Helló, suli! Jövünk! Adj Uram megbízható ébresztőórákat! Szülői fohász a 2017/18-as tanévre

Eljött ez a hét is: szeptember 1-jén, pénteken átlépi az iskolaérett csemete a suli kapuját, és ezt a rítust – az igazolt hiányzásokat leszámítva – jó pár évig minden reggel megismétli 7.45 körül. Hóban is, fagyban is, sárban is.

Augusztus 16. óta folyton a sulira gondolok – mindent beszereztünk? Mennyi pénzünk maradt fizetésig? Ő laza, mint a rigalánc, és egyelőre roppant elégedett az új iskolai szerkókkal. Végül is jól van ez így, sőt, maradhatna is így. Érezze jól magát, abszolválja lazán az általánost! A szakirodalom szerint balgaság elvárásokkal terhelni a gyereket. Igyekszem. Nem várom el, hogy talicskával hordja haza a csillagos ötösöket. Csak használja az eszét, a szívét, ne legyen mamlasz, ne legyen… Tehát tele vagyok elvárásokkal.

Adj Uram…

megbízható ébresztőórákat (hosszú távon is kibírható dallamokkal, csengőhangokkal)

ébredés után negyedórányi csendet kávéfőzővel, omniával 

hitet abban, hogy képes vagyok megszokni a korán kelést

hajnali 6.30-tól megállás nélkül csilingelő gyermekhangot (ahogy ezt megadtad nyáron)

nyugodalmas(an gyors) készülődést

türelmes, kedves autóstársakat, utasokat, járókelőket (dugót ne!)

tanítónőnek álcázott angyalt (különösen fontos!)

jófej osztályközösséget (légy szíves, szeressék egymást a gyerekek!)

összetartó, kreatív, aktív szülőtársakat (ne csak az évnyitón szimpatizáljunk!)

gyerekszerető, elhivatott pedagógusokból jó sokat (különösen fontos!)

lebilincselő tanórákat (értelemszerűen bilincs nélkül)

olyan (matek)házikat, amiket én is képes vagyok megoldani (ha nagyon muszáj)

intőből keveset (értsd: semennyit)

dicséretből sokat

megbízható meteorológusokat (a gondos öltöztetés végett)

kevés esős napot

kevés szeles napot (esős-szelesből a lehető legkevesebbet)

belső derűt (a napfény mellé)

rendkívüli hószünetet (a gyerek miatt, az 1987-es számomra is felejthetetlen)

bealvós hétvégéket (számodra nincs lehetetlen!)

okos időbeosztást (különösen fontos!)

töretlen lelkesedést a második félévre

büszke tulajdonos által lobogtatott bizonyítványt

végül vakációt (hosszút)

Amen

Ezt már olvastad?

Szakma és gyereknevelés, avagy hogyan fegyelmeznek a szülőtípusok? Nevetni ér!

Mesterházy Mónika

Alapító-főszerkesztő

Több mint 20 évet töltöttem az írott média izgalmas világában, szinte minden klasszikus sajtóműfajban kipróbáltam magam. 2006-2012 között főként szakújságíróként ténykedtem és fenntartható építészet témaköréhez kapcsolódó szakmai konferenciák, workshopok, illetve szakkiadványok létrejöttében közreműködtem.

Újságíróként szerettem volna kimaradni a nagy médiaátrendeződésből, részben ezért hoztam létre 2013-ban ezt a független felületet. A magazin kitartó munka és elköteleződés eredménye, család, munka mellett, szabadidőnk terhére gondozzuk alkotótársaimmal.

Néhány éve visszakanyarodtam a segítő hivatáshoz; gyermekvédelmi alapellátás keretében általános és középiskolásokkal foglalkozom élménypedagógiai alapokon nyugvó készség- és szociális kompetenciafejlesztést célzó csoportfoglalkozások, tematikus táborok keretében. Főbb témaköreim prevenciós-edukációs területen: kortárs bántalmazás, cyber bullying, netikett, tudatos médiahasználat, ökoszemlélet, fenntarthatóság. Szociális munkás, intézményi kommunikátor, újságíró, kiadványszerkesztő képesítésekkel rendelkezem. Jelenleg a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézet végzős MA-hallgatója vagyok, kutatási témám az iskolai mentálhigiéné.