Az ún. szabad emberekről – tapasztalatom szerint – az az általános tévhit, hogy nem néznek sem Istent, sem embert, mennek a fejük után, nem tudnak normálisan betagozódni sokszereplős rendszerekbe, nem szeretik a hierarchikus viszonyokat, nehezen viselik, ha irányítják őket. Tiszteletlenek, flegmák, önzők. Súlyos jelzők, ugye? Pedig a belső szabadság – jó erkölcsi alapokkal, jól megélve … Bővebben: Élni és élni hagyni, avagy a belső szabadság külső korlátai