Amikor a vádlott fiatalkorú. Igazságszolgáltatás kontra gyermekvédelem. Évente 7600 gyermek veszik el a magyar igazságügyi rendszerben

Egy friss kutatás szerint Magyarországon a gyerekek számos akadályba ütköznek, ha jogaikat kell érvényesíteniük, mert a magyar igazságügyi rendszer sajnos továbbra sem gyermekbarát. A fiatalok sokszor hiányos tájékoztatást kapnak, így még az sem ritka, hogy a fiatalkorú vádlott ellen már hónapok óta folyik a büntetőeljárás, mire megérti, mi is az ellene felhozott vád. Az uralkodó hazai szemlélet az esetek jelentős részében a büntetést képviseli, és nem a gyermek társadalomba való visszailleszkedését segíti elő. Mindez éves szinten (2016-os adat szerint) több mint 7600 18 év alatti gyereket érint.

A 2017 januárja és 2018 decembere között megvalósuló „Fiatalkorú elkövetők – alternatív módszerek” (Alternative Ways to Address Youth – AWAY) kutatás öt országban (Belgiumban, Bulgáriában, Horvátországban, Romániában és Magyarországon) vizsgálta az igazságügyi rendszerek gyermekbarát feltételeinek meglétét vagy hiányát. Az eredmények szerint

a közép-kelet európai régióban egy országban sincs teljesen elkülönült és specializálódott igazságügyi rendszer a fiatalkorúak számára. Annak ellenére, hogy a törvénnyel összeütközésbe került fiatalok többségét csupán kisebb kihágásokkal, illetve nem erőszakos bűncselekmények elkövetésével vádolják, a hangsúly továbbra is a büntető szemléleten van, a gyerekek érdekeinek szem előtt tartása helyett.

Még mindig elítéljük a „puha eljárásokat”

A kutatás központi kérdése, hogy mely országokban, milyen arányban alkalmazzák fiatalkorú vádlottaknál az elterelést és a resztoratív (helyreállító) módszereket: azokat az eljárásokat, amelyek lehetővé teszik, hogy a gyermek elkerülje a bűnügyi nyilvántartásba vétellel járó bélyeget és meghurcoltatást. Magyarországon e módszerek alkalmazása alulmarad a hagyományos eszközökkel szemben (például felfüggesztett szabadságvesztés vagy szabadságvesztés). Noha a jogszabályi környezet adott lenne, komoly problémát okoz a nem megfelelő létesítmények és az alulfinanszírozás, valamint a szakemberek túlterheltsége. Mindemellett erős a társadalmi nyomás: a közvélemény jellemzően elítéli a „puha eljárásokat”, és a fiatalkorú elkövetőknél a szigorúbb büntetéseket tartja hatékonynak. Pedig a külföldi vizsgálatok és korábbi magyar kutatások alapján egyértelmű, hogy kisebb a visszaesés esélye elterelés és helyreállító igazságszolgáltatás alkalmazása esetén.

Hiányzik a rendszerszintű képzés

A kutatás arra is rámutatott, hogy a gyermekjogokkal, a gyermekvédelemmel és a gyermekbarát igazságszolgáltatással kapcsolatos rendszerszintű képzések hiánya a legaggasztóbb probléma a fiatalkorúak igazságszolgáltatásában. A szakemberek között sokan vannak, akik erőn felül teljesítenek, és igyekeznek mindig a gyerekek érdekeit szem előtt tartani. De sajnos mások csak papíron teljesítik a jogi követelményeket, és sem a türelmük, sem a tudásuk nincs meg ahhoz, hogy megfelelően tudjanak kommunikálni a gyanúsított gyerekkel. Mindez hatványozódik, ha a fiatalkorú traumatizált, alacsony kognitív képességekkel rendelkezik, esetleg mentálisan vagy érzelmileg éretlen. Képzés nélkül, a gyerekekkel kapcsolatba kerülő szakemberek a gyakorlatban tanulják meg a szakmát, így a munka minősége egyenlőtlen; mi több, rossz fajta gyakorlatok alakulhatnak ki, és maradhatnak érvényben akár évekig is.

„Sem én, sem az édesapám nem tudtunk semmit az eljárási jogainkról vagy az elterelésről“ – mesélte a kutatóknak egy 15 éves lány. – „Szoktam nézni a CSI-t a TV-ben, ez alapján próbáltam kitalálni, hogy mi történik, mivel a rendőrök nem mondtak semmit.“

Nincs megfelelő kommunikáció

A kutatás arra is rámutatott, hogy az igazságszolgáltatás és a gyermekvédelem szakembereinek együttműködése egyes esetekben sikeres, ám az esetek többségében akadályokba ütközik az információ hiánya miatt. Egy gyermeknek az eljárás során akár 2-3 kirendelt védőügyvédje is lehet, akik anélkül váltják egymást, hogy arról bárki tájékoztatná a vádlottat. Az új ügyvéd nem egyszer egyáltalán nincs tisztában az adott üggyel, így a gyermek számára hatékony védelmet sem tudja felépíteni. Emellett az a tapasztalat, hogy sokszor az eseti gyámok/gyermekvédelmi gyámok sem ismerik egymást, nem tudják, hogy ki jár el az ügyben. „Van egy ügyvédem és egy gyámom is, de még mindig úgy érzem, hogy egyedül vagyok“ – nyilatkozta a kutatás során egy 16 éves fiatalkorú.

A kutatók arra figyelmeztetnek, hogy a jelenlegi helyzet nem fenntartható. Ha az a cél, hogy többé egy gyermek se vesszen el az igazságszolgáltatás rendszerében, akkor egy országos szintű képzési rendszer létrehozására és folyamatos fejlesztésére van szükség.

A kutatás leírása magyar nyelven, letölthető összefoglalóval elérhető itt >>

 

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

kettő × egy =

hirdetés