Ha elmúlik karácsony. Gondolatok az ünnep utáni érzelmi kiüresedésről

A karácsony utáni érzelmi kiüresedés nem ismeretlen jelenség, sokan érezhetik magukat ebben a furcsa, nyomott hangulati állapotban. Leginkább azok, akiknek a karácsonyi készülődés hetekig örömteli „feladatokat” jelent, akik az ünnepet minden „tartozékával” együtt komolyan veszik, beleértve a lakás feldíszítését, az ajándékozás kreatív – energiát, időt nem kímélő – módjait, az ünnepi menüről, a finom vendégváró falatokról való gondoskodást. A karácsonynak aztán, a hetekig tartó teendőkkel együtt, hirtelen vége szakad, s van, akit ez mély melankóliával tölt el. Ennyi volt?

Még vár ránk egy ünnepnap az évben, aztán jön az új év, a tél komorabb, fakóbb napjaival, heteivel, s megy minden tovább…

Van, akit ez inkább megnyugvással tölt el, a karácsony nem mindenkinek szívbéli ünnep. Van, akinek nyűg, teher, nehezen megúszható fáradság, van, akinek extra feszültségforrás, van, akinek fájdalom. A feszültséggel teli családi kapcsolatokat a karácsony sem szépíti meg. A magányt nem oldja, a betegséget nem gyógyítja meg. A szeretet ünnepe olyan, mint egy nagyítós tükör, tisztábban láthatjuk benne a szeretetkapcsolatainkat, de erőteljesebben mutat rá a hiányérzeteinkre is. Érthető, ha a karácsonyon sokan szeretnének hamar túl lenni… Ők kevésbé tudnak azonosulni azokkal, akik az ünnep után melankóliába zuhannak, üresnek érzik magukat.

A karácsony, minden felesleges kelléke, elanyagiasult volta ellenére varázslatos ünnep. Leginkább azokkal tudok együttérezni, akik ezt a varázslatot, az összetartozás és a szeretet élményét a családjuk körében sem tudják megélni ezekben a napokban (sem). A karácsony nem mindenkinek idill. Nagyító alatt láthatjuk ilyenkor a kapcsolatainkat, hiányainkat, fájdalmainkat, elvárásainkat. A gyászolók első karácsonya is fájdalmakkal teli, főleg, ha még friss a veszteségélmény. Ezen felül még sok társadalmi csoport létezik, akik a karácsonyt a szívük szerint kitörölnék a naptárból.

Ebben a megközelítésben nézve az ünnep utáni érzelmi kiüresedést, olyan, mint a műhiszti. Mi történik voltaképpen? Az ünnepre való készülődés ragyogó lehetőség arra, hogy „legálisan” kiélhessük magunkat pótcselekvésekben. Hisz nincs abban semmi rossz, ha valaki készül a karácsonyra, megbocsátható, ha mindeközben elveszíti az arányokat és túltolja. Ilyen esetben szinte természetes, ha az ünnep elmúltával előtör az emberből a csalódottság, a hiányérzet. Elmúlt. Ennyi volt? Karácsony előtt szabad túláradón működni. Egész évben viszont nem működhetünk így…az ténylegesen kikészítő lenne. Minél több karácsony van az ember mögött, annál érettebben tudja kezelni az ünnep után menetrendszerűen beköszönő kiüresedés érzését. 

Adódhat a kérdés: mivel pótolható a karácsony? Kell-e pótolni egyáltalán? Karácsony szerencsére csak egyszer van egy évben – várhatunk a következőre. Két karácsony között pedig felállíthatunk értelmes rövid és hosszú távú célokat. Törekedhetünk értelmes tartalommal megtöltött mindennapokra, melyekben helye van a töltődésnek, a nyugalomnak, a családnak, a barátoknak, az együtt töltött időnek. Ezeket a „pótlékokat” érdemes megteremteni életmódszerűen. Tudatosan tervezgethetünk napról napra, akár a karácsony előtt.

Voltaképpen hálásak lehetünk, ha csupán az ünnep utáni kiüresedés érzésével küzdünk. Ez legyen mindenkor a legkevesebb problémánk…

– Ymon

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

3 × 2 =

hirdetés