Együtt
///December huszonnegyedikén – most először – együtt díszítjük fel a karácsonyfát. Tíz karácsony van mögöttünk. Sokáig elhitte, hogy a karácsonyfa, talpig ünneplőben, egyszer csak ott terem – rejtélyes csodalények által – a nagyszobánkban. Csengettyű jelzi jöttét, amin mindketten meglepődünk, bár az ő reakciói sokkal természetesebbek, őszintébbek voltak, lelket melengetőek. A fenyőillatú szobában karácsonyi dalok szóltak. Nem figyelt rám, a karácsonyi csodával volt elfoglalva. Én meg csak rá figyeltem. Főleg érte és leginkább miatta szép a karácsony.
Ahogy teltek az évek, egyre nehezebb volt előteremteni a varázslatot. Ahogy nőtt, egyre gyanúsabbá váltak számára a körülmények; miért kell elmenni otthonról épp akkor, amikor a Jézuskát várjuk? Hogyan kerül a karácsonyfa a szoba közepére? Az nem lehet, hogy befér a tetőtéri ablakon…! A Jézuska hozza – na persze! Tudni vélte, több biztos forrásból is az igazságot, miszerint a karácsonyi misztériumot a szülők teremtik, ő szerzik be az ajándékokat is.
Két éve már csak én ragaszkodtam ehhez a „munkás” varázslathoz, aki csak tudott, segített benne.
Idén új hagyományt, másféle csodát teremtünk; együtt díszítjük fel a karácsonyfát.
Felnőttem a közös varázslathoz.
Alapító-főszerkesztő
Több mint húsz évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként. Szerettem volna kimaradni a nagy médiaátrendeződésből, részben ezért hoztam létre ezt a független felületet. Hét és fél év telt el magazin indulása óta. Kitartó munka, elköteleződés eredménye, család, munka mellett, szabadidőnk terhére gondozzuk. Hálás vagyok mindazoknak, akik részt vállalnak benne.
Képesítéseim: szociális munkás, intézményi kommunikátor, újságíró, kiadványszerkesztő. Jelenleg a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézet végzős MA-hallgatója vagyok, TDK kutatási területem az iskolai mentálhigiéné.
Ide írhatod a véleményed!
Want to join the discussion?Feel free to contribute!