Hogyan tovább a válás után? Apaszemmel
„Feleségnek csak azt a nőt válaszd, akit – ha férfi volna – barátnak választanál.”
Bálint nem ismerte ezt a bölcsességet… Bár tizenöt évvel ezelőtt nem is tudott volna mit kezdeni vele, mert az ő kapcsolatuk jól indult. Összepasszoltak. Illettek egymáshoz. „Jól mutattak együtt”. És működött a kémia.
Hogy voltak-e jelek? Bálint szerint nem igazán. Picit talán „fejből” kötöttek házasságot („itt az ideje, érett, értelmes felnőttek vagyunk…”), de szépen éltek, szép család voltak. Aztán a felesége olyat tett, ami mindent vitt. Érzelmileg és erkölcsileg is lerombolta a közös életet.
Házasságuk történetét nem adom közre. Nem annak a tanulsága a fontos, hanem a férfi újrakezdése.
Bálint otthagyta a családi házat és elköltözött, de nem tudta, hogy kibírja-e…
Két hónapig bulizott. Ez persze kevés volt arra, hogy feldolgozza, ami történt, de ahhoz erőt adott, hogy el tudja kezdeni visszaépíteni önmagát.
Készített egy listát. Üres papírral indított… Az öngyilkosság volt a tetején és a „külföldre költözés – nem érdekelnek a gyerekek sem” az alján. Igyekezett a kettő közé belőni magát úgy, hogy a helyzetet lehetőségként élte meg. Olyan új életet akart összerakni, amiből kiveszi azokat a dolgokat, amiket nem szeretett, és beleteszi azokat, amelyekre vágyott.
A gyerekek felé azt képviselte, hogy szétköltözéstől az élet nem lett jobb, vagy rosszabb, hanem egyszerűen „más” mint ami addig volt. „Apa és anya másképp gondolkozik a jövőről, ezért mentünk szét. Apa szereti a hamburgert, anya nem. Anya szeret táncolni, apa nem. Apa a hegyeket szereti, anya nem. Apa nem tud kötni, anya igen. Apa tud barkácsolni, anya nem. Nektek meg az a jó, hogy mindkettőt megtanulhatjátok, kipróbálhatjátok és mi közben anyával nem veszekszünk.” Bálint szerint ez mindenkinek így jó. Ezt a gyerekei is megértették az eltelt idő alatt.
Voltak persze balhék. Mindkét gyerek megpróbálta belőle kihúzni, amit lehet (laptop, telefon, nem fürdés…). Érezték, hogy a szülők a válás után bármit hajlandóak megadni nekik, hogy fenntartsák a béke és a bizalom látszatát. És Bálint kompenzált. Egy ideig. Aztán kimondta, hogy „nem”. Nem bírja. Nem gondolja, hogy ezt kellene, és nem is akarja. Van dobozos fagyi, ha valaki lemegy érte, de nem mennek a Gundelbe. Pizzát nem csak rendelni lehet, hanem sütni is. És segítsenek hajtogatni, segítsenek takarítani, segítsenek szőnyeget választani… És segítsenek egymásnak is.
Bálint szerint nagyon észnél kell lenni, mert a gyerekek mindent értenek, mindent tudnak – még akkor is, amikor úgy tesznek, mintha nem értenék, pedig de.
A válás miatt nem kezdett extrán megdolgozni a gyerekei szeretetéért. Sosem titkolta előlük, ha nem tudott valamit megcsinálni, ha fáradt volt, vagy szomorú. Láthatták őt gyengének. Nem tudja, és nem is szeretné pótolni az anyjukat, hisz ő ott van nekik. Ha a hajmosást, körömvágást, öltöztetést szerintük nem jól csinálja, akkor azt kéri, szóljanak, segítsenek (vagy csinálják meg ők maguk).
Az újrakezdéskor irodabútor volt a lakásberendezés, ami kényelmetlen volt, és cseppet sem praktikus. Nem voltak edényei, csak egy műanyag induló szettet kapott a feleségétől, néhány, egymástól eltérő bögre, kanál és villa kíséretében. Ezeket a gyerekekkel közösen nevetve eltették emlékbe.
Bálint igyekezett velük közösen megváltoztatni azokat a dolgokat, amiket az elmúlt években hiányolt. Például lehet nem fürdeni hétvégén, pattogatott kukoricát enni az ágyban és reggelig otthagyni az asztalon a mosatlant… Lettek új helyek és új szokások, egy csomó új élmény, új szemszög.
Bálint kipróbált és működő tanácsai:
Belül utáld a másikat, és ezt tudd magadból kiadni. Többször is. Igyál, fussál, sírjál, panaszkodj valakinek, keress sorstársakat!
Ahányszor találkoztok, nézd azt, hogy átvert. Sokkal könnyebb lesz továbblépni, ha egy kicsit gyűlölöd, de csak annyira, hogy ne romoljon el teljesen minden. És lásd, keresd az újat.
Ha nem tudsz tisztelettel beszélni a másikról a gyerekek előtt, akkor inkább ne beszélj róla.
Változtasd meg azokat a dolgokat, tárgyakat, szokásokat, ami a régi életre emlékeztet. Nem kell megtagadni, ami volt, de le kell tudni zárni.
Bálint megtanulta látni a dolog jó oldalát. Hogy szabadságot és lehetőséget nyert arra, hogy másképp éljen. Egy olyan dolognak lett vége, amiben hitt, de nem működött.
1969-ben születtem, a pályámat szülésznőként kezdtem Szegeden, azután világgá mentem, és Ausztráliában éltem 5 évig. A Janus Pannonius Tudomány Egyetemről és a Külker Főiskoláról gyűjtöttem diplomákat, és hosszú évekig HR szakemberként dolgoztam.
Iskolai végzettségeimet, valamint az élettől és a saját önismereti utamból nyert tudást, bölcsességet, és a hitemet ötvöztem hivatássá, és másfél évtizede segítőként dolgozom.
Nagyon sokféle élethelyzettel találkozom; munkahelyi, és magánéleti problémákkal, erőt vivő feladatokkal, elvárásokkal, fel nem ismert elakadásokkal. A segítő beszélgetések mentén a hozzám fordulóknak sikerül tisztábban látni magukat, és megtalálni az erőforrásaikat ezek kezeléséhez, megoldásához.
