Bezzeg az én időmben…! Határok nélkül, szabadon, ma már ez a természetes. Az Y-generációnak népszerűsíti az európai értékeket, előnyöket az Unió
//
Az európai lakosság negyede – mintegy 125-130 millió ember – 35 év alatti. Nekik, koruknál fogva, már természetesek azok a jogok, előnyök és lehetőségek, amelyeket az EU és az uniós intézmények biztosítanak számukra és minden európai állampolgár számára.
Öt neves európai filmrendező rövidfilmjein keresztül éppen erről, a napjainkban már természetesnek vett értékekről és előnyökről kezdeményezett párbeszédet a 17-35 éves fiatalokkal az Európai Bizottság.
A magyar fiatalok életük meghatározó részét már az Európai Unióban élték le. Számukra is természetes az, hogy az Unió területén szabadon utazhatnak, tanulhatnak, vállalkozhatnak, felár nélkül telefonálhatnak, vagy éppen sürgősségi orvosi ellátást kaphatnak. Az idősebb generációk tagjai azonban tudják, hogy ezek az előnyök nem maguktól értetődőek, hanem uniós tagságunk közös eredményei
– mondta Zupkó Gábor az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének vezetője. – Éppen ezért fontos, hogy felhívjuk a fiatalok figyelmét erre, és tudatosítsuk bennük azt, hogy ezek a közös vívmányok olyan értékeket képviselnek, amelyek a mindennapokban segítik életünket és boldogulásunkat itthon és az Európai közösség többi országában.
Az EU&ME kampány keretében neves rendezők filmjei mutatják be a fiataloknak, hogyan segíti életüket az EU. A filmek már megtekinthetők az EU&ME kampány weboldalán: https://europa.eu/euandme/hu
Az EU&ME kampány keretében magyar fiatalok is bemutathatják majd mindazt, amit ők az Unió legfontosabb értékeinek, előnyeinek tekintenek. A milleniumi korosztály magyar tagjai az „EU, ahogy én látom” címmel megrendezésre kerülő Fiatal Filmrendezők Pályázatára készíthetnek és nevezhetnek általuk készített kisfilmeket, azokról a témákról, amelyek befolyásolják az életüket.
***
A nyolcvanas években voltam általános iskolás, kötelező idegen nyelvként oroszt tanultunk; más nyelv (nálunk) számításba sem jöhetett. Voltam kisdobos és úttörő, emlékszem az avatásra, az egyenruhára, a kötelező kék és vörös műszálas nyakkendőre, amit az inghez viseltünk, a fura vastag övre, a sípra is, amit szinte soha nem használtunk rendeltetésszerűen. Ünnepségek előtt a szünetekben sokat gyakoroltuk az iskolaudvaron, a kézilabdapályán a menetelést, a vonulást, a hangszóróból mozgalmi dalok szóltak.
Fotó: Fortepan, Déri György, 1983
Fotó: Fortepan, Déri György, 1983
Fotó: Fortepan, Simon Tibor, 1983
Az iskolától nem messze volt egy kisebb szovjet katonai bázis; gyakran láttunk tankokat, teherautókat az úton elvonulni, a nyitott teherautókról a katonák lelkesen integettek. Az iskolai ünnepségeken Leninről szavaltunk. Nótafa voltam a Mókus őrsben, majd más nevű őrsökben is. Negyedikben, ötödikben volt egy orosz levelezőtársam, Léna; a Szovjetunióban élt. Átlag kéthavonta érkezett levél tőle. Vonalas lapra kézzel kanyarítottam a ciril betűket, fogalmam sincs, mi mindenről írtam neki; a levelet oda kellett adni a tanárnak, kijavította, a mondandómat pedig a felére rövidítette…
Külföldön 11 éves koromban jártam először. Az úti cél a szomszédos Ausztria volt. Útlevélre szükség volt, de már nem kellett vízum; nem vihettünk magunkkal akármennyi költőpénzt – schillinget. Aztán eljutottam Olaszországba is, ahol akkoriban lírával fizettek. Elbűvölt az olasz stílus, nem éreztem igazságosnak, hogy nem utazhatok akármikor, turista útlevéllel évente háromszor lehetett átlépni az országhatárt.
Aztán 1989-ben megváltozott a rendszer. Az oroszok hazamentek. Bármikor kiruccanhattunk Szombathelyről Ausztriába, ha kedvünk tartotta, csak átkerekeztünk a burgenlandi Rohoncra strandolni. A magunk módján szabadok lettünk, de sokáig nem tudtunk élni vele.
Távoli utópiának tűnt, hogy valaha az unió tagállama leszünk; fel sem merült, hogy külföldön tanuljak vagy álljak munkába. Az első rendes munkahelyemen 35 ezer forintot kerestem, szép összegnek tűnt, akkoriban 19 500 volt a minimálbér…
Nem uniós polgárként születtem, tehát van viszonyítási alapom. A fiamnak már minden természetes…minden külföldi út, az egységes európai valuta, már oviban is tanulhatott volna angolul… A fiam EU polgár. Szeretném, ha az is maradna…
Alapító-főszerkesztő
Több mint két évtizedet töltöttem az írott média világában, szinte minden klasszikus sajtóműfajban kipróbálhattam magam újságíróként, szerkesztőként. 2006-2012 között építészeti szakújságíróként, PR-szakemberként voltam aktív, szakmai kiadványok és rendezvények létrejöttében közreműködtem. Az eletszepitok.hu weboldalt 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszakanyarodtam eredeti hivatásomhoz; gyermekjóléti alapellátás keretében általános és középiskolásokkal foglalkozom, prevenciós, edukációs, pályaorientációt támogató foglalkozásokat tartok, érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a szociális kompetenciafejlesztés és a készségfejlesztés áll. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetben szereztem mesterdiplomát, okleveles szociális munkás, felsőfokú intézményi kommunikátor, újságíró és kiadványszerkesztő képesítésekkel rendelkezem.
