Az Északi-sark meghódítása, avagy az első passzívház valójában hajó volt (1.)

Az első passzívház meglepő módon egy hajó volt. Fridtjof Nansen Fram (Előre) nevű sarkkutató hajója, amely nemcsak szuperszigetelt és légtömör kialakítású volt, de szélenergiával termelt elektromossággal is rendelkezett – 1893-ban!

A hajót és a teljes expedíciót Fridtjof Nansen norvég sarkkutató, oceanográfus, diplomata (1861-1930) elképzelései szerint tervezte meg Colin Archer. Nansen első nagyobb útját 1882-ben tette meg a Jeges-tengeren, így komoly személyes tapasztalatokkal rendelkezett a kihívásokat illetően. A hajót úgy tervezte, hogy a befagyott Északi-tengeren akár öt-hat évig vesztegelve túléljék a telet, s ez csak egy passzívházzal volt megoldható. Tekintve, hogy ennyi ideig nem lehet hagyományos módon fűteni egy szokványos hajót, csakis rendkívüli megoldások jöhettek szóba, amelyek a gyakorlatban is bizonyítottak.

Az expedíció célja az Északi- sark elérése volt, amit addig még egy expedíciónak sem sikerült véghezvinnie. A Fram expedíció stratégiájának lényege, hogy a befagyasztott hajót a sarki tengeri áramlatokkal vitette a cél közelébe. Ehhez az ötletet egy korábbi szerencsétlenül járt expedíció szolgáltatta. Az amerikai Jeanette nevú hajó 1881-ben elsüllyedt Szibéria északi partjai közelében, és a roncsok – köztük a legénység személyes, névvel ellátott tárgyai és ruhái – jégbe fagyva utaztak keresztül az északi sarkon, „a világ túlsó oldalán” Grönland partjainál találták meg azokat három évvel később.

Henrik Mohn, a modern meteorológia megalapítója erre alapozta a transzpoláris áramlat teóriáját, melyet Nansen a gyakorlatban próbált ki – élete kockáztatásával. Mivel az összes korábbi – nyugatról próbálkozó – expedíció kudarcba fulladt, most az ellenkező irányból indult az északi sark meghódítására. Skandinávia partjai mellett felhajózva egészen Szibériáig, az uralkodó áramlatokra bízta a hajót, hogy az majd néhány év elteltével az Északi Sark érintésével Grönland partjainál kössön ki.

A hajó szándékos „befagyasztása” miatt sokan bírálták Nansen kapitányt, aki Éjen és jégen át címmel 1898-ban magyarul is megjelent könyvében számolt be tapasztalatairól. Nansen semmit nem bízott a véletlenre, minden eshetőségre felkészült. Válogatott legénységgel, tudományos alapossággal kialakított étrenddel és felszereléssel vágott neki a hosszú és kalandos útnak – a világ első passzívházában.

Viszonylag kicsi, de erős, extrém módon szigetelt, vitorlával és motorral egyaránt felszerelt hajóra volt szüksége, melyben a mindössze 12 fős válogatott legénység utazott, 5 évre elegendő munícióval, és üzemanyaggal.

A Fram először megközelítette azt a helyet, ahol a Jeanette elsüllyedt, majd kivárták a megfelelő pillanatot, és az áramlatokra bízták magukat. Mivel az áramlatok meglehetősen lassúnak és szeszélyesnek bizonyultak, 18 hónap elteltével Nansen és egy társa elhagyta a hajót, és kutyákkal valamint 3 szánnal, sátrakkal és kajakokkal felszerelkezve nekivágtak a pólusnak, melyet végül nem értek el, de jelentősen megközelítették azt. A terv szerint a hátralevő 660 km-t 50 nap alatt kellett volna elérniük, naponta átlagosan 13 km-t megtéve. Kezdetben sikerült is tartani az ütemet, sőt naponta 17 km-t is meg tudtak tenni a dermesztő, gyakran mínusz 40°C hidegben, azonban a felszín egyre egyenetlenebb lett, ami nagyon lelassította a haladást.

A kutyák a felszereléseket tartalmazó szánokat vontatták, a két bátor felfedező sítalpakon haladt előre, és 1895 április 7-én az északi szélesség 86°13,6′ fokáig jutottak el, ahol tábort vertek. Az elfagyott végtagok és fogyatkozó élelmiszer tartalékok miatt ez volt az a pont, ahol úgy döntöttek, hogy visszafordulnak, ráadásul egy déli áramlat elkezdte őket visszafelé sodorni a céltól, esélytelenné téve, hogy elérjék a pólust.

Ekkor úgy döntöttek, hogy az Északi Sark közelében fekvő Ferenc József Földön található Cape Fligely felé veszik az útirányt. A szigetet kalandos körülmények között elérve, ott vészelték át 1895-96 telét, egy kőből és mohából épített földbe ásott kunyhóban. Halásztak és jegesmedvére vadásztak, majd az időjárás kedvezőbbre fordulása után 1896 májusában kajakba ültek, és elindultak dél felé, a Spitzbergák irányába, de néhány hét evezés után belebotlottak egy másik expedícióba a szigetcsoport déli részén, melynek hajója aztán visszavitte őket a civilizációba.

Folytatjuk!

A képek Oslóban a Fram Múzeumban készültek. Ez a norvég főváros egyik legérdekesebb múzeuma, a sarkkutatás témakörét járja végig. A múzeum legizgalmasabb látnivalója a FRAM sarkkutató hajó, amelyet teljesen be lehet járni, láthatjuk, hogy éltek és dolgoztak a múlt századi sarkkutatók. Közelről láthatjuk a fedélzetet, a kormányállást, a vezérlőt, a kapitány kajütjét és a hajó többi részét. A Fram hossza 39 méter, szélessége 10 méter, merülése 4,6 méter, súlya 408 tonna.

szekerlaszlo

Szöveg és fotók: Szekér László okl. építészmérnök, minősített passzívháztervező és oktató

 

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

tizenhat − 12 =

hirdetés