Hurrá, építkezünk! Segítség, építkezünk! (7.) Három nap, hat építőmunkás, és máris állnak a falak
//Két kisgyermeket nevelő házaspár 2012. októberében építkezésbe kezdett Szombathelyen; passzívház elvek szerint megvalósuló, fokozottan energiatakarékos lakóház lesz az otthonuk. A kivitelezési folyamatról Haitzmann Ágnes, az egyik tulajdonos-építtető számol be hétről-hétre, fotókon is rögzítve a főbb munkafázisokat, szubjektív meglátásait is megosztva az olvasókkal.
7. hét
Épp csak egy kicsit néztem félre, és mire visszafordultam, álltak a falak. Hihetetlen változások történtek pár nap alatt a telken!
Hosszú hetekig tartott, amíg dűlőre jutottunk a falazóanyaggal kapcsolatban. Szép komótosan kiválasztottuk, megrendeltük, így már az is különleges élmény – és nagy eredmény – volt, amikor a téglákkal teli raklapokat leszállították, és azok ellepték az aljzatbetont. Kezdett valódivá válni az építkezés. Eljött a hetedik hét, és a fiúk nekiestek a kupacoknak. A 30-as profi téglákból az első öt sort úgy felrakták egy szempillantás alatt, hogy csak ámultunk!
Nem sok építkezést láttam eddig, de az akkor is egészen fura látvány, amikor a kőművesek habarcs helyett vékony ragasztócsíkkal tapasztják össze a hatalmas falazóelemeket, mintha csak valami kézműves foglalkozáson ragasztópisztolyoznának ügyesen. Aztán jött egy-két csapadékos nap, ami fékezésre kényszerítette a munkásainkat, de utána a borús, ám enyhe időjárás újra kedvezett a falazásnak. A későbbi ragyogó napsütés pedig még inkább.
6 munkás 3 nap, és állnak a teherhordó falak
Méricskélték az ablakok nyílásait, előkészítették a betonoszlopok helyét a sarkokon, áthidaló elemeket cipeltek, és folyamatosan ragasztottak, téglát raktak, ragasztottak, téglát raktak… Közben az egyik emberünk “szeletelte” a téglát, és ahol a sor végi centik megkívánták, oda méretre vágott elemet készített a tömbökből. Csak fűrészelt a téglatörmelék- és porhegy közepén, és én sajnáltam, hogy neki jutott ez a hálátlan feladat. A kész falak aztán hamar összeálltak, legalábbis a ház nyugati felén, és a belső főfal is szépen halad. Összességében nagyon közel a vége, és ha eltekintünk a kedvezőtlen időjárástól, a szabadnaposok miatt kialakult létszámhiánytól, és minden más zavaró körülménytől, elmondható, hogy a ragasztásos falazáshoz egy ekkora háznál alig 2-3 teljes napra van szüksége hat építőmunkásnak. Ez azért jól hangzik.
Nyugaton bevált, nálunk még újszerű – Ragasztva falaznak
A helyszínen megforduló szakemberektől megtudtam, hogy ez a falazási mód csak hazánkban számít újdonságnak. Amíg itthon alig néhány éve alkalmazzák ezt a technikát, addig több nyugat-európai országban mintegy húszéves múltja van. Nemcsak amiatt kezd népszerű lenni, hogy a szokásosnál sokkal kevesebb víz kerül a falba – és így rövidebb idő alatt kiszárad –, illetve, hogy habarcsréteg híján nem keletkezik hőhíd a falazóelemek között, hanem egy másik nagy előnye miatt is: hidegben, akár mínusz öt fokban is lehet vele dolgozni. Nekünk, akik ősszel láttunk neki házat építeni, erre is gondolnunk kellett. Igaz, eddig néhány hűvösebb nap kivételével enyhe időnk volt, de nem tudhattuk előre, hogy szerencsénk lesz.
A falak teljes magasságáig tizenkét sort kell felrakni, néhol ezt már elértük. A ház mellé állva csalóka érzésem támadt, mintha másfél emeletnyi lenne az épület, és úgy tűnt, az ablakokon is alig fogunk kilátni. Segítőink megnyugtattak, hogy még jó harminc centit képzeljek hozzá az aljzathoz, hiszen lesz itt még szigetelés, beton, padlófűtés, miegymás. Nos, így már rendben leszünk.
Miért döntöttünk a tégla mellett?
Falat építeni sok mindenből lehet. A tégla nem modern találmány, egy régi bevált anyag, amihez némelyek a tapasztalat, mások a hagyományszeretet miatt ragaszkodnak. Az égetett agyag színe, a vöröses-narancsos-barnás terrakotta, már szimbólum, az időtállóság, a természetesség szimbóluma. Jó ránézni, melegséget áraszt, számomra pedig a családi otthon jelképe lesz.
Az egyik vékony téglaszelet, ami az ügyes kezű kőműves fűrészelése nyomán készült, és az építkezésen feleslegessé vált, a minap mutatós gyertyatartóvá avanzsált legkedvesebb barátunk házában. Számára is legyen jelkép!
Fotó: Haizmann Ágnes, Green Press
2011-ben kezdődött a történetem a Facebookon. Online magazinként 2013 óta létezem. Független vagyok. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
