Fájt minden csók. Frida Kahlo képei

Sok minden megfordult a fejemben Frida Kahlo régi fotográfiáit nézegetve, de arra gondolni sem mertem volna, hogy a viharos életű mexikói festőnő apai nagyapja bizony Magyarországról tette át székhelyét Németországba, az ő gyermeke, Wilhelm Kahlo pedig Mexikóban kötött ki, ahol nőül vett egy mesztic lányt. Frida magyar gyökerei legföljebb egyik celeb hölgyünk ikonikus bozontos, összenőtt szemöldökében köszönhetnek vissza, no meg a mérhetetlen fájdalomban, ami érdekes módon a kultikus festőnő képein meleg színekké és szenvedélyes vágyálmokká állnak össze.

Fridának hat éves korában egy gyermekbénulás eltorzította a jobb lábát, ami ellen úgy protestált, hogy gyönyörűséges, színes mexikói ruhákba bújt, vagy éppen feszes nadrágot viselt. Az igazi fájdalmat az a baleset hozta el, melynek során a busz, amin utazott egy villamosnak ütközött és a sugárzóan szép diáklány medencecsont és gerincsérülést szenvedett. Ettől kezdődően az élete tele volt fizikai és lelki fájdalmakkal, amit varázslatosan transzformált át megindítóan szép művészetté és szenvedélyes, vad, érzékiséggel teli életté.

Csípőfűzőben szenvedett éveket egy baldachinos ágyban, s valójában mérhetetlen unalmát elűzendő kezdett el festeni, s főként a saját és környezete életét, ami ugyancsak tele volt szórva vad színekkel.

Férje, a húsz évvel idősebb Diego Rivera elismert festőművész volt, telhetetlen, öntörvényű dúvad, de életük végéig ragaszkodtak egymáshoz, miközben Frida Kahlo legnagyobb fájdalma éppen az volt, hogy Rivera a saját húgával csalta meg. Ám ezt a fájdalmat, ezt a nem gyógyuló sebet féktelen életszeretettel leplezte a festőnő, aki miközben a baloldali mozgalmakkal kokettált, nem átallott flörtölni férfiakkal és nőkkel egyaránt.

S, hogy ismét bekússzon egy vékonyka magyar szerelmi szál, a szeretői közé tartozott egy Muray Miklós nevű honfitársunk, de Chavela Vargast a kor híres táncosnőjét is ágyba vitte. A legabszurdabb kalandja persze maga a szovjet-orosz Trockij volt, akiben egyszerre vonhatta keblére a nem éppen vonzó külsejű forradalmárt és magát a forradalmat is.

Miközben ünnepelt hírességé vált, kiállított az Egyesült Államokban, Párizsban, sőt első dél-amerikai művészként a Louvre festményt vásárolt tőle, fájdalmai egyre mélyebbre rántották. Többször operálták a gerincét, aztán amputálni kellett a jobb lábát, de egy otthoni kiállításmegnyitóján még úgy is megjelent, hogy kedvenc „hangszerén”, egy ágyon tolták be a terembe.

Végül tüdőembóliát diagnosztizáltak nála, amikor a hófehér takarót némán az arcára húzták, de az sem kizárt, hogy a fájdalmat legvégül önmaga ellen fordította, mert már nem tudta szépséggé varázsolni.

Frida férjével, Diego Riverával

Régi fotóit nézegetve egy mai szemmel is meglepően érzéki, buja szexualitást sugárzó, ugyanakkor sebezhető lányt, nőt, édes kis vagányt, félni való vadóc ördögöt láthatunk benne. A Nőt magát, ahogy szeretjük és ahogy szeretnénk néha kívül tudni az ágyunkon, a lakásunkon, az életünkön. Ami ha mégis bekövetkezik, akkor éles fájdalmat érzünk és riadtan nézünk körül, hogy merre járhat az a nő, aki ezt a fájdalmat szépséggé tudná varázsolni. Úgy, mint Frida Kahlo.

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

egy + tizenkettő =

hirdetés