Elterelt figyelem, behálózott nemzedék. Az információfüggőség „aranykora”

– Ha nincs eszed, legyen noteszed – szoktuk viccesen mondani azoknak, akik megfeledkeznek a teendőikről. Nem kizárt, hogy aztán elkeveredik a noteszük is. Ma már szakállasnak számít ez a szállóige, hiszen egyre kevesebben vezetik kézírással noteszbe, határidőnaplóba a teendőket; átvették az irányítást az okoskütyük. 

Ezek a kütyük rászolgáltak a nevükre, tényleg okosak, multifunkcionálisak, a markunkban tarthatjuk általuk az egész világhálót, és amihez évekkel ezelőtt asztali számítógép vagy laptop kellett, már okostelefonon is elintézhető: böngészhetjük a híreket, olvashatjuk a beérkező e-maileket, válaszolhatunk rájuk, befizethetjük a számlákat, ételt rendelhetünk, tervezhetünk-szervezhetünk, útbaigazítást kérhetünk, ügyintézésben „pöröghetünk”, bonyolult Excel számításokat is végezhetünk, miközben mondjuk egy kávézóban ülünk, nem pedig az irodában… Ismerek írót, aki a könyvét – bevallása szerint – az okostelefonján írta meg. 

Hatékonynak, informáltnak érezhetjük magunkat okostelefonnal a kezünkben. Nem kell a tévé elé ülni, nem kell újságot kézbe venni ahhoz, hogy mindig képben legyünk – rengeteg információ zúdul ránk, feldolgozhatatlan mennyiségű. Ennek vannak hátulütői is, csak ebbe ritkábban gondolunk bele: annyi minden pályázik a figyelmünkre, hogy sokkal gyorsabban és felszínesebben fogadjuk be az információkat, fontos dolgokon is átsiklik a szemünk. Hosszabb szövegeket nem szívesen olvasunk, a gyorsan feldolgozható, figyelmet megragadó képi tartalom befogadására vagyunk „ráállítva”. Gondolkodásunk tompul – ám ezt nem szívesen valljuk be. Könyvolvasásra vagy a Facebook hírfolyam böngészésére szánnak-e több időt az emberek? Embere válogatja, nyilván, de a tendencia szerintem mindenki számára nyilvánvaló. 

A praktikus funkciókon túl vonzóak a „szórakoztató”, „kikapcsoló” lehetőségek, alkalmazások: zene, videó, játék, fotózás-képszerkesztés, közösségi média, tanulást, egészséges életmódot támogató alkalmazások stb. Egy okostelefonnal ma már bármit elintézhetünk, a nyaralást megszervezhetjük, a konyhát újratervezhetjük stb. Az okostelefon a kapcsolattartást is új szintre emelte: bármikor kommunikálhatunk családtaggal, baráttal, munkatárssal, kvázi ingyen. Ha videóbeszélgetést indítunk, láthatjuk is egymást – nem számítanak a kilométerek.

Elképesztő, hogy mennyi minden változott nagyjából tíz év alatt, amióta az érintőképernyős telefonok tömegcikként nálunk is megjelentek.

Hogy mennyire hozzánk nőtt a telefon, hogy mi mindenben vesszük hasznát a mindennapokban, az sokszor csak akkor tűnik fel, ha a készüléket mellőznünk kell valami ok folytán: ha elromlik, és szervizelés alatt van, ha otthon felejtjük. Vagy tudatosan kiiktatjuk az életünkből egy-egy napra – egyre többekben jelentkezik ez az igény. A hiány a legfurább helyzetekben törhet ránk: ha a navigációt gyakran használjuk, rádöbbenhetünk, hogy okostelefon nélkül mennyire elveszettek vagyunk (eltévedünk, rossz irányba megyünk, azt sem tudjuk felmérni, hogy hány perc alatt érünk az úti célhoz). A legkönnyebb talán azt kibírni, hogy nem látjuk a friss híreket, ismerőseink, kedvenceink megosztásait. Kínzó tud lenni ugyanakkor, hogy nem látjuk a beérkezett üzeneteket, e-maileket, és mi sem tudunk elérni senkit. (Ennek áthidalására bevethetők a régi típusú, nyomógombos telefonkészülékek…)

Mi lenne velem okostelefon nélkül?

  • nem mennék fel óránként a Facebookra, az Instagramra
  • nem kapnék, nem küldenék Messenger üzeneteket (szinte mindenkivel, aki számít, Messengeren kommunikálok)
  • nem kapnám meg a fiam tanárai által küldött napi Viber, Edmodo üzeneteket, e-maileket
  • nem tudnék hivatalos vagy privát e-mailekre válaszolni, az e-mail küldés is szünetelne
  • el kellene engednem a jó fotótémákat
  • nem tudnám megnyitni, szerkeszteni a naptáramat, amibe fontos teendőket vezetek
  • nem hallgatnék zenét, nem néznék videót
  • nem tudnám hány lépést tettem meg aznap
  • nehézkesebben tudnék közlekedni Budapesten
  • nem tudnám elmenteni a számomra érdekes cikkeket/olvasni- és néznivalókat 

Előnyök

  • nem vonná el annyi minden a figyelmemet
  • nem hatnának rám érzelmileg posztok, felkavaró információk, a hírek alatti negatív kommentek (valamit valamiért – cserébe a pozitívak sem…)
  • koncentráltabban tudnék figyelni a szeretteimre – az életemre (azért ez elég drámaian hangzik, de érdemes belegondolni…nem így lenne?)

A napokban a Facebookon értesültem egy túráról, a szervezők külön felhívták a figyelmet arra, hogy a kirándulásra senki sem viheti az okostelefonját. Egy napos túráról van szó, feltételezem mégis, lesznek, akiket ez a „tiltás” visszatart majd… 

Nehéz belátni, beismerni, hogy az okostelefon, az internet függővé tett, tesz bennünket. A függőség önmagában nem értelmezhető egyértelműen pozitív vagy negatív jelenségként, ráadásul a mobilfüggőség társadalmilag kvázi elfogadott, hisz rengeteg embert érintett… A függőség akkor ruházható fel negatív tartalommal, ha az egyén életére, illetve az egyén kapcsolataira nézve káros. Nehéz ezt belátni. Az okostelefon a kapcsolattartást új szintre emelte – írtam fentebb -, ugyanakkor komoly hatással van az együtt töltött idő minőségére a családi fészekben. Ajánlom az alábbi, „szembesítő” képsorozatot.

 

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

kilenc − három =

hirdetés