2030-ra az emberiség 40 százaléka küszködhet vízhiánnyal. Tények a vízfogyasztásról

Tisztában vagy azzal, hogy mennyi vizet fogyasztasz? Nemcsak arról van szó, hogy mennyit húzol le a vécén vagy mennyi csorog le a fürdőkád lefolyóján, hanem arról is, hogy mennyi víz kell az általad elfogyasztott élelmiszer megtermeléséhez, az általad használt termékek előállításához. Ez az ún. virtuális víz.

A víz mennyisége valójában stabil a Földön. Az éghajlatváltozás sem csökkenti, hanem átrendezi a készleteket: ahol kevés víz van, ott még kevesebb lesz, ahol sok, ott még több. Ott van igazán nagy probléma, ahol a kevés víz nagy népességgel találkozik, mint a Távol-Keleten, a Közép-Keleten, Izrael környékén vagy Afrika északi részén.

Plitvice. A képre kattintva láthatod képriportunkat

A Föld vízkészleteinek két fajtája van: a statikus és a dinamikus. Az utóbbi évenként megújul, az előbbi viszont nem pótlódik, vagy csak nagyon lassan. A fenntartható vízgazdálkodás alapja, hogy csak a megújuló, dinamikus vizeket használjuk.

Sok helyen meggondolatlanul fogyasztják a statikus készletet: emlékezetes az Aral-tó az egykori Szovjetunió területén, ami a világ negyedik legnagyobb tava volt valaha, csaknem akkora, mint Magyarország, de mára – a nem fenntartható öntözés következtében – elveszítette a vízmennyisége kilencven százalékát. Ez volt az egyik legnagyobb, ember által okozott ökológiai katasztrófa. A másik az afrikai Csád-tó, a világ hatodik legnagyobb tava, ami öt százalékára zsugorodott. De Kínában évente átlagosan egy méterrel csökken a talajvízszint.

Az Aral-tó 1960-ban még a Föld negyedik legnagyobb tava volt. Mára három kisebb tóra osztódott, először egy északi és déli részre, majd a déli rész 2003-ban még tovább hasadt két kisebb tóra. A tavat tápláló folyók, az Amu-darja és a Szir-darja vizének öntözésre való felhasználása, valamint mikroklimatikus változások következtében az 1960-as évektől a tó vízszintje jelentősen csökkent. Napjainkra egyik folyó sem éri el a három részre szakadt, folyamatosan pusztuló Aral-tavat. Az ökológiai katasztrófa sújtotta egykori tó egyes igazolatlan értelmezések szerint a globális klímaváltozás hatásainak és következményeinek elrettentő példája (Wikipedia)

A Csád-tó a ’70-es években és a 2000-es évek elején

A virtuális víz azt jelenti, egy adott termék előállítása mennyi víz felhasználását igényli: például egy kiló gabona előállításához ezer literre van szükség, egy csésze kávéhoz százötven literre, egy kiló marhahúshoz tizenhatezer literre.

Ilyen értelemben Afrikából évente körülbelül Dunányi víz jut Európába. Ez azért van, mert a termékek előállításakor és megvásárlásakor a tiszta víz – mint természeti kincs – felhasználását nem fizetjük meg. Például Nagy-Britannia vízlábnyomához felhasznált víz 62 százaléka a Nagy-Britannián kívüli vízkészletekből származik.

Legnagyobb mennyiségben az Egyesült Államokból, Kanadából, Brazíliából és Argentínából, továbbá Indiából, Pakisztánból, Indonéziából, Thaiföldről és Ausztráliából áramlik ki a virtuális víz. A virtuális vízbehozatal Mexikóban, az európai államokban, Japánban és Dél-Koreában a legnagyobb.

Nemcsak az élelmiszerek előállításához kell víz: egy gyapjú pulóver előállítása 2900 liter vizet, egy pár bőrcipő elkészítése pedig 8000 liter vizet igényel, ha minden gyártási folyamatot figyelembe veszünk.

A napi ivóvízhasználatunk harminc-negyven százaléka megy el a vécé öblítésére.

Holland kutatók felmérése szerint az emberiség vízfogyasztásának 92 százalékáért a mezőgazdaság felelős, az ipari termelés 4,4 százalékáért, a háztartások pedig 3,6 százalékáért (más számítások kicsit másképp rendezik az arányokat, de a sorrend mindenhol ugyanez). Egy ember átlagosan mintegy 1385 köbméter vizet használ el egy évben, ami nagyjából 8650 teli fürdőkádnak felel meg.

A víz a szennyünk szállítóeszköze: a szennyvíztelepről vett iszapmintában benne van az egész életünk, illetve a folyók deltájában is, az onnan vett üledékminta tükrözi a vízgyűjtő terület egész történetét. A Duna deltájában Csernobil is benne van.

Az 5400 kilométer hosszú Sárga-folyó a világ hetedik, Kína második legnagyobb folyója. Egyűttal az egyik legszennyezettebb is

A kémiai anyagok jó része, amelyeket legyártunk, végül a vízben köt ki, márpedig évente ötezer olyan új vegyületet állít elő vegyipar, amelyeknek nem ismerjük a hatásait. Jelenleg a nanoszennyezők jelentik a legfőbb gondot, amelyek befolyásolják a hormonháztartást. Van olyan folyó, aminek vizét már nem használhatjuk öntözésre, annyira szennyezett: a kínai Sárga-folyó teljesen halott, és a becslések szerint a dinamikus vizek harminc százalékát érinti ez a probléma.

Létezik egy amolyan lélektani határ a víz tekintetében: úgy tartják, ha fejenként ezer köbméter alatti mennyiség áll rendelkezésre éves átlagban, azzal már nehéz gazdálkodni. De van különbség a fejlett és fejlődő országok között, például Izraelben kétszáz köbméterrel is kiválóan elboldogulnak, mert megvan hozzá a szakmai és gazdasági háttér. Az afrikai országokban azonban ezeket a problémákat nem tudják megfelelően megoldani.

Fotó: by woodleywonderworks, flickr

Amíg a kilencvenes évek elején az emberiségnek csak a 4-5 százaléka küszködött vízhiánnyal, 2030-ra már negyven százalékot becsülnek: de elsősorban nem azért, mert csökken a vízmennyiség, hanem azért, mert nő a népesedés.

 

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

négy × kettő =

hirdetés