Kapolcshoz kapcsolódni. 35 év a Művészetek Völgyében
Harmincöt év. Gombócból is sok, hát még nyarakból, amiket az ember kis Balaton-felvidéki falvakban tölt. Legalábbis a fesztivál napjain. A Művészetek Völgye sokunk számára állandóságot jelent a változó időben. Felszabadító érzés, hogy a Balaton közel van, ha nem is karnyújtásnyira.
A kilencvenes években Kapolcs, a Völgy még mezítlábas menedék volt. Hippis, bohém, laza hely. Nem volt ennyi helyszín, ennyi színpad, ennyi program. (A 2026-ban meghirdetett 4000+ program számomra inkább taszító, mint vonzó…) Ismeretlen volt a FestiPay, a Repohár, a mobilapplikáció stb. Valahogy minden egyszerűbbnek, természetesebbnek tűnt, a fesztivál kaotikussága ellenére is. A sátorhelyeket kínáló vidéki porták és a helyi emberek házias kifőzdéi egykor a Völgy védjegyének számítottak.
2026-ban 35 éves a Művészetek Völgye. Aki most fedezi fel, esélyesen így is beleszeret a hangulatába. Aki pedig az első idők óta ismeri, vissza-visszatér. Nehéz kiábrándulni belőle. A kapolcsi életérzést másutt nemigen lehet megtapasztalni, pedig nagyra nőttek időközben más vidéki fesztiválok is. Persze ez szubjektív vélemény, nekem Kapolcshoz még mindig jó kapcsolódni. Csak ma már kevesebb is elég belőle.
Ivan & The Parazol koncert Kapolcson
Dés László koncert
A Völgy hatalmas kulturális vállalkozássá nőtte ki magát. A fejlődés törvényszerű, a szervezők elképesztő munkát végeznek, hogy ezt az óriási gépezetet mozgásban tartsák. Ennek persze ára van. Amikor végigsétálok a főutcán, kissé lehangol az üzleti jelleg. A kézműves vásárban is keresni kell az igazi értékekeket a tucatáruk között.
A belépők és a bérletek ára nem mondható elrugaszkodottnak, de aki 5-10 napra maradna, annak mélyen a pénztárcájába kell nyúlnia (a szállás, étkezés, utazás költségét is belekalkulálva). A mai árak mellett azok a fiatalok és legelkötelezettebb művészetbarátok kényszerülhetnek a kapukon kívülre, akik a Völgy legértőbb, leghálásabb közönségét adnák.
Ugyanakkor be kell látni, hogy egy ekkora rendezvényt ma már lehetetlen lelkesedésből fenntartani.
Abban az időszakban, amikor a „kultúra” 15 másodperces pörgethető videókká zsugorodott, Kapolcs, Taliándörögd és Vigántpetend mer lassú és mély lenni. Itt még mindig természetes, hogy teltház van a Kaláka udvarban, egy kortárs színházi előadáson a pajtában vagy egy komolyzenei koncerten a templomkertben.
És a legszebb az egészben a folytonosság. Látni, ahogy a generációk összeérnek. A kedvenc koncert helyszíneim bezártak: két éve már máshol nyit ki a Harcsa Veronika Udvar, és Hobo is jó ideje elköltözött a Malomkertből, ahol a fesztivál ideje alatt naponta koncertet adott… A Malomkert étterme évekig zárva volt. Most szálláshelyként üzemel, ahol étkezni is lehet. De fizetett parkoló öleli körbe. Más a hangulata. Még tíz éve is mekkora élet volt ott! Sokszor beültünk az étterembe koncertek előtt vagy után, és a világ legtermészetesebb dolgának tűnt, hogy a szomszéd asztalnál zenészek, ismert művészek vacsoráznak. Számomra a bezárt Malomkert fejezi ki leginkább Kapolcs elveszett intimitását. Itt lüktettek a Völgy valódi rock- és blues-gyökerei, nekem az az időszak jelentette a fesztivál aranykorát, Hobo zenélt minden este. Hobo 2026-ban Vigántpetenden várja a közönségét. A tömegtől távol, mondhatni, a faluvégen. Oda tényleg azok látogatnak el, akik szeretik a Kossuth-díjas művész munkásságát, zenéjét.
Másik kedvenc helyszínem, a Fazekas udvar is átalakult tavaly a népszerű Momentán Udvar szomszédságában; bízom benne, hogy idén visszatér a régi hangulat és a minőségi kínálat. Elmaradt persze sok más vásározó is az évek során, köztük a bohém csetreszes srác a Kossuth utcai portáról, a kedvenc tűzzománc művészem sem települ ki már…
Fazekas Udvar korábban
35 év hosszú idő. Elvesztettünk sok mindent, sok csodálatos művészt, sok helyi „arcot”. Mégis, ha mérleget vonok, a Völgy 2026-ban is egy oázis. Mert minden üzletiesedés, tömeg és por ellenére Kapolcs a kézzelfogható, analóg valóság bástyája még mindig. Teret ad az igazi, emberi kapcsolódásoknak. Egy hely, ahol közelebb kerülhetünk másokhoz és önmagunkhoz is.
M. M.
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
