Nem eszik zöldséget a gyerek? Fantáziadús ötletek kreatív tálaláshoz

Ötleteket gyűjtöttük ahhoz, hogyan lehetne megszerettetni a zöldségeket azokkal a gyerekekkel, akik nem szeretik, de tényleg, meg sem akarják kóstolni. Nem mondjuk, hogy látványos eredményekre lehet számítani, de ha több fronton és erősen próbálkozunk, valamennyi haladást el lehet érni.

Kislány a kedvenc ételeivel. Szerinted mennyire életszerű?

Főzzünk együtt!

Nem garantált a teljes siker, azaz nem fogja a gyerek két pofára enni azt, ami nem ízlik neki annyira, annak ellenére, hogy boldogan segít az elkészítésében, de ha részt vett benne, hajlandó megkóstolni és enni belőle legalább néhány kanállal – nekem ez a tapasztalatom a négyéves gyerekemmel.

Álruhában

Egész jól működik a már bevált ételek katalizátorként való alkalmazása: készíthetünk finom répa-, cukkini- és sütőtök alapú muffinokat vagy sütiket (az interneten van fent jó pár recept), majd ha megszerette a gyerek, készíthetjük együtt. A sütés-főzés során pedig kiderülhet, hogy lám, a süti is zöldségből készül, és talán nem is olyan rossz.
Egy másik ilyen példa a fasírt, ami nálunk nagy kedvenc. Készítettünk együtt zöldségfasírtot – sok babból és kevesebb egyéb zöldségből, teljesen ugyanolyan fűszerezéssel, mint a húsfasírtot. A gombócok alakítását nagyon élvezik a gyerekek, illetve azt is, hogy különféleképpen lehet formázni a fasírtot, lehet lapos is, kutyalakú – bizonyos határok között persze. Ez végül is bejött, megette. Ugyanígy például a kedvelt spagetti szószt is fel lehet dúsítani ezzel-azzal.

Talán mondani sem kell: nem zöldségtől maszatos a kisfiú szája. Igaz, a kakaó kakaóbabból készül, az pedig gyümölcsfán terem…

Mese

A mese sok esetben fel tudja kelteni a vágyat valamilyen ételre – persze sokszor kiderül, hogy a képzeletünkben finomabb, érdekesebb, szebb, titokzatosabb volt az az étek, de egy-két próbát megér. Akkor működik ez, ha erős, csábító hangulata van egy-egy jelenetnek, részletnek a mesében, amikor jóízűen esznek, készítenek valamit a mesehősök. Nem mindig fog bejönni, de több próbából egy talán sikerül.

Vannak persze direkt célzások is, a Saláta Sára klasszikus, van kortárs is, Hohol Ancsa Terka a piacon című műve egy olyan kislányról szól, aki nem szereti a zöldségeket. Itt van egy gyűjtés egy-két versből és sok találós kérdésből, filmnek ott a Wallace és Gromit és az Elvetemült Veteménylény, mi szeretjük a Caillou sorozatot, ez a rész arról szól, hogy utálja a zöldségeket.

Szem-szájnak ingere

Sokat számít, ha elvisszük a gyereket magunkkal a piacra: van hangulata a szagoknak, a nyüzsgés-forgásnak, a színeknek, az alig evő gyerek is megkíván ezt-azt ilyenkor. Meg lehet bízni, hogy egy zöldséget ő válasszon ki, de akkor azt, amit főzünk belőle, meg is kell kóstolnia. Kipróbálhatjuk, hogy veszünk néhány zöldséget, és együtt lerajzoljuk őket. Lehet rendezni zöldségfesztivált: ma a zöldségek létezése felett örvendezünk, és e célból akár készíthetünk olyan papírkoronát is a fejünkre, amelyeket répákból rajzoltunk meg, ehhez kapcsolódó játékokat játszunk, stb. Csinálhatunk ebből egy élménysorozatot, például ha a gyerek egyik kedvence az Eiffel-torony, akkor legyen francia ételek fesztiválja.
Lehet készíteni egy naptárt és bejelölni az idényzöldségeket, illetve gyümölcsöket. Mindig együtt várni, mi következik most, együtt megnézni a receptkönyvben, mit lehet készíteni belőle. A gyerek általában mindenben lelkes, az evésben nem annyira, de az egészből mégis lesz egy kis előrelépés.

Csempészet

Hát, ha minden kötél szakad, bele tudunk ebbe-abba csempészni zöldségeket. Ha a gyerek szereti a gyümölcsleveket – hála az égnek, nálunk gyümölcs legalább imádott -, akkor abba lehet például répalevet tenni, bár ezek a megoldások nagyon szűk mozgásteret jelentenek. A leveseket én gyakran nem berántom, hanem a benne lévő zöldségeket összeturmixolom, és ezzel sűrítem a levét a szükséges mértékig. Ha a gyerek nem is kéri belőle a látható zöldséget, a láthatatlant megeszi.

Alku

A gyerekkel meg is lehet beszélni, hogy miért fontos a zöldség, a benne lévő tápanyag, rostok, vitamin. És mondjuk kijelölni két napot a héten, amikor mindig kell zöldséget enni. Ő döntheti el, hogy mit, de kedden és pénteken, de muszáj, pont.

És persze itt van néhány ötlet arra, hogyan lehet életre kelteni a zöldségeket >>

Egy csokor zöldségvirág

Forrás: Eats Amazing

Ennivaló bogárkák

Forrás: Kix Cereal

Tájkép

Forrás: How about cookie

Versenyautó

Forrás: About a Mom

A legviccesebb

Forrás: CBC Parents

Sátorozás és tábortűz

Forrás: Creative Kid Snacks

Virágok

Forrás: AnnaTheRed

Fehérváry Krisztina

Zöld Toll-díjas újságíró, szerkesztő

Közel 20 éve dolgozom újságíróként és szerkesztőként, sokáig kulturális vonalon is tevékenykedtem, aztán megtaláltak az ökológiával, megújuló energiával, fenntartható technológiával kapcsolatos témák: ebben igazán megtaláltam önmagam, emberként, újságíróként is – a szakmai elismerések is így értek el. Elsősorban a környezettudatosság érdekel, ezt a kérdéskört olyan szempontból érdemes megközelíteni, amely a hétköznapi embert a leginkább érdekelheti: inkább a gyakorlat, mint az elmélet oldaláról, inkább a megvalósult, működő projekteket ismertetve, mint a távoli jövőbe vesző álmokat. Szeretem bemutatni az embereket, akik megalkotják vagy alkalmazzák az alternatív módszereket, ezenkívül szívesen foglalkozom a közösségeket teremtő, illetve erősítő mozgalmakkal, mint amilyenek a nagyvárosi közösségi kertek vagy a közösségi mezőgazdálkodás… Megtépázott az élet; mindig azt igyekszem átadni, hogy – bármilyen közhelyes is – a szeretet a legfontosabb. Ha azokkal lehetsz, akik szeretnek és akiket szeretsz. És ha erre figyelsz, örülni fogsz a kávénak reggel, az éppen következő évszak jeleinek az utcán, egy mosolynak egy idegentől, az alvó kisgyerekednek vagy annak, hogy jól áll a hajad reggel és nem kell beszárítani… Az élet szép. Tényleg.