Életünk lomjai
Megkezdődött a lomtalanítás a kerületben, s mint ilyenkor mindig, változatos összetételű lomkupacok hívják fel a figyelmet ízlések, lehetőségek változatosságára, életek egyformaságára és különbözőségére. Nincs merszem hosszabb ideig elmerengeni egy-egy lomhalmaz felett; szervezett szigorral őrzik éles tekintetű asszonyságok, urak. Bárkié lehetne egy-egy lomdarab, mégsem lehet akárkié. Mint annyi mindenért az életben, a lomokért is meg kell küzdeni.
A lomkupacok mesélnek.
Feltűnt egy szebb időket látott elegáns bőrfotel a hozzá tartozó dohányzóasztallal. Lassú, süteményillatú vasárnap délutánok, fáradt esték, sok csodás és sok fájdalmas évforduló emlékét őrzik, úgy képzelem.
Amott, a járda mellett a fűben kiszuperált piros műanyag tollaslabda, és egy konyhai aprítógép elhagyott pengéje tűnik fel, és máris szárnyal a képzeletem: finom ételek, forró nyarak, vidámság, gyerekek…
Kissé távolabb könyv is akad, Hegedűs Géza: Megkondulnak a harangok c. regénye. Azt olvasom róla, hogy Hosszú út vezetett a nándorfehérvári győzelemhez. Hosszú és tüskékkel teli. Az egymás ellen hadakozó és csakis önző érdekeikért küzdő feudális urak a pusztulás veszélyébe sodorták az országot. A Vitovecz-féle rablóbandák garázdálkodtak szerte az országban, megrohanták a kisnemesi kúriákat, legyilkoltak és kiraboltak mindenkit, akit ott találtak. Közben a török készülődött. Nemcsak Magyarországot, hanem Nyugat-Európát is pusztulás fenyegette… Szinte hallom némelyek gondolatait: „soha nem volt ennyire aktuális üzenet! Még hogy lomizás? Ez kódolt üzenet…!” Tovább is lépek.
Lábam előtt Kamilla néni hivatalos irata hever. Nem ismerem, de tudom, hogy 1935-ben született, hol lakik, mi a SZIG- és a TAJ-száma… Kamilla nem gyógyszerérzékeny és majdnem kiderül róla az is, hogy hol tartja a lakáskulcsot. Csak azért nem tüntették fel a papíron, mert a kulcs helye csak a szerelés után lesz nyilvánvaló…
Kamilla néni irata mellett halomnyi dió hever szétszórva a fűben. Hazavinném, ha nem lennék szemérmes – szeretem a diós sütiket. Hagyom. Jó lesz a mókusoknak vagy a nálam éhesebbeknek…
Hopp! Amott Duracell nyuszi bogyózik épp a környezetvédelemre. Alamuszi nyuszi! Fűbe rejtett egy kis higanyt, ólmot, kadmiumot, nikkelt, lítiumot… Kedves egészségünkre!
A fa mellett egy apró balerina árválkodik, egy kislány ebben tehette meg az első lépéseit. Nem tudom, miért, de kicsit fáj, hogy hiányzik a másik fele.
Nem Kamilla néni az egyetlen, aki kilomizta a hivatalos iratait. Egy doktorné a bankszámlakivonataival is megtisztelte a köz területét. Szerepel rajta név, lakcím, pénzügyi egyenleg, ahogy kell. Lomjai elárulják, hogy lelkesen gyűjtötte a bélyegeket és a szentképeket. Aztán vége lett. Sok kincs válik terhes lommá idővel…
Tele vagyunk lomokkal, annyi szent…
…s van az úgy, hogy a lomjaink már a kutyának sem kellenek… Senki sem őrzi őket sem azelőtt, hogy az utcára kerülnek, sem addig, míg megjönnek értük a közterületesek.
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát. Az UNICEF Ébresztő óra önkéntes előadója vagyok. Megoldásfókuszú mediátor képesítéssel rendelkezem.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.
