Kedves mogyorótolvajok

A kertünkben van egy törökmogyorófa, nagyjából száz éves lehet. Szép nagyra nőtt, minden második évben megörvendeztet bennünket a termésével. Na és a mókusokat. Együtt szüreteljük szeptembertől a rojtos kupacsban megbújó termést. Ha a különös formájú kupacs megszárad, szinte kihullik belőle a mogyoró. Örültünk az utóbbi pár év bőséges termésének, körülbelül 10 kiló mogyoró kukucskált a fonott kosárban; néha sütemény készült belőle – brownie-t, kekszet dúsítottam vele -, néha eltettük mézbe vagy egyszerűen csak rájártunk a finom és tápláló csonthéjas magra. A mogyoróval teli kosarat karácsony előtt kitettem a teraszra, gondolván, nem árt neki a fagy, viszont nem kell a konyhában kerülgetni. A bejárat közelében helyeztem el, egy terítővel letakart asztalka alatt.

Pár napja eszembe jutott, hogy a téli depresszióra való tekintettel össze kéne dobnom egy finom mogyorós kekszet. Indultam a teraszra, hogy megtörjek nagyjából 20 dekányit. Az asztalka alatt megtaláltam a kosarat. Nem volt benne egy fia mogyoró sem. Felszökött a vérnyomásom hirtelen, nem fért a fejembe, hogy hová tűhnetett a 2-3 éve gondosan őrizgetett mogyoró? Tolvaj járt nálunk? Hogyan kapaszkodott fel a tetőtéri teraszra? Esetleg valamelyik leleményes családtag dézsmálta meg? Ha így is történt, miért nem hagyott pár szemet mutatóba? A fiam is értetlenül állt a dolog előtt, pillanatok alatt megértette, hogy a mogyorós kekszről le kell mondania. A rejtélyes esetet pedig ki kell nyomozni! Meg lettünk rövidítve, alaposan, nem hagyhatjuk annyiban!

Tényfeltáró jelleggel felhívtam azt a személyt, aki rajtam kívül a leggyakrabban jár ki a teraszra. Gyermekem édesapját is letaglózta a hír – volt, nincs mogyorója. De csak egy pillanatig. Gondolkodó ember – rögtön rájött a turpisságra.

– Soha ennyi mókust nem láttam a háznál! Nem figyeltél? Mondtam is, milyen jó fotótémát kaptál…

Leesett a tantusz. Igen, nekem is feltűnt, hogy a mókusok újabban szinte bemerészkednek a nappaliba, de nem fogtam gyanút. Fáznak, élelmet keresnek, s mint tudjuk, aki keres, az talál. Aki talál, annak bátornak is kell lennie…el kell hagynia a komfortzónát egy kosárnyi boldogságért. Felejthetetlen telet szolgáltattunk a környék mókusainak. Lehetetlenség haragudni rájuk – magamra sem tudok… Három-négy hét leforgása alatt eltüntették a törökmogyorót. Lenyűgöző életösztön, mókuslelemény! Nehéz lehet most nekik – az utolsó szem mogyoróval véget ért a buli. (Kénytelen vagyok kompenzálni őket bolti földimogyoróval…)

Ne csodálkozzon senki, ha szokatlanul túltáplált egyedeket lát a környéken; nem csak nyomokban tartalmaznak mogyorót… 

 

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

nyolc − hat =

hirdetés