A megunhatatlan Völgyfesztivál | Kapolcsi képriport

Kapolcs. Két évtizede valószínűleg kevesen tudták volna pontosan beazonosítani a települést. Ma már szinte mindenki tudja, hova kell menni, ha megnyílik nyaranta a Művészetek Völgye.

Huszonnégy éve, amikor életre hívták a Balaton-felvidéki kis faluban a rendezvényt, nagy dobásnak számított, a szervezők álmukban sem gondolták, hogy a Völgyfesztivál ennyire népszerű lesz. A Művészetek Völgye ma is nagy dobásnak számít; nem veszített vonzerejéből. A különleges (eszem-iszom) fesztiválhangulat, a vásári sokadalom, a kultúra-művészet, autentikus falusi miliő varázslatos elegyébe cseppen, aki ide látogat. (Lehet persze fintorogni pár dolog miatt: Kapcsolnak és a többi fesztiválfalunak ezernyi járművet kell(ene) ilyenkor elnyelnie, a járműforgalom az elviselhetőség határát súrolja, parkolóhelyet találni művészet. A helyiek érdekes módon nem zúgolódnak emiatt, egyik-másik portán nemcsak sátor-, hanem parkolóhelyet is lehet venni.)

Az elmúlt bő két évtizedben felnőtt egy generáció, ma már ők a fesztivál fiataljai, s bár voltak bizonytalan évek – előfordult, hogy az utolsó pillanatban jött össze az elinduláshoz szükséges pénz -, anyagi okok miatt csak egyszer maradt el a fesztivál (2009-ben).

Idén, július 28-augusztus 4. között Kapolcson, Taliándörögdön és Vigántpetenden rendezik meg a programokat – a korábbi hat község helyett három településen. Összesen 1800 programmal várják a látogatókat, a zenei, színházi és más kulturális programok mellett a három faluban összesen mintegy 50 helyszínen láthatók különböző kiállítások.

Újat mondani Kapolcsról nem nagyon lehet, készítettünk inkább néhány hangulatképet.

Az egyik, régiségekkel telehalmozott házban több tucat régi Nők Lapjára bukkantunk, köztük jobbára ’70-90-es években megjelent példányszámokkal. Megkerestem a születésemhez legközelebb eső példányt (születésem másnapján jelent meg). A címlapján az Esterházi kastély látható – s benne a cikk:

Üdvözlet Kapolcsról,

Mesterházy Mónika

A fesztivál weboldala >>

Mesterházy Mónika

Alapító-főszerkesztő

Több mint 20 évet töltöttem az írott média izgalmas világában, szinte minden klasszikus sajtóműfajban kipróbáltam magam. 2006-2012 között főként szakújságíróként ténykedtem és fenntartható építészet témaköréhez kapcsolódó szakmai konferenciák, workshopok, illetve szakkiadványok létrejöttében közreműködtem.

Újságíróként szerettem volna kimaradni a nagy médiaátrendeződésből, részben ezért hoztam létre 2013-ban ezt a független felületet. A magazin kitartó munka és elköteleződés eredménye, család, munka mellett, szabadidőnk terhére gondozzuk alkotótársaimmal.

Néhány éve visszakanyarodtam a segítő hivatáshoz; gyermekvédelmi alapellátás keretében általános és középiskolásokkal foglalkozom élménypedagógiai alapokon nyugvó készség- és szociális kompetenciafejlesztést célzó csoportfoglalkozások, tematikus táborok keretében. Főbb témaköreim prevenciós-edukációs területen: kortárs bántalmazás, cyber bullying, netikett, tudatos médiahasználat, ökoszemlélet, fenntarthatóság. Szociális munkás, intézményi kommunikátor, újságíró, kiadványszerkesztő képesítésekkel rendelkezem. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézet mesterképzésén az iskolai mentálhigiénét választottam kutatási témámnak. Diplomamunkám címe: „Ki segít, ha baj van?” Mentálhigiéné általános és középiskolában.