Életünk lomjai
Megkezdődött a lomtalanítás a kerületben, s mint ilyenkor mindig, változatos összetételű lomkupacok hívják fel a figyelmet ízlések, lehetőségek változatosságára, életek egyformaságára és különbözőségére. Nincs merszem hosszabb ideig elmerengeni egy-egy lomhalmaz felett; szervezett szigorral őrzik éles tekintetű asszonyságok, urak. Bárkié lehetne egy-egy lomdarab, mégsem lehet akárkié. Mint annyi mindenért az életben, a lomokért is meg kell küzdeni.
A lomkupacok mesélnek.
Feltűnt egy szebb időket látott elegáns bőrfotel a hozzá tartozó dohányzóasztallal. Lassú, süteményillatú vasárnap délutánok, fáradt esték, sok csodás és sok fájdalmas évforduló emlékét őrzik, úgy képzelem.
Amott, a járda mellett a fűben kiszuperált piros műanyag tollaslabda, és egy konyhai aprítógép elhagyott pengéje tűnik fel, és máris szárnyal a képzeletem: finom ételek, forró nyarak, vidámság, gyerekek…
Kissé távolabb könyv is akad, Hegedűs Géza: Megkondulnak a harangok c. regénye. Azt olvasom róla, hogy Hosszú út vezetett a nándorfehérvári győzelemhez. Hosszú és tüskékkel teli. Az egymás ellen hadakozó és csakis önző érdekeikért küzdő feudális urak a pusztulás veszélyébe sodorták az országot. A Vitovecz-féle rablóbandák garázdálkodtak szerte az országban, megrohanták a kisnemesi kúriákat, legyilkoltak és kiraboltak mindenkit, akit ott találtak. Közben a török készülődött. Nemcsak Magyarországot, hanem Nyugat-Európát is pusztulás fenyegette… Szinte hallom némelyek gondolatait: “soha nem volt ennyire aktuális üzenet! Még hogy lomizás? Ez kódolt üzenet…!” Tovább is lépek.
Lábam előtt Kamilla néni hivatalos irata hever. Nem ismerem, de tudom, hogy 1935-ben született, hol lakik, mi a SZIG- és a TAJ-száma… Kamilla nem gyógyszerérzékeny és majdnem kiderül róla az is, hogy hol tartja a lakáskulcsot. Csak azért nem tüntették fel a papíron, mert a kulcs helye csak a szerelés után lesz nyilvánvaló…
Kamilla néni irata mellett halomnyi dió hever szétszórva a fűben. Hazavinném, ha nem lennék szemérmes – szeretem a diós sütiket. Hagyom. Jó lesz a mókusoknak vagy a nálam éhesebbeknek…
Hopp! Amott Duracell nyuszi bogyózik épp a környezetvédelemre. Alamuszi nyuszi! Fűbe rejtett egy kis higanyt, ólmot, kadmiumot, nikkelt, lítiumot… Kedves egészségünkre!
A fa mellett egy apró balerina árválkodik, egy kislány ebben tehette meg az első lépéseit. Nem tudom, miért, de kicsit fáj, hogy hiányzik a másik fele.
Nem Kamilla néni az egyetlen, aki kilomizta a hivatalos iratait. Egy doktorné a bankszámlakivonataival is megtisztelte a köz területét. Szerepel rajta név, lakcím, pénzügyi egyenleg, ahogy kell. Lomjai elárulják, hogy lelkesen gyűjtötte a bélyegeket és a szentképeket. Aztán vége lett. Sok kincs válik terhes lommá idővel…
Tele vagyunk lomokkal, annyi szent…
…s van az úgy, hogy a lomjaink már a kutyának sem kellenek… Senki sem őrzi őket sem azelőtt, hogy az utcára kerülnek, sem addig, míg megjönnek értük a közterületesek.
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.
