Krisztus vércseppje: kertünk, balkonunk éke lehet a csüngő virágú fukszia
A fukszia, népies nevén Krisztus vércseppje Leonard Fuchs német orvos-botanikustól kapta a nevét. A növényt Európában mindössze 200 éve ismerik, előfordulása inkább a szubtrópusi éghajlati övezetben jellemző, Dél-Amerikában, Új-Zélandon vagy Tahiti szigetén őshonos. Körülbelül 100 botanikai fajtáját ismerik, nagyon változatos növény, több színben előfordul.
A különleges, sokféle színben virágot bontó fukszia csodás éke lehet a terasznak, a kertnek. Tavasztól őszig virágzik, amennyiben jól érzi magát a helyén, s persze megfelelően gondozzuk. Mivel eredendően erdei növény, a szűrt fényt, a félárnyékos, szélcsendes helyeket kedveli. Az erős napsugárzást rosszul viseli, ezért lehetőleg olyan helyre ültessük, ahol csak a reggeli és az esti órákban éri direkt napfény. Kedveli a páradús levegőt, víz- és tápanyagigényes növény.
A fuksziák között találunk csüngő vagy felfelé növekvő növényeket, ezek virágai minden esetben csüngők.
A csüngő típusok kifejezetten a teraszon mutatnak jól függőkosarakban vagy erkélyládákban. Olyan helyre tegyük a növényeket, ahol nem éri egész nap direkt napsugárzás.
A kert félárnyékos ágyásaiba a felfelé növekvő fajtákat ültethetjük, magasított ágyást ajánlott kialakítani számukra.
A fukszia virágföldje legyen tápanyagban, humuszban gazdag és jó vízáteresztő képességű. A semleges, vagy enyhén savas kémhatású talajt kedveli. Rendszeresen tűzhetünk a földjébe táprudakat, vagy adjunk neki tápoldatot.
Amennyiben a kertbe ültetjük, szerves anyagokkal, komposzttal, tőzeges virágfölddel dúsítsuk a talaját. Ha nem tudunk az öntözéséről naponta gondoskodni, vagy megoldani automatizáltan a vízellátását, jobb, ha lemondunk a növényről. (Fontos, hogy ne száradjon ki a talaja, ugyanakkor a túlöntözéssel is vigyázni kell – a cserépben pangó vizet mindig távolítsuk el az edényből.)
A fukszia színpompás csüngő virágai terméskezdeménnyé fejlődnek, melyek nem különösebben esztétikusak, ezért, ha inkább a virágzásban szeretnénk gyönyörködni, az elnyílott virágokat folyamatosan távolítsuk el a növényről.
Rendszeresen metsszük a fuksziát – meghálálja! Télen a növényt fagymentes helyre kell vinni, mivel nem fagytűrő. Teleltetés után májusban ültethetjük ki ismét a szabadba. Szaporításuk jellemzően nem magról, hanem dugványozással történik; vágjunk 10-15 centis hajtásokat a növényből, majd ültessük homokos tőzegtalajjal töltött cserébe. A dugványokat páradús helyen neveljük, nagyjából 1,5 hónap alatt meggyökeresednek.
Fotó: Életszépítők
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
