Kreatív újrahasznosítás: fémhulladékból készült különleges szobrok
Kátai László roncsszobrász vashulladékból, fém alkatrészekből készít látványos alkotásokat. Különleges tárgyai jelenleg a tiszadadai tájházban láthatók, az alkotó első kiállítása május végéig tart nyitva.
A tiszadadai tárlaton nagyjából ötven kis szobor, dísz- és használati tárgy látható, amelyek hegesztéssel készültek, egy fémmegmunkáló műhely hulladékanyagából, melléktermékeiből.
– Az elmúlt három év egyik leglátogatottabb kiállítása – nyilatkozta az Életszépítőknek a szervező, ifj. Kovács Géza. Ő figyelt fel Kátai László munkáira, s szervezte meg az alkotó bemutatkozó tárlatát. – Miben látja a téma – az alkotások – népszerűségét? – kérdeztük tőle.
– Az embereket érdekli a művészet, az pedig fokozza a figyelmet, hogy a “semmiből”, vagyis olyan anyagokból születtek művészi igényű alkotások, melyeket a többségünk hulladéknak tart – fogalmazott ifj. Kovács Géza. Hozzátette: olyan világban élünk, amelyben nem mindig tudjuk megbecsülni az értékeket, nem tudjuk visszaadni a világnak azt, melyekben általa részünk lehet – gondoljunk csak arra, mennyi értelmetlen, élővilágra káros hulladékot termelünk! Kátai László értékteremtő munkája éppen ezért példaértékű lehet mindenki számára – tette hozzá a kiállítás szervezője.
Mi is a roncsszobrászat?
Kátai László szerint a roncsszobrászat Európa nyugatibb felén ismertebb és honosabb műfaj, ő maga nem is sorolná ebbe a kategóriába az alkotásait.
– Még nem találtam olyan definíciót, kifejezést a munkásságomra, amely találóan és mindenki számára világosan elárulja, milyen jellegű tárgyakat készítek. Hulladékszobrászatnak nem nevezhető – bár a legtöbb alkatrész, amivel dolgozom egy átlagos pincében vagy garázsban mindenki számára elérhető -, mert nem kifejezetten hulladéknak minősíthető anyagok. S bár nem az eredeti funkciójukban használom őket, arra még jók lehetnek, például egy rozsdás csavaranya – mondta az Életszépítőknek az alkotó.
A tiszadadai kiállítás bemutatkozó tárlat, hiszen itt mutatja meg először nagyobb nyilvánosság előtt a szobrait. Pozitívak a visszajelzések.
– Mint alkotó, a szubjektív látásmódomat tudom belevinni a szobraimba, ezért fontos a visszacsatolás. Nem esik rosszul a kritika sem, mert abból csak tanulni lehet és tovább fejlődni. A szobraimat jól fogadta a közönség, ami azt jelzi, hogy az objektív szemlélőnek, azaz más emberek ízlésének is tetszetősek! Fémipari ismeretekkel rendelkezem, művészi előképzettségem nincs, de kreatívnak tartom magam, s van két ügyes kezem – ez elég ahhoz, hogy alkossak! Elsősorban a már kidobott, feleslegesnek minősített, használt alapanyagokat preferálom. Egy a lényeg: vas alapú legyen, mert alkotásaim hegesztéses technológiával készülnek. Szobraim elsősorban látványosságok, díszítő elemek, de megoldható használati tárggyá való alakításuk is – például irodai mobiltelefon tartót is tudok készíteni.
A hulladékkezelésről és az újrahasznosításról
– Minél több embert kell ráébreszteni arra a nagyon fontos tényre, hogy a hulladék újrahasznosítása mennyire pozitív tevékenység! Újrahasznosítás révén kevesebb költséggel és környezetbarát technológiákkal is lehet ipari méretben termelni, s ami még fontosabb: megóvni a környezetet és az életterünket az egyre nehezebben kezelhető és egyre nagyobb elhelyezési és megsemmisítési problémákat okozó hulladékoktól! Követendő példának vehetjük az egyes nyugati országok tevékenységét, ahol már az embereknek természetes dolog a szelektív hulladékgyűjtés, az életük részévé vált a környezet megóvása és tisztelete! Bízom abban, hogy egyes multinacionális cégek sem csak a reklám és az zöld technológia címen eladhatóbbá tétel miatt ítélik majd fontosnak az újrahasznosítás propagálását. Szeretném, ha az unokáim is megcsodálhatnák majd a természet eredendő szépségét, s nem az utak melletti és a nagyvárosokban összehalmozódott szemétkupac látványán nőnek fel!
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
