Bő termést hoz, gyümölcse mézédes, strapabíró, nem igényel gondozást: az eperfa dicsérete

Méltatlanul elfeledett gyümölcsünk a faeper. Valaha a falvakban minden portálon ott magasodott egy eperfa, számos irodalmi mű ihletforrásaként: bő termést hoz, gyümölcse mézédes, maga a növény strapabíró, nem igényel gondozást. A faepret imádják a gyerekek, ráadásul nagyon egészséges, antioxidánsokat és flavonoidokat tartalmaz.

Valaha gyerekkoromban, lakótelepi környezetben találkoztam először eperfával, Óbudán vannak olyan, nagyobb zöld területek, ahol egész nyáron játszhattunk a szomszéd gyerekekkel és boldogan ettük a fáról az ismeretlen gyümölcsöt – eleinte kicsit húzódozva, a nagyobbaktól láttuk ugyan, hogy ez normális, de hát olyan furcsának tűnt, se a szüleinktől, se az iskolában nem hallottunk sehol eperfáról, még piacon sem lehetett látni. Abban sem voltunk biztosak, egyáltalán az-e, aminek a nagyobbak mondják, mindenesetre nagyon finom volt és jólesett a gyümölcse. Már akkor is elcsodálkoztam rajta, milyen sok gyümölcsöt hoz, hogy hosszú időn keresztül újra és újra be lehetett lakmározni belőle, pedig néha azt hittük, mindet leettük.

Most hasonló elképedést láttam a gyerekek arcán az óvodában. Ahol lakunk, a zuglói, többlakásos, régi, húszas években épült házsor udvarán van egy gyönyörű, nagy eperfa, amiről jócskán szüreteltünk családilag, majd bevittük az eredményt az óvodába. A gyerekek kérdezgették, hogy ez miért nem szeder, miért mondjuk epernek, az nem így néz ki. Az óvónéni is elmesélte, mennyire szerette gyerekkorában, de azzal ő is gondban volt, hogyan nevezze, végül arra jutott, ez az eperfa gyümölcse. Most utánanéztem: faepernek mondják.

Az Osztrák-Magyar Monarchia idején az utakat mindenhol ez a fa szegélyezte, a XVIII. században azért ültettek eperfákat nagy tömegben, mert zsenge leveleiket a selyemhernyó tenyésztéséhez használták. Közben a falvak és tanyák udvarának elengedhetetlen kelléke lett, mert jól érzi magát a ház körül, a meleg, védett helyen, a gyümölcse finom, a lombja árnyékot ad. Elterjedését és értékét szépen mutatja, hogy számos irodalmi művet ihletett meg, Arany János Családi körében is „feketén bólingat”.

A szegénység jelképévé is vált, amit érzékletesen mutat Tamási Áron egy nagyon tömör és sokatmondó mondata: „Atyám, bár nevető kedve meg nem szűnék, derűje alól némi keservvel jegyzé meg mégis, hogy sohasem leszen jó, amíg emilyen emeletekben él a nemzet, vagyis uraimék fenn mulatnak, s mi pedig a szegény eperfa alól nyújtogatjuk a nyakunkat.”

Alapvetően talán azért maradhatott meg a szegényeknek, mert nem áll el, ezért sem árusítják a piacokon, ha leszedjük, másnap estig meg kell enni.
Sajnos, az úthálózatok korszerűsítésének sok eperfa látta kárát, pedig hasznos, strapabíró növény. Pilisvörösvár legöregebb fája is eperfa, a hagyomány szerint a németek Pilisvörösvárra történő letelepedésével és a katolikus plébániatemplom építésével egyidős, vagyis 1703-ban ültették, és azóta is a település ékessége – 2017-ben döntős volt az Év fája versenyen.

Az eperfának két faja ismert, a fehér (Morus alba) és a fekete eperfa (Morus nigra). Elterebélyesedő koronát nevel, erősen sarjad, 10 méter magasra is megnő, sűrű lombozata miatt árnyékot ad. Gyümölcsének kinézete a szederre hasonlít, ezért a Dunántúlon szederfának is nevezik. Elvileg június-júliusban érik, de idén már május közepétől: folytonérő, vagyis az első és utolsó lehullott szemek között akár másfél hónap is eltelhet.

A fehér faeper íze semlegesebb, de édes, inkább nyersen szokták enni és pálinkát főznek belőle, a fekete faeper sokkal aromásabb, ebből befőtt, gyümölcslé, lekvár, bor is készül. Számos süteménybe illik, rétesbe, rácsos pitébe, pohárkrémekbe, túróba keverve, turmixba, gyümölcslevesbe, müzlibe, jégkrémbe is. Egyébként az állatok is szeretek, kutyák, madarak, kacsák.

Ha megérett, a termése magától lehullik a fáról, szóval érdemes úgy szedni, hogy egy széles tálat alárakunk egy nagyobb gócpontnak és szimplán megérintjük a gyümölcsöket, már ennyitől is a tálba fognak esni. Arra nagyon figyelni kell, hogy valami ócska ruhában szedjük és a cipőnk talpáról se vigyük be a perzsa szőnyegre a levét, mert nagyon nehezen jön ki bármiből. A gyerekekre is érdemes ügyelni, hogy miután jól belakmároztak és a fél arcuk fekete lett, mossanak kezet mielőtt bármihez hozzáérnek.

Mindkét fa gyümölcse rákellenes, antivirális, antibakteriális és gyulladáscsökkentő hatású, kiváló ásványi anyag- (K, Ca, Na, Mg, Fe, Zn), vitamin- (B2, B3, C-vitamin) és antioxidánsforrás, ezenkívül tartalmaznak flavonoidokat is. A fekete gyümölcs még gazdagabb az utóbbiakban, illetve rezveratrolban, ami segít a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésében. A faeper kiváló választás egy alacsony szénhidráttartalmú étrendhez, feleannyi cukrot tartalmaz, mint más gyümölcsök. Egy maréknyi biztosítja a napi rostszükséglet 20 százalékát, illetve fehérjeforrás is.

Nem csoda, hogy Ázsiában a faeper ágvége, a levele, a gyökérkérge és a termése is szerepel a hivatalos gyógyszerkönyvben, levele csökkenti a vércukor szintet, izomerő fokozó; a gyökérkéreg fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő. A tradicionális távol keleti gyógyászatban a leveléből készült teát megfázás, köhögés, szájüregi betegségek, szemgyulladás esetén is alkalmazzák, a tejelválasztás fokozására használják, az ágak főzetét reumára, a gyökérkéreg főzetét köhögés ellen, ödémára és lázcsillapításra, hashajtóként, féreghajtóként, a termést székrekedés és szédülés ellen, a vese tisztítására, fáradtság, vérszegénység kezelésére.

Nálunk pedig ingyen gyümölcs.

Szép Ernő: Szeretnék eperfa lenni

Szeretnék eperfa lenni,
de olyan csuda nagy eperfa,
kit ha megráznak,
eprészhet alatta
mind az egész világ gyermeke.

Olyan eperfa szeretnék én lenni,
ki csókot is hullat azoknak,
akik itt száraz szájjal járnak,
és hullatnék kiflit a szegénynek,
szívet a gazdagoknak.

 

 

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

9 + húsz =

hirdetés