Kapolcs arcai. A művészetek gyönyörű völgye

Minden évben lenyűgöz Kapolcs átlényegülése. A falu lakói egy emberként adják át magukat a forgatagnak, százezernyi idegen – gyüttment – kénye-kedvének. Bizonyára akadnak lakosok, akik nincsenek feldobva a tíz napos zajos őrülettől, de ők nem hallatják a hangjukat.

Nemcsak közösségi helyek, hanem magánporták, száz-kétszáz éves pajták, rozoga melléképületek is programhelyszínként, művészeti kiállítótérként hasznosulnak. Vendéglátósok, kézművesek, alkotók árusítják portékáikat a magánportákon, a kis sétányokon; a házakban vendégszobák nyílnak, a kertekben, a veteményesek mellett, és a környéken, ahol csak lehet, sátrat vernek, autóikat parkoltatják az érkezők. Amennyire csendes, nyugodt Kapolcs az év 355 napján, annyira zajos és felfokozott 10 napon át.

A pénteki nyitónapon végignéztük a vásári felhozatalt, idén is vegyes képet mutat.

– Rengeteg árus van, sok a bóvli – hallottuk valakitől a tömegben. Igaza van. Láttunk kifejezetten igénytelen kézműves termékeket és tucatportékát is a Művészetek Völgyében. Színvonalas, igényes portékák is fellelhetők természetesen, s nem feltétlenül csillagászati áron. Van, aki erre a tíz napra megemeli az árait, de találkoztunk olyan alkotóval is, aki Kapolcson akciózik – az alábbi fotókon látható gyönyörű áttört kerámia mécsesek például Kapolcson olcsóbbak, mint Budapesten (a Fazekas udvar szomszédságában találhatók). Az árusok sok esetben maguk az alkotók; hónapokig készülnek Kapolcsra. Ha bezár a Művészetek Völgye, kicsit szusszannak, majd készülnek a karácsonyi vásárra. Sok a visszatérő árus, ami jelzi: megéri ott lenni, annak ellenére is, hogy a helypénzből kijönne egy tartalmas nyaralás ára. Akadnak kézművesek-alkotók, akik azon a placcon éjszakáznak, ahol a portékáikat árusítják – nem lehet túl kényelmes, főleg esős időben.

Tavalyi beszámolónkban írtuk: a kritikusok a vásári felhozatalt szúrós szemmel nézik. Kapolcson nem árulhat akárki akármit – az árusok jelentkezés alapján, a szervezők által elfogadott termékekkel állhatnak ki a portékáikkal. Az árusokat a fesztivál ideje alatt is ellenőrzik – csak azokat a termékeket tehetik ki a pultra, amire engedélyt kaptak. Van tehát minőségi kontroll. Azon persze lehet vitatkozni, mennyire alacsony/magas a színvonal. Más-más arányban, de nemcsak forgalmazók, viszonteladók, hanem kézművesek, iparművészek, népi kismesterségek képviselői is jelen vannak saját alkotással/termékcsaláddal, s értelemszerűen olyan kínálattal igyekeznek kiállni, amire egy fesztiválon fizetőképes kereslet mutatkozhat.

Mesterházy Mónika

Alapító-főszerkesztő

Több mint 20 évet töltöttem az írott média izgalmas világában, szinte minden klasszikus sajtóműfajban kipróbáltam magam. 2006-2012 között főként szakújságíróként ténykedtem és fenntartható építészet témaköréhez kapcsolódó szakmai konferenciák, workshopok, illetve szakkiadványok létrejöttében közreműködtem.

Újságíróként szerettem volna kimaradni a nagy médiaátrendeződésből, részben ezért hoztam létre 2013-ban ezt a független felületet. A magazin kitartó munka és elköteleződés eredménye, család, munka mellett, szabadidőnk terhére gondozzuk alkotótársaimmal.

Néhány éve visszakanyarodtam a segítő hivatáshoz; gyermekvédelmi alapellátás keretében általános és középiskolásokkal foglalkozom élménypedagógiai alapokon nyugvó készség- és szociális kompetenciafejlesztést célzó csoportfoglalkozások, tematikus táborok keretében. Főbb témaköreim prevenciós-edukációs területen: kortárs bántalmazás, cyber bullying, netikett, tudatos médiahasználat, ökoszemlélet, fenntarthatóság. Szociális munkás, intézményi kommunikátor, újságíró, kiadványszerkesztő képesítésekkel rendelkezem. Jelenleg a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézet végzős MA-hallgatója vagyok, kutatási témám az iskolai mentálhigiéné.