Julia Roberts és George Clooney Balin parádézott. Beugró a paradicsomba. Filmjegyzet
Julia Roberts, George Clooney. Garantált siker, ha ők ketten alkotnak filmbéli párt, ráadásul egy paradicsomi helyszínen játszódó könnyed vígjátékban. Üdítő élményt jelent a parádézásuk, és a Beugró a paradicsomba c. film mintha nem is akarna mást, mint a két állócsillagnak lehetőséget adni a sziporkázásra, a közös szórakozásra és szórakoztatásra. Aki nem remél többet ettől a filmtől, az nagy valószínűséggel elégedett mosollyal távozik a moziból.
Nem lenne fair azt írni, hogy Roberts és Clooney mellett mindenki más csak statiszta a filmben, de egyértelmű a hasonló hangulatú és műfajú Mamma Mia! filmet jegyző Ol Parker rendező azon szándéka, hogy a két filmsztár vigye el a show-t.
(Spoiler következik.)
A történet főhőse valójában a lányuk, aki frissdiplomás ügyvédként Balira repül évfolyamtársával és barátnőjével, hogy a varázslatos miliőben pihenjék ki a stresszes iskolaéveket. A nyaraláson szert tesz egy vőlegényre. Beleszeret egy helyi fiatalemberbe, egészen pontosan egy helyi hínárfarmerbe (hínárokat termeszt), és Lilynek esze ágában sincs visszarepülni Los Angelesbe.
Lehet matekozni azon, hogyan lehet frissdiplomás ügyvéd a lány – Kaitlyn Dever alakítja -, ha a szülei 19 éve jöttek össze, majd 5 év múlva elváltak, de nem ez a lényeg, nyilván forgatókönyvi baki.
Mint ahogy az általában (?) lenni szokott, ez a válás sem sikerült túl jól. Lily szülei külön-külön csodálatosak, de ha együtt vannak, elviselhetetlenek. Tele vannak sérelemmel, látványosan nem szívlelik egymást, amikor csak módjuk van rá, hangot adnak egymás iránt érzett gyűlöletüknek. Feltűnő persze ez a nagy vehemencia, már a film elején felsejlik, hogy ebből komoly happy end lehet…
Azt leszögezhetjük, hogy Julia és George felett is eljárt az idő, vagy csak a premier plan nem kíméletes, mégis, jól áll nekik a kor, ahogy mondani szokás: egyben vannak. Több mint 30 éve élnek reflektorfényben, többszörös Oscar- és Golden Globe-díjasok. Nem mellékesen azon filmsztárok közé tartoznak, akiknek életét nem tarkítják magánéleti és egyéb botrányok. Mindketten nemes ügyek elkötelezettjei.
Filmbeli szerepük szerint 14 éve nem bírják feldolgozni a válásukat; gyűlölködöm, tehát vagyok alapon viseltetnek egymás iránt. Ennek a mérgező szülői játszmának a kárvallottja Lily lányuk, bár egész ügyesen kezeli a kínos helyzeteket.
Miután Lily szerelmbe esik Balin, az egymással folyton zsörtölődő szülő a közös cél érdekében megpróbálja elásni a csatabárdot. Ki akarják menekíteni lányukat a hínárfarmer karmai közül, függetlenül attól, hogy a vőlegény teljesen rendben van, szereti Lilyt, családcentrikus, szorgalmas, intelligens és szelíd. Lily szülei számos (hol infantilis, hol inkorrekt) trükköt próbálnak bevetni annak érdekében, hogy a menyegző elmaradjon, de végül, mindenki megelégedettségére, kudarcot vallanak.
A történet cseppet sem bonyolult, még Juliának (filmbéli nevén Georgiának) is akad egy félnótás lovagja egy csetlő-botló repülőpilóta személyében. Őt nehéz elhelyezni ebben a történetben, nélküle is meglennénk (nevettetve), Paul nyilván azért került képbe, hogy Clooney-nak (Davidnak) ne legyen annyira könnyű a helyzete…
Egy szó, mint száz: jól áll a két sztárnak a szerep, lazák, fesztelenek a kamerák előtt, átüt, hogy a magánéletben is jól kijönnek egymással.
A nagy felismerés (egyénileg) az, hogy ők az én generációm (X-generáció) nagy filmszínészei közül valók. A tinik, fiatal huszonévesek pedig nem értik, mi ez a nagy hűhó Roberts és Clooney körül. Többségük nem látta a Vészhelyzetet, fogalmuk sincs arról, kicsoda Ross doki, nekik el kell magyarázni, hogy a Micsoda nő! mekkora film volt anno… A Z-knek és az Alfáknak a mai negyvenesek fiatalkora már távoli, ismeretlen-idegen világ.
A film finom visszaigazolása annak, hogy felettünk is eljárt az idő. Lélekben persze lehetünk fiatalok, ahogy Georgia és David is felszabadult, szerelmes ifjú legbelül, bár ezt az elfedett, eltemetett én-részt csak a megfelelő ember képes belőlük előhívni. Ez a nagy szerelmek sajátja, és ez tényleg csodálatos.
Fotók: UIP-Duna Film
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.