Ha nincs valakiben empátia. Mi öli ki az együttérzés képességét?
Az empátia, azaz az együttérzés, a beleérző képesség megléte és minősége meghatározó a társas kapcsolatainkban. Ha nincs bennünk empátia, kevéssé vagyunk érzékenyek mások helyzetére, érzéseire, reakcióira, így a különböző helyzeteket torzított szemüvegben látjuk, énközpontúan ítélünk meg dolgokat, esetleg közönnyel reagálunk, ridegen és ítélkezőn. Vagyis nem a megértés szándéka munkál bennünk.
– Minden ellenségesség között a legveszélyesebb a közöny! – mondja Márai Sándor. Miért fontos, hogy társas lényként kellő érzékenységgel mozogjunk a világban? Mit jelezhet, ha nincs valakiben empátia? S végül, hogyan nevelhetünk empatikus gyerekeket?
Joggal várhatnánk el másoktól, hogy érzékenyen – támogatón – reagáljanak mások nehézségére, szenvedésére. Betegség, baleset, veszteség bármelyikünket érzet; meghatározó, hogy a szűkebb, tágabb környezetünk miként reagál szorult érzelmi helyzetünkre. A fájdalmat, szenvedést fokozza, ha empátia helyett közönyt tapasztalunk.
Ha a közösségi médiában olvasgatjuk a kommenteket, láthatjuk, hogy nagyon sokan mutatkoznak érzéketlennek. A maró gúny, a cinizmus, az ítélkezés sokkal hangosabb ezeken a felületeken, mint az együttérző, empatizáló hozzáállás. Akiben ilyenkor is működik az empátia, azt érezheti a „lélekgyilkos” kommentek láttán, hogy (1) az emberek rettenetes érzelmi állapotban vannak, (2) önmérsékletre, önreflexióra nem képesek, (3) gyűlöletre, kritikára, bírálatra bármikor készek.
Ha már önreflexió: érdemes elgondolkodnunk azon, mennyire vagyunk érzékenyek mások szurult helyzetére, problémáira? Nem csak a hozzánk közel állók nehézségeire, hanem úgy általában. A kérdés úgy is feltehető, hogy mi magunk mivel járulunk hozzá ahhoz, hogy a világ egy jobb és igazságosabb hely legyen?
Nemcsak az értelmi képességünk (IQ) határoz meg bennünket, hanem az érzelmi intelligenciánk (EQ) is. Az EQ által képesek vagyunk megérteni mások lehetséges belső indítékait, érzelmeit, és át is tudjuk érezni azokat (nem feltétlenül kell egyetértenünk velük). Akinek magas az EQ-ja, az érzékenyebb mások érzéseire. Jó hír, hogy az érzelmi intelligencia, az empátia tanulható, fejleszthető képesség.
Az empatikus emberek képesek érző figyelemmel fordulni mások felé, érzelmileg elérhetőek, képesek meghallgatni másokat, és bele tudják képzelni magukat a másik helyzetébe, s ami nagyon fontos: elfogadják és tiszteletben tartják mások érzéseit (nem kritizálnak, ítélkeznek, bírálnak élből).
Az empátiát fejleszthetik azok az irodalmi művek, a filmek vagy színdarabok, amelyek más emberek érzelmeit és tapasztalatait mutatják be, a drámajátékok, a pszichodráma szintén segíthetnek, emellett az érzelmi intelligenciával foglalkozó önsegítő könyvek is. Minden, aminek figyelmet szentelünk, amit megtanulunk és tudatosan gyakorlunk, beépül a kommunikációs, szociális eszköztárunkba, és változásokat indít el bennünk.
Az empátia hiánya nem feltétlenül jelenti azt, hogy valaki rossz vagy gonosz ember. Van, aki felismeri, hogy szüksége lenne az empátiás készségei fejlesztésére ahhoz, hogy hatékonyabban kapcsolódhasson másokhoz, és a kapcsolatait a kölcsönösség, a megfelelő érzelmi mélység, a megértés jellemezze.
Mire utalhat az empátia hiánya?
Személyiségzavarok
Bizonyos személyiségzavarok, például a pszichopátia vagy a szociopátia gyakran jár együtt az empátia hiányával. Ezekben az esetekben az érintettek nehezen tudnak mások érzéseire és szükségleteire reagálni, nem érzik át mások fájdalmát vagy éppen örömét, boldogságát.
Traumák és sérülések
A korai életesemények, gyermekkori traumák vagy érzelmi sérülések, továbbá bizonyos betegségek, agyi sérülések is gátolhatják az empátia megélését. Ilyen esetekben pszichoterápiára lehet szükség, hiszen az empátiahiány – jellemzően sorozatos kapcsolati kudarcok révén – kihat a pszichés jóllétre, az életminőségre.
Környezeti – szocializációs – hatások
Ha valaki érzelmi elfojtásban nőtt fel, olyan családi környezetben nevelkedett, melyben nem volt elfogadható az érzelmek nyílt megélése, kinyilvánítása, az érzelmi támogatás, nagy valószínűséggel az empátiát tabusított „dologként” éli meg. Sok esetben ezen is szakember által vezetett terápia segíthet.
Kapcsolódási, kommunikációs nehézségek
Nem ritka az sem, hogy valaki kapcsolódási, kommunikációs gátoltsággal küzd, és ezért nem képes látszólag empatikusan viselkedni másokkal, annak ellenére, hogy megvan benne az együttérző képesség.
Az empátia fejlesztése gyerekeknél is kulcsfontosságú. Mire érdemes figyelni ennek kapcsán?
- a családban a pozitív és negatív érzelmekről egyaránt nyíltan lehessen beszélni,
- a napi történésekre, a gyermek beszámolóira értő és érző figyelemmel reagáljunk,
- segítsük az érzelmeik beazonosítását, megértését,
- könyvek, történetek által beszéljünk az érzelmekről, a szereplők megéléseiről,
- kisebb gyerekeknek szerepjátékokat is kitalálhatunk, de egy-egy klasszikus mesét is feldolgozhatunk érzelmi megközelítésben célzott kérdések segítségével (például: milyen kislánynak képzeled a mese alapján Piroskát, milyen tulajdonságai vannak? mit tettél volna a nagymama helyében? stb.)
Az érzelmi intelligencia, az empátia meghatározza a kapcsolatainkat, komoly hatással van az életminőségre, az érzelmi jóllétre. Piper Kermant idézve:
„Minden bűn azzal kezdődik, hogy valami miatt hiányzik az empátia.”
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
