Kedves Mikulás! Szerintem létezel, de hogy csinálod?!
///Miért van ilyen sok csoki Mikulás és virgács a boltban? Hát nem a Télapó hozza? Hány éves? Olyan öreg? Sose hal meg? Hogyan tud meginni minden házban egy pohár tejet? És az a sok süti… Nem lesz cukorbeteg? A sulinkba a jelmezes Mikulás jön?
Ahogy a fiam cseperedik, egyre több a gyanús körülmény a Mikulást illetően…
Ez a fotó 2013. december 1-jén készült. Valamilyen gyerekrendezvényen vettünk részt, nem Mikulásváró program volt, ezért ért váratlanul bennünket a sarokban üldögélő Télapó, akivel közös fotót lehetett készíteni. Nem saját fényképezőgéppel vagy telefonnal és nem ingyen. Naná, hogy kért közös képet a gyermek! Értelmes magyarázatot azóta sem tudtunk adni a kiskorúnak a kérdésére:
– Anya, mit keresett ott a Mikulás?
– Pénzt keresett, édes fiam – nem mondhattuk ezt.
Viszont, pont az abszurditása miatt, azóta is ez az egyik kedvenc fotóm.
A Karácsonyi Artúr c. animációs film bevezető részében számos hasonló ravasz-fogós kérdés hangzik el egy gyanakodó gyermek által…
Kedves Télapó!
Te létezel? Ha az Északi-Sarkon élsz, miért nem látni a házad a Google Earth-ön?
Te vagy Szent Miklós? Akkor nagyon öreg lehetsz…
Hogy van időd elolvasni az összes levelet, amit a gyerekektől kapsz?
Mennyi bejglit és húsos pitét ehettél már életedben!!!
Hogy fér bele annyi ajándék a puttonyodba?!
Évről-évre nagyobb puttonyra van szükséged a népességnövekedés miatt?
És hogy férsz be a kéménybe? Belenéztem a kéményünkbe, nagyon kicsi. Ha egy perc alatt sikerül is leküzdeni magad, még kilenc ház van az utcánkban, és az már tíz perc. Ráadásul több millió utca van a világon… Nehéz lehet télapónak lenni a mai világban!
És mi van ha eljössz, de én épp a nagyinál vagyok?
Hogy tudod körbejárni az egész világot egy éjszaka alatt? A barátom azt mondta, hogy akkora sebességgel kellene száguldanod, hogy ahhoz a te szánod és a rénszarvasaid is elég bénák.
Szerintem létezel, de hogy csinálod?!
Nyitókép: by Asier_relampagoestudio – Freepik.com
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média izgalmas világában, szinte minden klasszikus sajtóműfajban kipróbáltam magam. 2006-2012 között főként szakújságíróként ténykedtem és fenntartható építészet témaköréhez kapcsolódó szakmai konferenciák, workshopok, illetve szakkiadványok létrejöttében közreműködtem.
Újságíróként szerettem volna kimaradni a nagy médiaátrendeződésből, részben ezért hoztam létre 2013-ban ezt a független felületet. A magazin kitartó munka és elköteleződés eredménye, család, munka mellett, szabadidőnk terhére gondozzuk alkotótársaimmal.
Néhány éve visszakanyarodtam a segítő hivatáshoz; gyermekvédelmi alapellátás keretében általános és középiskolásokkal foglalkozom élménypedagógiai alapokon nyugvó készség- és szociális kompetenciafejlesztést célzó csoportfoglalkozások, tematikus táborok keretében. Főbb témaköreim prevenciós-edukációs területen: kortárs bántalmazás, cyber bullying, netikett, tudatos médiahasználat, ökoszemlélet, fenntarthatóság. Szociális munkás, intézményi kommunikátor, újságíró, kiadványszerkesztő képesítésekkel rendelkezem. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézet mesterképzésén az iskolai mentálhigiénét választottam kutatási témámnak. Diplomamunkám címe: „Ki segít, ha baj van?” Mentálhigiéné általános és középiskolában.
Ez vicces volt