Eltemetve
„Kedves” Sosemvolt Anyám!
A minap felhívtak az önkormányzattól. Váratlanul ért, nem szoktak hívni „szociális bürokraták”. A hivatalnok bemutatkozott, majd megkérdezte, hogy én vagyok-e a lányod? Máris tudtam, hogy nagy gebasz van. Te meg én, én meg te évtizedek óta nem tartozunk össze, a genetikát leszámítva.
Egy ódon egyetemi épület folyosóján üldögéltem többed magammal ekkor, kihelyezett értekezletre voltam hivatalos. Pár perc volt már csak a kezdésig, nem tudtam félrevonulni, de még csak felállni sem, kiszaladt a lábamból az erő.
Szóval eltávoztál az élők sorából. Sajnálatos. Élhettél volna felőlem még +54 évig. Nem tudom, kitől tudta meg a hivatal a mobilszámomat, gyanítom, hogy a munkahelyemen kotyogta ki valamelyik indiszkrét buzgómócsing. Testvéreid, sosemvolt rokonaim végre megtaláltak, 34 év után az eszükbe jutottam.
Kilencéves koromban láttalak utoljára. Egyszer csak meglátogattál, és apáméknak a mai napig nem tudom megbocsátani, hogy beengedtek a szobámba. Lehuppantál a székemre, szúrós szemmel méricskéltél, majd átadtad az ajándékodat. Hoztál egy csomag retket és két Szinyei-Merse másolatot. Az egyik a Léghajó volt, a másikra nem emlékszem. Sokat gondolkodtam, mi lehet különös ajándékaid rejtett üzenete, még nem sikerült megfejtenem. A retekre pár éve már rá tudok nézni, egyre ritkábban ugrasz be róla.
Mit vártál? Hogy majd szépen elbeszélgetünk? Betoppantál, felzaklattál, hogy búcsúzóul közölhesd:
megbántam, hogy megszültelek!
Szépen megszültél, utólag gratulálok. Oltári mázli, hogy nem a te vonásaidat örököltem, így viszolygás nélkül nézhetek a tükörbe.
Remélem, ez lesz az utolsó ügyletünk és letudom végre a tartozásomat. Valamelyik előző körben bánthattalak,
hisz a mostaniban erre nem volt módom, hamar leléptél a bölcsőm mellől. Térjünk a lényegre! Szóval a szociális iroda a szegénységre hivatkozó rokonaid kérésére azt szeretné, hogy én álljam a temetésed költségeit. Az egészet. Nincs apelláta, én vagyok a legközelebbi hozzátartozód. Sosemvolt anyám! Holtodban is kész vagy betartani…? Tudod mit? Én nem fogok szegénységre hivatkozni! Megszervezem, kifizetem a temetésedet.
Nem a pénz fáj. Sokkal nehezebb lesz elviselni, hogy látnom kell majd a cinkostársaidat, sohanemvolt rokonaimat, akik ott fognak majd állni búsan a koporsód mellett. Nem hátrálok meg, állni fogom a tekintetüket.
Emelt fővel foglak eltemetni, anyám.
Zokogjon másokban a lelkiismeret!
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.