Itt vagyunk, élünk. Viszlát Óév, helló Újév!
Év végi évértékelő, újévi fogadalmak és tervezés. Van, aki tudatosan, szervezetten, rendezetten áll e kérdéshez, és van, aki maximum mellesleg, egy-egy maratoni mosogatás vagy kutyasétáltatás közben, netán két munkadarab közti szünetben morfondírozgat egy sort. Igen, újfent zárunk egy évet, és indul egy új.
Ráadásul az új esztendő nem is akármilyen, hiszen belépünk a „húszas évekbe”! Bizony, nagy dolog ez! Aki nem hamvasan fiatal, annak a „húszas évek” eddig a charlestont, a bubifrizurát és Coco Chanelt jelentette. Gandhit, Lenint, Lindbergh-et. Dzsesszt, hangosfilmet. És hopp, az ember egy kicsit nem figyel oda, és el is hussant egy évszázad! Újra „húszas évek” kezdődnek, csak épp egy új század, egy új évezred keretében.
Ilyen nagy átfogás után egészen apró vállalkozásnak tűnhet egyetlen eltelt esztendőre visszatekinteni, illetve megtervezni az előttünk állót. Igazán semmiség – egészen addig, amíg bele nem merülünk a kérdésbe. Számos segítséget kaphatunk kaotikusan ömlő gondolataink rendszerezésére. Ilyen például a Year Compass, a maga ügyes, fókuszálást elősegítő kérdéseivel.
Amint leültem papírral, tollal, forró teával és – erről nem szól a szakirodalom, de számomra lényeges – irgalmatlan mennyiségű lelki támaszt nyújtó csokoládéval felfegyverkezve, hogy most aztán úúúúgy kielemzem a 19-et, és úúúúgy megtervezem a 20-at, hogy csak na, az életemet végigkísérő kaján manócska (vállon lakik, fülközelben, és rendszeresen beszólogat… nektek is van?) azonnal felvihogott.
A legelső kupac az eseményekben, amely önmagát kezdte felsorolni, ugyanis a következő cím alá rendezhető: „ezt se gondoltam volna egy éve!” Igen, menjünk szépen vissza 2019. január elsejére. Mennyi minden történt a terveink szerint, ide értve azokat az eseményeket is, amelyekre, bár nem akartuk őket, számíthattunk? Igen, sok minden. Aki január elsején már tudottan várandós volt, annak megszületett a gyermeke. Aki már befizette az egyiptomi utazást, jó eséllyel el is jutott oda. Aki foghúzás előtt állt, annak ki is húzták a fogát.
És mennyi, de mennyi minden történt, ami még kósza gondolatként sem bukkant fel tavaly ilyenkor, a 2019-es év tervezésekor (akkor sem, ha az nem tervezés volt, csak álmodozás)! Ide tartozik minden jó és minden rossz. Lehetnek ezek az események nagy-nagy öröm forrásai, de származhat belőlük kín és fájdalom is. Vagy a kedvenc mondásom az ultrafutó ismerőstől: „nem fáj, csak másképp jó”.
Miért is hasznos számba venni a „sosem gondoltam volna” kategóriás eseményeket? Azért, mert ha eddig minden évben volt belőlük bőven (volt hát, rengeteg!), akkor teljes bizonyossággal számíthatunk rá, hogy a pillanatokon belül megkezdődő „húszas évekből” sem fognak hiányozni.
Mindenképp hasznos, ha értékeljük a távozó évet és tervezzük az újat. Annak, aki hajlamos sodródni, aki már a folyékonyságig „rugalmas” és alkalmazkodó, különösen. Azonban annak, aki inkább „belső kontrollos”, azaz nagyon is tervezett és szabályozott életet igyekszik élni, annak hasznos szem előtt tartania, hogy egy nagyobb Rend, egy nagyobb Terv is van. És a nagyobb volumenű események e nagyobb Terv szerint zajlanak. Ezeket fogjuk a magunk kis életében úgy megélni, hogy „nahát, ezt se gondoltam volna egy évvel ezelőtt!”.
Asztrológusok és társadalomkutatók (ide sorolva politikai, szociológiai és gazdasági szempontú kutatókat egyaránt) egy emberként harsogják, hogy különösen nagy, erőteljes és hirtelen változások ideje jön. Ez egyébként bőven elkezdődött már, csak nézzünk körül a hírekben. Lesznek tehát rácsodálkozásaink!
Ha elkészült a listád a saját életed „nahát!”-eseményeiről, akár úgy is érezheted, jó kis gyakorlat volt, de csak arra, hogy a maradék padló is kicsússzon a talpad alól. Én azonban azt javaslom, bármilyen „nahát!”-események is történtek veled, nézz magadra: itt vagy és élsz! Ez adjon erőt és bátorságot az új esztendőben érkező eseményekhez, akár tervezetten jönnek, akár úgy, hogy egy év múlva a „nahát!”-listádra kerülnek. Mert jönni fognak, az bizonyos. Ám az élet tágas, sok minden belefér. Csak nézd majd meg 2020. Szilveszter éjjelén…
Külsős munkatárs
Egyrészt feladatnak tekintem az életet, másrészt tudom, hogy örömre és boldogságra vagyunk „tervezve”, s azt is tudom, hogy ez csupán elhatározás kérdése. Az élet maga a csoda. Az, hogy van. Szépnek látni valamit elhatározás kérdése, tehát – tiszta szemmel – mindent, mindig szépnek láthatunk. Az élet ráadásul állandóan változik, nincs két egyforma pont térben és időben, és ez az ötletgazdagság lenyűgöz. Az élet a terep, az esély a boldogságra. Azt hiszem, ez igazán szép benne.
