Elgyászolni azt, aki meg sem született…

Aki a szüleit veszti el, az árva. Aki a társát, az özvegy. Az anya, akinek nem fogan gyermeke, vagy nem tudja kihordani őket, az meddő...

Testileg meddő, de lelkileg maradhat termékeny, és „anyává édesülhet” az örökbefogadás által; ha el tudja gyászolni a legnehezebbet. A kézzel nem megfogható veszteséget. A betöltetlen vágyakozás, és a „semmi” hiányának fájdalmát.

Meggyászolás nélkül nincs lezárás, nincs mód a továbblépésre.

Az élet megáll, megdermed. A gyermekre váró szülők gyászmunkájának tétje az, hogy képesek legyenek visszanyerni önbecsülésüket, identitásukat, kreatív erőiket; elhinni, hogy igazi szülőkké válhatnak, és „saját”gyermekük lesz. Az itt idézett édesanyáknak ez sikerült.

„Más ember vagyok mindazok miatt, amin keresztül mentünk. A sokévnyi küzdelemből, a sok sebzettségből nagyon sokat tanultam. Meglehet, nem véletlenül jött hosszú évek sikertelensége után csak mostanra két gyermekünk… Mert lehet, hogy korábban kevés lettem volna ehhez a két kis emberhez, akik most itt vannak velem. Lehet, hogy több gondot látnék a gyermeknevelésben, több elvárásom lenne, és kevesebb lenne bennem az elfogadás. A veszteségeim nélkül más anya lettem volna…” (Réka)

„Mítoszok egész sora szól arról, hogy melyik testhelyzet a legkedvezőbb a teherbeeséshez. Tehát lógsz a csilláron, vagy fejen állsz, hogy el ne veszítsd az értékes nemzőanyagot. A férjemmel az egyik ilyen este után azon nevettünk, hogy ennyi erővel akár élvezhetnénk is egymást! Az örökbefogadás ebből a szempontból is igazi ajándék, mert a házasságunknak ezt a részét is megszabadította a görcsös erőlködéstől, tehát fellélegezve találtunk újra egymásra.” (Judit)

„A kisfiunk gyönyörű! Derűsen ki tudom mondani, hogyha én szülöm, biztosan nem ilyen szép… Épp kőkemény dackorszakos, de tudom, hogy amikor nemet mond, akkor nem rám mond nemet. Hogy nem engem utasít el azért, mert alkalmatlan anya vagyok. Vagy, mert nem én vagyok neki „igazi”… Csak gyakorolja az akarást.

„Klassz anyukája vagyok, a férjem pedig ragyogó apa és tudom, hogy mivel jól vagyunk egymással férfiként és nőként is, innen kezdve azért nagyon nagy baj már nem érhet minket.” (Ildikó)

„A férjemmel való kapcsolatunkban – a kétségtelen testi meddőség ellenére is – megmaradt egy termékeny, lelkileg értékes mag. Hiszem, hogyha a lelki élet termékeny, az ember élete is az lesz. Volt, hogy a meddőségemet olyan szégyennek éreztem, hogy a férjemnek felajánlottam a válást. Úgy éreztem, nem tudnék haragudni rá, ha vérszerinti gyermeket akarna. De ő engem választott, és a hozzánk más úton megérkező gyermekek lehetőségét. Sosem apadt el köztünk a szeretet, a nevetés. A kislányunk is ebben fürdik ma már.” (Éva)

Képek forrása: www.gdefon.com | Hajdrák Tímea Fotóműhelye

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

három − egy =

hirdetés