Ha megöregszem
///
Ha megöregszem, lesz egy kiskertem, ahol mindent megtermelek. Virágoskertem is lesz, így képzelem. Megtanulok kerámiázni, géppel varrni, és finom ételekkel kényeztetem az unokáimat. Megbeszéltem a kisfiammal, egyelőre nincs ellenére.
Lesz egy könyvtárszobám hatalmas fotellal és egy kényelmes heverővel, az lesz a szentélyem. Eljárok úszni rendszeresen, feszes hetvenes leszek. Lesz két kutyám, macskám is, ha jól kijönnek.
Családi fotóalbumokat nézegetek; mesélek a fiataloknak az emlékeimről. Elmesélem azt is, hogy volt egy magazinom, ezzel a különös névvel. Elmesélem, hogy számomra mit jelentett: a lélegzetet. Nem tetszett mindenkinek, mert szabadnak lenni kockázatos – nem megy mindenkinek. De elveket feladni sokkal veszélyesebb.
Mire megöregszem, talán megtanulok szépen írni – tele vagyok történetekkel.
Hazajárok majd Rómába; Magyarország a hazám, Európa az otthonom lesz. Talán a Balaton mellett telepedem le.
Színes ruhákban járok, a hajam hosszú, hófehér lesz; hol rockot hallgatok, hol szimfonikusokat. Nem fog fájni semmi, talán csak az ízületek, addigra minden sérelmet elengedek. Egyben fogom látni a történetemet, érteni fogom az összefüggéseket.
Nagyon fogom szeretni az életem, érzem, ha megöregszem.
Több mint húsz évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként. Szerettem volna kimaradni a nagy médiaátrendeződésből, részben ezért hoztam létre ezt a független felületet. Hét és fél év telt el magazin indulása óta. Kitartó munka, elköteleződés eredménye, család, munka mellett, szabadidőnk terhére gondozzuk. Hálás vagyok mindazoknak, akik részt vállalnak benne.
Képesítéseim: szociális munkás, intézményi kommunikátor, újságíró, kiadványszerkesztő. Jelenleg a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézet végzős MA-hallgatója vagyok, kutatási területem az iskolai mentálhigiéné.
Ide írhatod a véleményed!
Want to join the discussion?Feel free to contribute!