A vakáció árnyékos oldala. Vigyázzunk a gyerekekre!
//Bő két hét telt el a nyári szünidő indulása óta, s ilyenkor – többek között – mindenféle vicces képek is elkezdenek keringeni a Facebookon, melyek szerint az iskolások által várva várt 10 hetes vakáció kész téboly logisztikailag, szervezésileg a hagyományos munkarendben dolgozó szülőknek, és hát a nyugdíjas nagyszülők sem mindig fogadják kitörő lelkesedéssel a rájuk bízott csemetéket. Nem mintha nem szeretnék az unokáikat…ezek az ironikus képi „szösszenetek” nem erről szólnak.
A kép illusztráció
Sokkal inkább mutatnak görbe tükröt bolondul működő világunkra, amelyet – civilizációs ártalomként – a munka és a magánélet egyensúlytalansága jellemez. Mert lehet szépeket mondani és írni arról, hogy igen is, akarni kell, és egyensúlyba hozható a kettő, a munka és a család világa. De ha körülnézünk, láthatjuk, a szülők nagy részének ilyenkor nyáron, komoly fejtörést okoz kiskorú gyermekének vigyázata, ezen túlmenően annak biztosítása, hogy a csemetének emlékezetes, élménydús nyara legyen.
S mivel a számlák nem mennek vakációzni, a szülőknek jobbára „hagyományos” módon – munkával – kell pénzt keresniük, hisz a pénz a kiegyensúlyozott családi élet ugyancsak lényeges feltétele. Ad abszurdum: ha az átlagfizetést nézzük, az egyik szülő bére nagyjából a nyári táborokra – és a beiskolázásra – megy el… És igazán hálásak lehetünk, ha minőségi időt, maradandó szép élményeket kapnak a pénzünkért cserébe a gyerekek. Hány munkaadó tolerálná, ha az alkalmazottja a nyári szünidőre kivonná magát a forgalomból? A manapság oly divatos családbarát idea nehezen összeegyeztethető a munka világával…
Fontos tudni, hogy a 14. évét még be nem töltött gyermek jogi szempontból cselekvőképtelen, tehát a szülőt, a gondviselőt terheli a felelősség, ha bármi történik a gyerekkel, amikor egyedül marad. (Kiskorú veszélyeztetése.) A szülő felelőssége a gyermek nagykorúságáig, 18 éves koráig fennáll.
Szóval nem egyszerű összehozni ezt a 10 hetet, és a szülőknek a gyermek társaságát a nyár nagy részében nélkülözniük kell. Bolond világunkban a szülők kapnak 1-2 hét szabadságot (már ha!), s ha nincs a családban lelkes felvigyázó (aktív nagyi) vagy házhoz jövő, fizetett „szitter”, a gyerekek ilyen-olyan táborokban töltik a nyarat. Bármennyire is igyekszünk körültekintően választani, sajnos nincs garancia arra, hogy a gyerek tökéletesen fogja érezni magát és egyetlen haja szála sem görbül meg.
A szülői aggodalmat persze kontroll alatt kell tartani, nem szabad ráterhelni a gyerekre. Bízni kell a hozzáértő táboroztatókban, alaposan utána kell járni, hogy a csemete kikkel és hol tölti majd a napjait, legyen szó, napközis vagy bentlakásos táborról.
Nekifutásból tudjuk a pedagógusokat bírálni – nyilván olykor-olykor alapos okunk van erre a negatív hozzáállásra. Ám rengeteg gyerekre nyáron is képzett felügyelők – pedagógusok, animátorok – vigyáznak, és gyermekeink épsége, jól-léte nagyrészt az ő felkészültségükön, éberségükön, figyelmükön múlik. Nagy felelősség ez.
A szülők felelőssége sem kerülhető meg azonban. Az ő feladatuk, hogy a lehető legjobban felkészítsék a gyereküket, legyen szó az alapvető illemszabályokról, a lehetséges és kerülendő veszélyhelyzetekről, a napirendről stb. Nem lehet elégszer elmagyarázni nekik, hogy vigyázniuk kell magukra és a társaikra. Nekik is van felelősségük, gyermekként is.
Bő két hét telt el a nyári szünidő indulása óta. Csak az ismeretségi körömből pár eset: ottalvós táborban egy kisfiúhoz lefekvés előtt mentőt kellett hívni, mert egy társa rácsapta az ajtót, és a kilincs telibe találta a vállát. Egy másik fiú egy mélyebb részen fejest ugrott a Balatonba, magabiztosnak nem nevezhető úszástudással…ki kellett menteni. Egy harmadik focitáborban sérült meg: olyan szerencsétlenül érte a labda, hogy csukózúzódást szenvedett…
Tombol a nyár.
Jó lenne megélni felhőtlen örömként. Gyerekeknek, szülőknek egyaránt.
Alapító-főszerkesztő
Több mint két évtizedet töltöttem az írott média világában, szinte minden klasszikus sajtóműfajban kipróbálhattam magam újságíróként, szerkesztőként. 2006-2012 között építészeti szakújságíróként, PR-szakemberként voltam aktív, szakmai kiadványok és rendezvények létrejöttében közreműködtem. Az eletszepitok.hu weboldalt 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszakanyarodtam eredeti hivatásomhoz; gyermekjóléti alapellátás keretében általános és középiskolásokkal foglalkozom, prevenciós, edukációs, pályaorientációs foglalkozásokat tartok, érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a szociális kompetenciafejlesztés és a készségfejlesztés áll. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetben szereztem mesterdiplomát, okleveles szociális munkás, felsőfokú intézményi kommunikátor, újságíró és kiadványszerkesztő képesítésekkel rendelkezem.
