Az iskolai zaklatás a 10–12 éves kiskamaszoknál kezdődik. Mire fontos figyelni szülőként? Mit tehet az intézmény?

Nincs pontos adat arról, hogy az iskolai zaklatás, bántalmazás – angol nevén bullying – hány gyereket érinthet, de az szinte biztos, hogy más-más fokon megnyilvánul minden gyerekközösségben. A jelenség nem újkeletű, de az internet térnyerésével a virtuális térbe – az online közösségi felületekre – is beférkőzött.

Mit értünk iskolai zaklatás, bántalmazás alatt? Amikor egy gyereket, diákot rendszeresen, hosszú időn keresztül valaki vagy valakik lelkileg, illetve fizikailag bántanak. A bántalmazó és áldozat között az erőviszonyok általában egyenlőtlenek.

A kortárs bántalmazás általában 10–12 éves kiskamaszoknál kezdődik, az iskola 6–8. évfolyamában tetőzik, de jelen van a középiskolás korosztályban is. 

A bántalmazás messze nem merül ki a fizikai tettlegességben. A pszichés nyomásgyakorlásnak számtalan módozata van, s mivel nehezebben érhető tetten, a bántalmazott többnyire magára marad a problémával, és a helyzetét kilátástalannak tartja. Veszélyes állapot – nem bagatellizálható el a felnőttek felelőssége.

Az iskolai zaklatás formái

csúfolás, fenyegetés, zsarolás, megalázás

megütés, lökdösődés, megrúgás, bezárás

kinevetés, valamire kényszerítés, köpködés

tulajdon elvétele, megrongálása

pletykaterjesztés, levegőnek nézés, kiközösítés

kapcsolat szétrombolásával való fenyegetőzés

hamis információk, kellemetlen vagy manipulált képek, videók felrakása az internetre

Kit érinthet?

Iskolai bántalmazást bárki elszenvedhet, ahogy bárki lehet elkövető is. Fontos tudatosítani, hogy nem csupán zaklatók és áldozatok állnak szemben egymással, többnyire ún. szemlélődők is részesei az eseményeknek. Ha nem tesznek ellene semmit, passzivitásukkal az erőszakot támogatják.

Bántalmazzák a gyereket? Figyelmeztető jelek

A gyerek gyakran rossz hangulatú, levert, érzelmi állapotában, viselkedésében – látszólag indokolatlanul – gyökeres változás állt be (fásult, ingerlékeny, motiválatlan stb.).

Nem szeret iskolába járni, nem akar részt venni iskolai programokon.

Iskolai teljesítménye hirtelen hanyatlik, vagy szokatlanul gyenge teljesítményt nyújt.

Eltűnnek, megrongálódnak a dolgai, és ezekre az esetekre nem tud magyarázatot adni.

Kisebb sérülésekkel, megrongálódott ruházattal érkezik haza.

Ezek hátterében sokféle probléma húzódhat meg, ezért egyértelműen nem bizonyítják a bántalmazás tényét, de fontos utánajárni, hogy nem iskolai zaklatás áll-e a háttérben.

Mit tehet a szülő?

Érdeklődjön a gyermek társas kapcsolatai iránt, fontos a kommunikáció! Beszélgetni kell a gyermekkel az iskoláról, az osztálytársakról. Tudjon róla, hogy aktuálisan kik a barátai, kit kedvel, van-e valakivel konfliktusa. A gyerek internetes kapcsolataira, tevékenységeire is érdemes rákérdezni. Amíg erre van szülői ráhatás, ne hagyja ismeretlenekkel ismerkedni, hívja fel a figyelmét a virtuális jelenlét veszélyeire, beszéljen vele arról, hogy mit mutathat meg magából.

Kommunikáljon a pedagógusokkal! Kísérje figyelemmel gyermeke iskolai életét, fejlődését, viselkedését. Időről-időre beszéljen az osztályfőnökkel, főleg, ha szokatlan dolgot, problémát érzékel.

Ne hagyja figyelmen kívül, ha gyermeke arról számol be, hogy a baráti körében, osztályában bántalmaznak valakit. Szülőként sokat segíthet a megoldásban. 

A bántalmazott gyerekek többsége szégyelli a vele történteket, és nehezen beszél a problémáról. Figyeljen az apró megjegyzésekre! Ha kiderül, hogy gyermekét zaklatják, erősítse őt, biztosítsa arról, hogy nem ő tehet a történtekről. Ne hibáztassa!

A bántalmazásért minden körülmények között az elkövetőnek kell felelnie.

Szülőként utasítsa el az erőszak minden formáját! Beszéljen gyermekével arról, hogy az erőszak elfogadhatatlan. Ha bántalmazás érte, ne biztassa bosszúállásra! Mindig a viselkedést bírálja, ne a személyt! Az elkövetők sokszor maguk is áldozatok, nekik is segítségre van szükségük…

Ha kiderül, hogy gyermekét bántalmazzák, ne próbáljon feldúlt érzelmi állapotban igazságot tenni! Ne reagálja túl vagy alul a helyzetet! Amikor egy szülő az iskolában indulatosan, agresszíven viselkedik, a gyereket kellemetlen helyzetbe hozhatja, szégyenként élheti meg, következményektől tartva.

Higgyen a gyereknek, vegye komolyan a panaszkodását, ne bagatellizálja el a helyzetet, lényeges azonban az is, hogy a reakció ne haladjon túl a probléma súlyán. A túl nagy „felhajtás” lelkileg megviselheti a bántalmazott gyereket. Legyen diszkrét, ne beszéljen a történtekről a gyerek előtt másoknak, úgy, mintha ő ott sem lenne.

Támogassa a gyermek önbizalmát! Válasszanak olyan tevékenységeket, amelyben kiteljesedhet, nőhet az önbizalma (sport, hobbi, stb.). Segítse abban, hogy pozitív élményeket, visszajelzéseket kapjon.

Ha úgy érzi, hogy bizonytalan, elakadt a probléma megoldásában, kérjen segítséget! Forduljon a pedagógushoz, iskolai szociális munkáshoz, iskolapszichológushoz, nevelési tanácsadóhoz…

Mit tehet az iskola?

Elengedhetetlen a demokratikus, egymást tiszteletben tartó szellemiségű iskolai, illetve osztálytermi légkör megteremtése, ahol fontos a diákok véleménye, a szabályok egyértelműek, betarthatóak, és ahol senki nem tűri meg az iskolai zaklatást.

 

Bővebben a témáról: www.drogprev.hu

Nyitókép: Az osztály (Klass) c. észt filmdráma egyik jelenete

 

hirdetés
1 válasz
  1. András Ildikó
    András Ildikó says:

    Fontos lenne annyit pontosítani, hogy a bullying jelenségére egyelőre nincs megfelelő magyar kifejezés, csak a közérthetőség kedvéért szokták iskolai zaklatásnak fordítani, a hivatalos kifejezés a “kortárs bántalmazás”, éppen azért, mert egyáltalán nem az iskolában, és főleg nem csak 10 éves kor után jelenik meg! Már az óvodás korosztálynál is leírható, természetesen ott másként jelentkezik, mint később, de létezik. Gyakori például munkahelyi környezetben is, szintén más megjelenési formákban.
    Ha valakit érdekel az óvodáskori bullying jelensége, annak megelőzése, javaslom, hogy keressen utána a NyugiOvi programnak, melyet a hazai óvodák közül már jónéhányban eredményesnek találtak.

    Válasz

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Hozzászólás a(z) András Ildikó bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

9 − 9 =

hirdetés