Játékbirodalom. A bébikortól az iskoláig. Otthon-pszichológia sorozat 2/6.
Otthon-pszichológia sorozatom első részében arról írtam, milyen fontos, hogy gyermekünknek személyiségéhez igazodó szobája legyen. Olyan térre van szüksége, ami érte, neki és vele készül, és ami időről időre képes az új igényeknek megfelelően változni. Gyermekünknek sokáig a játék lesz a legfontosabb tevékenysége, szobája legyen igazi játékbirodalom!
Nagyon jó dolga van csemeténknek, mert úgy ismeri meg a körülötte levő világot, hogy „csak” játszik. Játszik érzékszerveivel, testével, tárgyakkal, velünk, tulajdonképpen mindennel. Megtapasztal tulajdonságokat, lehetőségeket, szerepeket, az életet gyakorolja – a játék legkülönbözőbb formáin keresztül. Hihetetlen energiákat mozgósít játék közben, és mindezt „csupán” a ténykedés öröméért. Az igazi, önfeledt játék csak ott születhet meg, ahol a gyermek biztonságban érzi magát. Legyünk gyermekünk számára elérhető közelségben, ott alakítsuk ki játszóhelyét, ahonnan hall és lát bennünket, és mi is őt.
Amikor a baba még nem tud járni
Kezdetben a játék maga a tevékenység, a csörgő rázása, a tárgyért való nyúlás, a gyakorlás jelenti az örömöt. A pici baba eleinte még szőnyegen, játszószőnyegen, vízszintesen tapasztalja meg környezetét, amit ebben a testhelyzetben lát, és amit így kis kezével elér, azzal játszik. Hagyjuk a szoba közepét szabadon, készítsünk köré olyan tárgyakat, melyek felkeltik az érdeklődését. Mindenképpen kerüljük a zsúfolt, nyomasztó elrendezést, illetve a magas, megpakolt bútorokat. Legyen könnyed, tágas, világos a szoba, olyan, ahol gyermekünk bátran indulhat felfedezőútra.
Fotó: Elsie Marley
A tipegők otthoni játszótere
Ha kisgyermekünk már tud ülni, mászni, állni, és lépegetni, jön a rámolós időszak. A bútor számára csak kapaszkodót jelent, az lesz igazán érdekes, amit a polcokon, fiókokban talál. A mászó, lépegető gyermek az egész lakást bebarangolja, jön utánunk a fürdőbe, konyhába, nappaliba is. Bár szeretjük, ha otthonunk egésze nem válik játszótérré, egy kis engedményt azért tehetünk. Egy-egy játéktartó dobozt elhelyezhetünk a konyhába is, műanyag edényekkel, kanalakkal dobolni nagyon jó móka! A nappaliban lévő könyvespolc alsó polcára is helyezhetünk néhány mesekönyvet, építőjátékot, higgyük el, nem tart örökké ez az időszak, előbb-utóbb minden visszakerül majd a gyerekszobába. (Talán olyan tárgyak is, amelyek eredetileg nem ott voltak.)
Bölcsisek, ovisok birodalma
Ahogy fejlődik a gyermek, egyre gazdagabb játékrepertoárral rendelkezik. Ezek egy része a mese szeretetéhez, fantáziavilághoz kapcsolódik, másik a körülöttük lévő valós élet megismeréséhez. Változatosan töltik el szabadidejüket, szeretik a nagymozgásos játékokat is, de szívesen öltöznek jelmezbe, hogy szerepeket próbáljanak ki, amikor pedig elfáradnak, papírt hajtogatnak, rajzolnak, gyurmáznak. Játék közben minden lehetséges, képzeletük szárnyal, újabb és újabb ötletek, variációk, szabályok születnek meg.
Fotó: Serena Chew
Azt gondolhatnánk, a sokféle tevékenységhez nehéz megfelelő teret biztosítani, de ez szerencsére nem így van. Kisbútorokat válasszunk a szobába, amelyek könnyen mozdíthatók, és bevonhatók a játékba. Egy kisasztal lehet egyszer rajzasztal, máskor étterem, vagy zöldséges pult, ha letakarjuk, barlang válhat belőle. Néhány kiegészítő segítségével minden sarok, és tárgy átalakulhat, ezért nem szükséges a drága, boltban kapható dolgokhoz ragaszkodni.
Fotó: www.apartmenttherapy.com
Iskoláskor – játszani is engedd!
Játékra az iskolásnak is szüksége van, ezért ne változtassuk át kuckóját komoly tanulószobává! Maradjon gyermekünk gyermek, környezete legyen továbbra is vidám és színes! „És mi felnőttek, ha visszaemlékezünk a múltra, gyermekkorunkra, egy ragyogó világ nyílik meg lelkünk előtt, mely tele van játékkal.” (…) „édessége örökre a mienk, ezeket senki ki nem moshatja a lelkünkből.” (Nógrády, 1913)
Fotó: www.alvede.com
Pszichológus, szakíró, a Tuti Szoba Facebook oldal szerkesztője
Jól lenni és érdeklődéssel jelen lenni – ezt tartom a hétköznapjaimban és a munkámban is a legfontosabbnak. Rengeteget olvasok, sokat tanulok, és szívesen írok. Kedvenc és kimeríthetetlen témám az otthon lélektana. A tartalmas, pozitív, minőségi otthonlét megteremtéséről szólnak cikkeim, videóim és könyvem, az Otthonkönyv is. Amikor nem az otthonélményekről írok, akkor – pedagógusi múltamhoz visszanyúlva, és személyes érintettségem miatt – fejlesztő feladatokat gyűjtök és tervezek autista gyermekek számára. Szeretek mindent, ami értéket képvisel, ami elgondolkodtat, megmozgat, lelkesít.
