Az ideális szülő-óvónő kapcsolat az óvodapedagógus szemével
Óvónőnek lenni valójában álommunka. Azt a hihetetlen mennyiségű szeretetet, vidámságot, változatosságot, ami a gyerekekből ösztönösen árad nap mint nap, nem kapnám meg sehol máshol. Látni, ahogyan fejlődnek, új élményeket adni nekik, megismertetni velük a világot – nagyon jó érzés! És végül, három év után úgy engedni el a nagycsoportosokat iskolába, hogy tudom, megállják majd a helyüket.
A szülők által lerakott alapokból építkezünk
Óvodába kerüléskor, és utána is minden egyes szülői értekezleten hangsúlyozni szoktam ennek a munkának a hosszú távú fontosságát. El szoktam mondani, hogy mi az oviban rengeteget játszunk, közben pedig folyamatosan nevelünk, tanítunk, azonban a munkánk sohasem helyettesítheti, csak kiegészítheti a családi nevelést. Nem másra építkezünk, mint a szülők által lerakott alapokra, azt tudjuk a gyerekekben erősíteni, továbbfejleszteni, amit otthonról, a családi fészekből hoznak magukkal.
A nyílt, őszinte kommunikáció fontossága
Fontos a folyamatos kapcsolattartás, az őszinte, a gyerek érdekét szem előtt tartó kommunikáció. Mindig van lehetőség az óvónéniktől fogadóórát kérni, akár a vezető óvónő bevonásával, ha szükséges. Ilyenkor nyugodtan és hatékonyan beszélgethetünk, hiszen nem vonja el a figyelmünket sem a saját csemeténk, sem a csoportba járó többi gyermek vagy a szüleik. A gyerekekben feszültséget okoz, ha azt látják-hallják, hogy a család és az óvoda között probléma vagy ellentét merül fel. Ilyen esetekben jobb minél hamarabb megoldást találni.
Fotó: bhncdsb.ca
Rövidebb beszélgetésekre, kérdések feltételére inkább alkalmas a délután, amikor már nincs kötött napirendi program, hanem szabad játéktevékenység. A reggeli érkezési időben a szülők is munkába sietnek és az óvó néniknek is ezer tennivalója akad: a gyerekeket fogadni, vigasztalni-megnyugtatni, meghallgatni élményeiket, bevonni őket a játékba. Arra szoktuk kérni a szülőket, hogy reggel inkább írják fel egy kis papírra, ami fontosat közölni szeretnének, azt gyorsan zsebre lehet tenni és biztosan nem veszik el. Például: „Telefonszámom megváltozott: …”, „Józsefet kedden XY viszi haza az óvodából”, „Eszter ma nem alszik itt, és holnap nem jön, mert elutazunk.”
Segítsük az óvodát: gyűjtsünk játékkészítéshez alapanyagokat!
A csoport faliújságjára kiírjuk az éppen tanult verset, hogy ha a gyerekek otthon mondogatják és elakadnak, a szülők tudjanak nekik segíteni. Itt olvashatóak az aktuális tudnivalók, programok, a heti étlap, és ha kérünk valamit a csoportnak, azt is a faliújságon szoktuk jelezni. Ami otthon egyszerűen háztartási hulladék, az az oviban egyenesen kincs lehet: foglalkozások eszköze vagy barkácsolások alapanyaga, például a klasszikus WC-papír guriga, a teafilter papírja, jégkrémes pálcika, kupakok, bébiételes üvegek stb. A gyerekek nagyon büszkék olyankor, amikor az általuk behozott, otthon közösen gyűjtögetett apróságokat használjuk fel, és nem utolsó sorban erősíti bennük a közösséghez tartozás érzését is, hiszen a csoport minden tagjának jut mindenből.
Öltöztessük kényelmes, praktikus ruhákba a kicsiket!
A beszélgetésekre szakítható idő megtalálása mellett a kicsik öltöztetése szokta okozni a legtöbb fejtörést. Az óvodai ruházat mindenképp legyen praktikus, elnyűhető, lehessen benne gurulni, csúszni, mászni. Persze a csinossága is fontos, azonban nem kell feltétlenül komoly összegeket hagyni a boltban az éppen aktuális kedvenc mesehőssel díszített ruhadarabért. Megalkothatjuk textilfilccel, vasalható matricával vagy bármilyen kreatív módszerrel, akár közösen is, ami az eszmei értékét felbecsülhetetlenné teszi.
Gondoskodjunk megfelelő őszi-tavaszi ruházatról!
Nyáron, amikor csak cipőt kell cserélni, és télen, amikor mindent fel kell venni kevésbé bonyolult a helyzet, mint az őszi-tavaszi átmeneti időszakban. Gyakran előfordul, hogy a reggeli érkezés idejében még hűvös van, 10-11 óra körül, amikor az udvarra megyünk, pedig már annyira felmelegszik az idő, hogy elég egy póló is. „De anya azt mondta, vegyem fel a pulcsit!” – sírják ilyenkor a gyerekek, és nehéz őket meggyőzni arról, hogy a szélvédett, napsütéses óvodaudvaron percek alatt leizzadnának benne. A réteges öltözködés a legideálisabb (trikó, rövid ujjú póló, pulóver), és a jó tanács reggel: „ha meleged van, vedd le; ha fázol, vissza kell venni”. Fokozottan figyelünk mi is ebben az időszakban mindenki ruházatára. Lehet, hogy az első igazi enyhe tavaszi napon az egész csoport kórusban skandálja a „nem kell sapka!” örömkiáltást, a fülfájós betegségből frissen felgyógyult kisgyermeknek mégsem engedjük, hogy ne vegye fel a fülét védő fejfedőt.
A folyamatos kommunikáción alapuló, „élő” szülő-óvónő kapcsolat, a közös alapokon nyugvó, egységes nevelés, egymás kölcsönös tiszteletben tartása segíti elő legjobban a gyermekek fejlődését, ami az elsődleges célunk.
Üdvözlettel, Eszter
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
