Karácsony – ad libitum

Itt jár az ünnep a kertek alatt, és mindannyian tudjuk, hogyan kellene ünnepelni „kotta szerint”. Persze mindenkinek egy kicsit eltér a kottája a szomszédétól, de azért mégis sok közös motívum van. Fenyőfa, szaloncukor, halászlé, kacsa, díszek, égők, zserbó, Jingle Bells. Kotta szerint ide tartozik az adventi nagytakarítás, az ajándékok és díszcsomagolások beszerzése, az üdvözlőlapok kiküldése. Aztán a programok, ki látogat kit, milyen sorrendben, mely műsorszámoknál kötelező lecövekelni a tévé előtt, és egyéb kihagyhatatlan tételek.

Tele van ez a kotta egy csomó „kötelező” és „muszáj” elemmel. Van, amit szívesen elhagynánk, de abból botrány lenne. Van, amit a világért el nem mulasztanánk, hiszen számunkra úgy teljes az ünnep. És van, amikor borul az egész, úgy, ahogy van. Mert lehet, hogy „kotta szerint” ilyennek meg olyannak kellene lennie a karácsonynak, csakhogy a mi életünk sem feltétlenül annyira „kotta szerinti”, ahogyan azt húszévesen elképzeltük, vagy ahogyan szeretnénk.

Mivel a karácsony is csak olyan napokból áll, mint az év többi része, ilyenkor is születnek és halnak meg emberek. Ha épp veled, a családodban, baráti körödben történik, akkor az ünnep bizony nem „kotta szerint” fog menni. De elég egy súlyosabb betegség, ami otthoni vagy kórházi ágyhoz köt. Aztán lehet, hogy a családod sem „kotta szerinti”. Mozaik, patchwork, külföldre szakadt, egymással szóba nem álló családtagok. Vagy legyen egy olyan beosztás, amely épp az ünnep idején rendel munkába. Ezer és egy módon tud az élet eltérni attól, amit a romantikus karácsonyi képeslapokra rajzolnak. Hogyan is lehetne „kotta szerinti” a karácsonyod, ha egyszer az egész életed távol áll a „kotta szerinti” elképzeléstől?

A kottákon felírások is vannak, a zeneszerző így üzen az előadónak, ékes olasz nyelven. Gyorsan, lassan, szaggatottan, növekvő hangerővel… Ilyen, és ehhez hasonló instrukciókat találhatunk a kottában. És van egy olyan, ami erre a „fura” helyzetre, ami az életünk, nagyon jól alkalmazható. Így szól: „ad libitum”. Azaz tetszés szerint. A zeneszerző az előadóra bízza, hogyan adja elő a dallamot, amit a kottában leírt.

Így ünnepelhetünk „kotta szerint” akkor, ha a körülmények, az életünk nem képeslapszerű. Abból főzünk, amink van. És egyben fel is szabadulunk a „kotta” parancsa alól. Úgy ünnepelünk, hogy az a számunkra legyen ünnep. Ha történetesen kimarad egy-két olyan elem, ami nem fér bele, vagy nem vágyunk rá, de ettől még – vagy épp ez által – teljes ünnepi élményben lesz részünk, akkor így lesz karácsony.

Töltöttem karácsonyt kórházban. Két infúzió között végigjárt egy énekkar az osztályon, énekeltek és mindannyian kaptunk egy kis fenyőgallyat, szaloncukrot, narancsot. Mindent megtettek, hogy a betegeknek legyen egy kis karácsonyi hangulatban részük. Töltöttem karácsonyt házi betegápolásban, amikor is a legnagyobb érték a csend és nyugalom volt, a legnagyobb kaland a pár perces séta a ködös, sejtelmes utcán. Ültünk ketten a gyógyító nyugalomban, gyújtottunk egy gyertyát, és nekünk is karácsony volt.

Van a családban külföldön élő, aki telefonon tud bejelentkezni. Volt gyerekkoromban olyan, aki 24-48-as műszakban dolgozott, és ezért néha úgy alakult, hogy hozzájuk 23-án jött a Jézuska. Mert nálunk ő hozta a fát is, komplett díszítéssel. Míg a szomszéd kissrác a szüleivel együtt díszítette az együtt vásárolt fenyőt.

Hány és hányféle karácsony létezik? Ha elkezdünk beszélgetni, kiderül, hogy nincs két egyforma! Egyetlen közös motívum van benne: az érzés, az élmény. Ahhoz pedig nem kell semmilyen kottának megfelelni. Ahhoz csak kinek-kinek a szíve kell. Az pedig ott dobog mindannyiunkban.

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

négy × öt =

hirdetés