Együtt

December huszonnegyedikén – most először – együtt díszítjük fel a karácsonyfát. Tíz karácsony van mögöttünk. Sokáig elhitte, hogy a karácsonyfa, talpig ünneplőben, egyszer csak ott terem – rejtélyes csodalények által – a nagyszobánkban. Csengettyű jelzi jöttét, amin mindketten meglepődünk, bár az ő reakciói sokkal természetesebbek, őszintébbek voltak, lelket melengetőek. A fenyőillatú szobában karácsonyi dalok szóltak. Nem figyelt rám, a karácsonyi csodával volt elfoglalva. Én meg csak rá figyeltem. Főleg érte és leginkább miatta szép a karácsony.

Ahogy teltek az évek, egyre nehezebb volt előteremteni a varázslatot. Ahogy nőtt, egyre gyanúsabbá váltak számára a körülmények; miért kell elmenni otthonról épp akkor, amikor a Jézuskát várjuk? Hogyan kerül a karácsonyfa a szoba közepére? Az nem lehet, hogy befér a tetőtéri ablakon…! A Jézuska hozza – na persze! Tudni vélte, több biztos forrásból is az igazságot, miszerint a karácsonyi misztériumot a szülők teremtik, ő szerzik be az ajándékokat is.

Két éve már csak én ragaszkodtam ehhez a „munkás” varázslathoz, aki csak tudott, segített benne. 

Idén új hagyományt, másféle csodát teremtünk; együtt díszítjük fel a karácsonyfát.

Felnőttem a közös varázslathoz.

 

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

három + négy =

hirdetés