Köszönet az életért! Június harmadik vasárnapja az Apák napja
Az én apám nem volt elég erős, talán éppen azért, mert szívember volt – nagyon tudott szeretni. Legalábbis az édesanyámat nagyon szerette. Míg kicsi voltam, vasárnap reggelente mesét olvasott nekem a Nők Lapjából; ezek a számomra különleges közös percek máig elevenek bennem.
Aztán, az évek folyamán megváltozott minden. Nem volt rám ideje, nem volt hozzám türelme, s mintha elapadt volna az irántam érzett szeretete is. Vergődtem ebben a kínzó helyzetben, egyre kevésbé éreztem magam jól mellette.
Nem jó, ha egy lánynak, egy gyereknek megrendül a biztonságérzete, ha úgy érzi, nem méltó a szülői szeretetre. A szeretetmegvonás bűntudatot ébreszt abban, aki éhes a szeretetre. Márpedig a gyerekeknek alapszükségletük a szülői szeretet, ebből táplálkoznak és építkeznek.
Felnőttem.
Láttam az apámat betegen, elesetten, a halálhoz közel. Visszatért az érzés, a bűntudat, de már nem engem, hanem őt gyötörte. Szép szavakkal, ígéretekkel igyekezett helyreállítani dolgokat, melyeken az idő már rég túlhaladt.
Soha nem éreztem iránta gyűlöletet, de nehéz volt megbocsátanom.
Gyakran mondogatta, hogy minden a nők miatt van. Az anyámra utalt természetesen. Pedig az anyám csak menekült, ki akart menteni mellőle engem. Mégsem mondogatta soha, hogy minden (rossz) az apám miatt, minden a férfiak miatt van.
***
Sokféle apa van. Erősek, erősködők, okosak, okoskodók, kemények, lágyak, megnyerők, harcosok, ügyesek, ügyeskedők, zsenik és átlagosak, százezerfélék.. Úgy hiszem, hogy a legtöbbjük büszke apuka.
Mert apának lenni is csodálatos dolog, az apaság, szülőség mindennemű felelősségével együtt.
És a legeslegjobb, ha az apa mellett ott van az anya is. És köztük a törhetetlen kapocs, a szeretet. Ez tartja egyben érzelmileg a gyereket.
Sajnos sokan nélkülözik a szülői egységet.
Túlélhető ez is, és van, hogy ez jelenti magát a túlélést.
Június harmadik vasárnapja az apáké. Az apák napja ez a nap.
Megilleti őket a köszönet az életért.
Isten áldja a jó és szerető apákat!
– N. Nóra –
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.