A megunhatatlan Völgyfesztivál | Kapolcsi képriport
///Kapolcs. Két évtizede valószínűleg kevesen tudták volna pontosan beazonosítani a települést. Ma már szinte mindenki tudja, hova kell menni, ha megnyílik nyaranta a Művészetek Völgye.
Huszonnégy éve, amikor életre hívták a Balaton-felvidéki kis faluban a rendezvényt, nagy dobásnak számított, a szervezők álmukban sem gondolták, hogy a Völgyfesztivál ennyire népszerű lesz. A Művészetek Völgye ma is nagy dobásnak számít; nem veszített vonzerejéből. A különleges (eszem-iszom) fesztiválhangulat, a vásári sokadalom, a kultúra-művészet, autentikus falusi miliő varázslatos elegyébe cseppen, aki ide látogat. (Lehet persze fintorogni pár dolog miatt: Kapcsolnak és a többi fesztiválfalunak ezernyi járművet kell(ene) ilyenkor elnyelnie, a járműforgalom az elviselhetőség határát súrolja, parkolóhelyet találni művészet. A helyiek érdekes módon nem zúgolódnak emiatt, egyik-másik portán nemcsak sátor-, hanem parkolóhelyet is lehet venni.)
Az elmúlt bő két évtizedben felnőtt egy generáció, ma már ők a fesztivál fiataljai, s bár voltak bizonytalan évek – előfordult, hogy az utolsó pillanatban jött össze az elinduláshoz szükséges pénz -, anyagi okok miatt csak egyszer maradt el a fesztivál (2009-ben).
Idén, július 28-augusztus 4. között Kapolcson, Taliándörögdön és Vigántpetenden rendezik meg a programokat – a korábbi hat község helyett három településen. Összesen 1800 programmal várják a látogatókat, a zenei, színházi és más kulturális programok mellett a három faluban összesen mintegy 50 helyszínen láthatók különböző kiállítások.
Újat mondani Kapolcsról nem nagyon lehet, készítettünk inkább néhány hangulatképet.
Az egyik, régiségekkel telehalmozott házban több tucat régi Nők Lapjára bukkantunk, köztük jobbára ’70-90-es években megjelent példányszámokkal. Megkerestem a születésemhez legközelebb eső példányt (születésem másnapján jelent meg). A címlapján az Esterházi kastély látható – s benne a cikk:
Üdvözlet Kapolcsról,
Mesterházy Mónika
Alapító-főszerkesztő
Időről időre szeretek új dologba belevágni, a Szépítők Magazin története is így indult, bár jóval szűkebb közönségnek szántam. Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában, változatos, izgalmas feladatokat kaptam és vállaltam. Szerettem volna kimaradni a nagy médiaátrendeződésből, de nem akartam felhagyni az újságírással és a szerkesztéssel; részben ezért hoztam létre ezt a független médiafelületet; érdekelt, hogy képes vagyok-e kitartani mellette, ebben a zajos információdömpingben képes-e az érdeklődést fenntartani, és mindennemű támogatás nélkül képes-e életben maradni. Hat és fél év telt el a magazin indulása óta – rengeteg munkánk van ebben, hálás vagyok mindazoknak, akik részt vállaltak benne. Képesítéseim szerint szociális munkás, intézményi kommunikátor vagyok, kiadványszerkesztő és újságíró. Jelenleg óvodai és iskolai szociális munkásként dolgozom Budapesten.
Ide írhatod a véleményed!
Want to join the discussion?Feel free to contribute!