Élt tizenhat évet. Első és utolsó levél Pistinek
Kedves Pisti!
Szívből remélem, hogy most már jó helyen vagy. Imádkozom érted, és hiszem, hogy sokan mások is ezt teszik. Nemcsak átlapozzák a híreket, melyek rólad szólnak, hanem megállnak egy kicsit és megpróbálják átérezni, mi mindenen mehettél át az utóbbi időszakban. Elértél a tűréshatárig, feladtad az életedet, a tizenhat évedet.
Maga lehetett a pokol eljutni ezen akaratig. Ekkora horderejű döntést csak a legyőzhetetlennek hitt fájdalom és a magány együttese szülhet.
Nem ismertelek, ezért csak feltételezem, hogy nem volt senki melletted, akinek át tudtad, át merted volna adni legalább egy kis részét a nehéz lelki terheidnek. Talán nem is érezte senki a környezetedben, hogy veszélyes mélységekbe jutottál.
Sokan élnek így. Megértelek.
Nehéz bízni. Azt is tudom, hogy komoly bajokkal az emberek általában nem tudnak mit kezdeni. Valószínűleg nem akartál panaszkodni, és nyilván kamaszként nem voltál vevő üres vigasz-közhelyekre sem. Sajnálom, hogy szakemberek sem tudtak segíteni neked a végzetes lépés előtt. Lehet, hogy őket is elkerülted. Ha így történt, fájlalom, de még ezt is megértem.
Tudod, ők, akik a hírek szerint bántottak, élnek tovább. Ugyanúgy bejárnak majd az iskolába, ahogy eddig. Gondolni fognak rád, ha másért nem is, az üres pad rád fogja emlékeztetni őket az osztályteremben. Aztán elballagnak, munkába állnak, saját családot alapítanak. Nekik is lesznek gyermekeik.
Nem lennék a helyükben, több okból sem.
Lehetnék rájuk dühös, de nincs értelme. Ők is gyerekek még, felnőttkorba araszoló kamaszok. Ők is cipelhetnek terheket, függetlenül attól, hogy gátlástalanok, nagy a szájuk és cseppet sem kiforrott az érzelmi intelligenciájuk.
Miből merítenek a gyerekek? A felnőttek sem járnak elöl jó példával. Gyakran otrombán, érzéketlenül, felsőbbrendűen viselkednek egymással.
Nem hibáztatom bántalmazó kortársaid szüleit sem, nem ismerem őket. Sok mindent láttam már. Nem merném kijelenteni, hogy a neveltetésük tette iskolatársaidat érzéketlenné. Honnan tudhatnám, hogy ők nem bántalmazottak? Lehet, hogy ők is áldozatai másoknak, és ezt próbálják továbbadni, kiokádni magukból… Rajtad csattant az ostor, és te úgy döntöttél, hogy nem másokat bántasz, hanem magadat.
Nem ismertelek, de biztosra veszem, hogy nem pillanatnyi felindulás vitt a vonat elé. Sok-sok gyötrelmes pillanat, nap, hónap során érlelődött benned az elvágyódás egy nyugodtabb, szeretetteljes világba vagy legalább a semmibe.
Ezekért a gyötrelmes napokért, hetekért, hónapokért sajnállak igazán. Egyedül kellett vívnod a harcot, amit nem a bántalmazóiddal, hanem önmagaddal vívtál. Elhagyott a hit, elhagyott az erő. Nem találtál kapaszkodókat, megküzdési stratégiákat, és ez nem a te hibád vagy mulasztásod!
Nehéz kiállni magunkért.
A haláloddal tanítasz bennünket, kik olvassuk a halálhíredet. Nagyon szeretném hinni, hogy egyre többen lesznek közöttünk, akik nem tűrik az elnyomást, a bántalmazást, a hatalomfitogtatast. Sem családon belül, sem munkahelyen, sem gyerekközösségekben.
A halálod nem a te szégyened.
Te már jó helyen vagy, úgy hiszem. Visszafogadtak az angyalok, boldog vagy, mert végtelen szeretet vesz körül.
Nincsenek illúzióim, szerintem sokan követnék a példádat. Adjon az Isten nekik elegendő segítő kezet és belső erőt ahhoz, hogy ebben a törtető, érzéketlen világban becsülni tudják az életet, elfogadni, szeretni tudják önmagukat és kikezdhetetlenek maradjanak!
2023. november elején gázolta el a vonat a 16 éves Pistit Sümegen, aki feltehetően azért lépett a sínekre, mert már nem bírta tovább elviselni, hogy iskolatársai a testalkata miatt zaklatják.
Nyitókép: Fernando Cabral/Pexels
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.
