„Ha szívrohamot kapnál…?” Önreflexiós gyakorlat, amely rávilágít a munkához való viszonyra, ezáltal az életminőségre

A heti 40 órás munkarend olyan mélységig beette magát társadalmi berendezkedésünkbe, hogy ezt tartjuk természetesnek, normálisnak, sőt, követendőnek. Az a rendes ember, aki legalább 40 órát dolgozik hetente, de az igazán szorgalmasok azért ezt csak minimumszintnek tekintik. Munkaszerződések, családi és hivatalos beosztások ehhez a struktúrához illeszkednek. Mindez evidenciaként itatja át életszemléletünket. De miért? Valaki valamikor … Bővebben: „Ha szívrohamot kapnál…?” Önreflexiós gyakorlat, amely rávilágít a munkához való viszonyra, ezáltal az életminőségre