A gép, amit egy szépséges nőnek köszönhetünk
Talán a végét sem tudjuk, mi mindent köszönhetünk a nőknek, kezdve attól, hogy olykor különös módon várjuk azokat az estéket, amikor barátságtalanul csapkodja az ablakrámákat a megvadult szél, vízszintesbe pofozva még a békülékenyebb őszi esőt is. Ilyenkor egy női hálóruha átmelegedett mesemondása többet ér minden rossz tévelygésnél.
Arra viszont bizonyára kevesen gondolnak, hogy a konyhákban oly gyakorlatias jelentőséggel bíró mosogatógépet is a nőknek köszönhetjük, jelesül, egy bizonyos Josephine Cochrane úrhölgynek, aki 1839-ben látta meg a napfényt Ohióban, és bár a szépsége akár arra is predesztinálhatta volna, hogy a Jóisten tenyerén táncolgasson, a sors nem volt túl kegyes hozzá.
Végzete egy William Cochran nevű férfi volt, aki két súlyos ábránddal viaskodott, először a kaliforniai aranyláz borította el elméjét a meggazdagodás, a megkerülhetetlen személyiséggé válás illúziójával, majd a politika, ugyanis a Demokrata Párt színeiben politizált, miután hazatért Kaliforniából. Lázas ábránd mindkettő.
Mire William Cochran rádöbbent erre az igazságra, súlyos alkoholizálásával már mély árkokat kaszabolt Josephine szépséges arcán, akinek még azzal is szembe kellett néznie, hogy az időközben az árnyékvilágra kalandozó férje súlyos adósságokat hagyott maga után. Így köszönte meg a megköszönhetetlent, és hagyta kétségek között a korábban jómódú asszonyt, aki addigi életében előszeretettel replikázott a ház dolgozóival a folytonosan csorbuló és töredező porcelán étkészletek miatt.
S mint a nőknél általában, a dühöt töprengés, a megoldás keresése váltotta föl, mígnem egy fészerben kikísérletezte, hogy milyen alkalmatossággal lehetne megszabadulni a mosogatás gyötrelmeitől, illetve miként lehetne megóvni a tányérokat, és csészéket. Jospehine épített egy fémből készült, rácsos, az edények betározására létrehozott rekeszt, amit egy légszigetelt rézbojlerbe szerelt, forgatható, kerékszerű egységben helyezett el. A szerkezet aljába egy motor segítségével működtetett öntöző berendezést szerelt, ami a forgó tartóegységben elhelyezett edényeket forró, szappanos vízzel mosta tisztára.
A szabadalmat 1886-ban szerezte meg, majd 1893-ban bemutatták találmányát a chicagói világkiállításon. Az eddig csak a barátnői megsegítésére fabrikált gépeknek óriási sikerük lett és megkezdődhetett a mosogatógép sorozatgyártása, egy olyan háztartási eszköznek a karrierje, amit nem valami trehány, lusta, a mosogatástól örökösen viszolygó férj talált föl, hanem egy gyönyörű asszonynak köszönhetjük, mint annyi mindent még a csodaszép asszonyoknak.
Amint említettük, kicsikét azt is, hogy a goromba, őszi, ablakkereteket csapkodó szeles időben, olykor jó szívvel várjuk, hogy este legyen.
Kommunikációs szakember, író, újságíró
Valahogy mindig az írás körül settenkedtem. Már az alsóbb iskolákban is valójában azért írtam a fogalmazás dolgozatokat, hogy valamiféle hatást váltsak ki a tanáraimból, majd egy-egy felolvasást követően az osztálytársaimból. Mindig is ez érdekelt az írásban, pár pillanatra, pár percre élménnyé változtatni a befogadónak a semmiből jött mondatokat. Végigjártam a szerkesztőségi ranglétrákat, gyakornoktól a megyei lap felelős szerkesztői pozíciójáig, mégsem ragadtam meg az újságírásnál, mert azt hiszem annál kíváncsibb vagyok, főként az emberekre. A Szépítők Magazin egy nyugodt hely ebben a rohanásban. Jó néha pár írással megpihenni és némi vidáman-szomorkás hangulatot hozni.