Jól lenni otthon. Az élményteremtés pszichológiája
Életünk legdinamikusabb helyszíne az otthonunk. Gondoljunk bele, csak egyetlen napon mennyi minden történik ebben a térben! A hetek, hónapok és évek alatt begyűjtött otthoni élményeink egész életünket meghatározzák.
Otthoni cselekvéseink legtöbbjét rutinból végezzük, a megszokott, általunk felépített rendszerben tesszük a dolgunkat. Hogyan fordulhat elő, hogy egyszer csak ez a biztonságosnak és kiszámíthatónak vélt bázis mégsem működik? Vajon ki lehet a hibás, ha otthonunkat nem érezzük többé olyan melegnek és szeretetteljesnek, mint korábban?
Otthonunkban egész szokáshalmazt építünk magunk köré. Vannak helyhasználattal, egyéni és közös tevékenységekkel, étkezéssel, időbeosztással, munkával kapcsolatos szokásaink, melyek a mi irányításunkkal egy rendszerré állnak össze. Ha mi tudatosan irányítjuk, azaz figyeljük, ellenőrizzük, formáljuk, újítjuk ezt a rendszert az igényeknek megfelelően, akkor otthonunk velünk együtt fejlődik; de ha hiányzik a tudatosság, a folyamatos, vagy legalábbis időnkénti kontroll, akkor előbb-utóbb elő fognak bukkanni működési, fejlődési hibák.
Igaz, főként szokásokból, rutintevékenységekből áll otthonunk, de a működésről érzelmeink adnak visszajelzést. Úgy érezzük, hogy nem működik, azt érezzük, hogy nem az igazi.
A nem működő otthont vagy semlegesnek érezzük („hidegen” hagy bennünket, közömbös a számunkra, nem ragaszkodunk hozzá), vagy negatív élményként éljük meg az otthonlétet (nem szeretünk otthon lenni, máshol keressük a melegséget, a nyugalmat, a szórakozást, a társaságot).
Otthonunkkal szembeni attitűdjeinket élményeink határozzák meg; az a sok-sok apró napi cselekvés, amit mi teszünk bele.
Ahogyan egy kisgyerek is az újabb és újabb élmények, ingerek, játékok, felfedezések, gyakorlás és természetesen megerősítések, visszajelzések hatására fejlődik, úgy otthoni élményeinknek is szükségük van fejlődést segítő hatásokra. Stagnálásnak nevezzük, ha otthoni élményeinkben nincsen előrelépés, minőségi változás, azaz megrekedünk egy adott szinten. Visszafele fejlődésről beszélünk, ha otthonunk élményei kopnak, fogynak.
Minél több pozitív élményt gyűjtünk otthonunkba, annál többet fog jelenteni a számunkra, és annál biztonságosabb lesz. Mit tehetünk azért, hogy így legyen?
· Töltsünk több minőségi időt szeretteinkkel!
· Ha úgy érezzük, hogy teljesen beszippantanak bennünket a hétköznapok, iktassunk be olyan programokat, melyek picit felráznak bennünket!
· Keressünk otthonunkon belül új lehetőségeket, élményeket!
· Ha szükséges, változtassunk otthoni szokásainkon!
· Leljük örömünket minden otthoni tevékenységben, akkor is, ha az „csak” egy rutincselekvés!
„Ha egyszer másfelé megyek, mint általában, akkor másodszorra kicsit könnyebb, harmadszorra pedig még könnyebb lesz. És ha úgy akarom, ez lehet az új szokásom.” (Feldmár András)
Pszichológus, szakíró, a Tuti Szoba Facebook oldal szerkesztője
Jól lenni és érdeklődéssel jelen lenni – ezt tartom a hétköznapjaimban és a munkámban is a legfontosabbnak. Rengeteget olvasok, sokat tanulok, és szívesen írok. Kedvenc és kimeríthetetlen témám az otthon lélektana. A tartalmas, pozitív, minőségi otthonlét megteremtéséről szólnak cikkeim, videóim és könyvem, az Otthonkönyv is. Amikor nem az otthonélményekről írok, akkor – pedagógusi múltamhoz visszanyúlva, és személyes érintettségem miatt – fejlesztő feladatokat gyűjtök és tervezek autista gyermekek számára. Szeretek mindent, ami értéket képvisel, ami elgondolkodtat, megmozgat, lelkesít.
