Gyereket akarok, de te nem kellesz!
Gábor új ember volt a cégnél. Egy jó kedélyű, ambiciózus harmincas férfi, aki hamar összhangot talált Kingával. Az évődő barátságból néhány hónapon belül szerelmi kapcsolat lett, de Gábor ragaszkodott ahhoz, hogy ami köztük van, az csak viszony. Jól érzik magukat, de nem köteleződnek el… Mégsem volt olyan nap, amikor kibírta volna Kinga nélkül. Felugrott hozzá munka után egy üveg borral, hétvégére megbeszélés nélkül szállást foglalt maguknak, vagy elrángatta a lányt az akkor épülő házához csempét, járólapot, bútorokat választani…
Kinga nem erőltette magát a férfira – szerette a függetlenséget, de azt vette észre, hogy Gábor egyre több helyzetben számít rá és a véleményére. Mégsem engedi őt be az életébe. Amikor ez a „komolyan komolytalan” kapcsolat mégis egyben volt egy évvel, sőt két évvel később is – egyre nehezebb volt már Gábor szabályai mentén játszani.
A férfi nem viselte az intimitást és a kötődést. Ha Kinga elmesélt volna valamit – nem volt kedve meghallgatni. Ha a lány kérdezett – nem 
Aztán Gábor emlegetni kezdte, „hogyha majd lesz gyerek, akkortól lesz közös élet, meg szerelmi vallomás, meg közösen töltött karácsonyok.” Amikor megfogant a baba, Gábor kitárta otthona kapuit és beengedte Kingát. Néhány hétig minden „igazinak” tűnt, de a vetélés megszakította ezt. A következő időszak pokolinak bizonyult – Gábor ott bántotta és hibáztatta az elvesztett babáért Kingát, ahol csak bírta. Hogy a lány eljátszotta a megelőlegezett bizalmat, nem vigyázott eléggé, nem akarta eléggé, minek közös ágy és asztal, ha nincs közös gyerek, Kinga nem érdemli meg…
A következő várandósság már valódi gyötrődés volt a lány számára, a félidőben elvesztett kislánnyal pedig meghalt a kapcsolatuk maradék illúziója is. Kinga búcsúzóul annyit mondott Gábornak, hogy szereti, de nem tud, és nem akar többé vele élni. Neki több kell. Összekapaszkodás a gyászban és veszteségben, nem bántás; valamint intimitás, megértés, meghallgatás. A gyerekük nem lehet és nem is lesz „csodaragacs”; nem fogja egyben tartani azt, ami nincs.
Kinga óta Gábor „célirányosan” azt a nőt keresi, aki a legjobb anya-anyag lehet a gyerekéhez. Akinek jó a genetikája, talpraesett, aki még elég fiatal, de „nincsenek túlzott önállósodási törekvései”, aki nem akarja feltétlenül megvalósítani önmagát. Mégis van saját élete, saját elképzelései, magához való esze; olyan ambiciózus lány, akire Gábor büszke lehet. Persze ne függjön Gábortól, ne az ő tartozékának tekintsék…
Gábor csak a felszínen könnyed. Két centivel mélyebben ott van egy nárcisztikusan sérült férfi, aki valójában át szeretné írni a saját gyerekkorát. Aki nem társat keres, hanem egy jó anyát annak a benne élő dühös, összezavarodott kisfiúnak, aki fél felnőni.
1969-ben születtem, a pályámat szülésznőként kezdtem Szegeden, azután világgá mentem, és Ausztráliában éltem 5 évig. A Janus Pannonius Tudomány Egyetemről és a Külker Főiskoláról gyűjtöttem diplomákat, és hosszú évekig HR szakemberként dolgoztam.
Iskolai végzettségeimet, valamint az élettől és a saját önismereti utamból nyert tudást, bölcsességet, és a hitemet ötvöztem hivatássá, és másfél évtizede segítőként dolgozom.
Nagyon sokféle élethelyzettel találkozom; munkahelyi, és magánéleti problémákkal, erőt vivő feladatokkal, elvárásokkal, fel nem ismert elakadásokkal. A segítő beszélgetések mentén a hozzám fordulóknak sikerül tisztábban látni magukat, és megtalálni az erőforrásaikat ezek kezeléséhez, megoldásához.
