Sarakiniko kalózöböl Evia szigetén | Kis görög kalóztörténelem
A tengerekről gyakran a hajók jutnak eszünkbe, míg a hajókról többek között azok fosztogatói, a kalózok. Irányukba érdekes módon egy kicsit másként, a fantáziánkkal, érdeklődéssel fordulunk, mint szárazföldi társaik, a tolvajok, betörők irányába. Mivel Görögországot sem kerülték el, így olvashatunk róluk Agni összeállításában.
A legtöbb görögországi nyaralóhelyen megtalálható a fakultatív programok között a kalózhajós kirándulás, vagy esetenként, mint nálunk Evián, a kalózöbölbe tett kirándulás. Nagyon sok szigeten van Sarakinikónak nevezett kalózöböl. A múlt héten én is elvittem vendégeimet Sarakinikóra, a kalózöbölbe. Ide minden nyáron minimum egyszer elzarándokolok, habár nincs éppen közel. Mi köze van Görögországnak a kalózokhoz? Hajjaj, nagyon sok! Csak éppen a felületet fogja megkarcolni ezen írásom.
Mint minden tengeri népség, a görög is, hol kalózok áldozataként, hol pedig mint nagynevű kalózok szülője szerepel évezredeken keresztül az írott történelem könyvének lapjain. Csak hát az ókori Görögország fényes éveinek csillogása annyira elkápráztatja szemünket, hogy semmi mást nem látunk meg tőle. Pedig mennyi minden van még!
Történelmi írások arról tanúskodnak, a mediterrán térség az, ahol legősibb a kalózkodás „mestersége”, melyen az idegen hajók kifosztását, elrablását, utasok lemészárlását vagy rabszolgának való elhurcolását és eladását értjük. Az ókorban a kalózkodás mesterségét tisztelet övezte. A Földközi-tenger kalózaival úgy Homérosz, mint Thuküdidész, Hérodotosz és más neves ókori személyiségek is foglalkoztak írásaikban.
Híresek voltak a tafosi (Lefkada melletti szigetcsoport) és a ciliciai kalózállamok (Ciprus mellett, Kis-Ázsia partjai mentén). Ez utóbbiban, Plutarchos szerint, rendezett közösségekben éltek, Mithras istent imádták és több mint ezer hajóval rendelkeztek fénykorukban. Az ókori mediterrán térség népei mind büszkélkedhetnek nagynevű, rettenthetetlen és félelmetes kalózokkal, úgy az etruszkok és illírek, mint az ógörögök. A kalózok tevékenységeit időközönként és bizonyos területekre szűkítve számos felemelkedő civilizáció korlátozta, de a végleges felszámolás csak az i.e. 1. században, a rómaiak ideje alatt következhetett be. Ekkor jött létre először egy olyan nagyságrendű állam és államapparátus, mely egy adott pillanatban, egyszerre az egész tengeri mediterrán térséget ellenőrizni tudta. A „Lex Gabinia” elnevezésű törvény meghozatala után ütött az ókori kalózkodás órája. Ötszáz hajót, százhúszezer katonát vetették be, és hatezer talentumba került a győzelem (mai viszonylatban ez több mint az USA féléves büdzséje), mely százhúsz kalózbázis, több mint ötszáz kalózhajó felszámolását és tízezer kalóz megsemmisítését eredményezte.
Ezután a tengeri népeknek sokáig nem kellett a kalózoktól rettegniük. Újkori megjelenésük a III. századra tehető. 267-ben egész Athént feldúlták, csak az Akropolisz maradt érintetlen erős falainak köszönhetően. Sajnos ekkor lerombolták Herodes Atticus odeonját és a csodálatosan szép Attalos Stoat is. A rómaiak nagy nehézségek árán tudták csak őket visszaszorítani, és a csodálatos városból egy szürke romhalmaz maradt. A bizánci korban a kalóztevékenység hanyatlásnak indult. Utoljára az arab kalózkodás tartotta rettegésben a Földközi-tenger térségét.
A IX. században a sarakiniko („sharqiyyin”- keleti) arab szóval jelöltek egy arab népcsoportot, mely az akkori Spanyolországból való kiűzetése után kalózflottát alapított, és eleinte Egyiptomba helyezte bázisát. Az Egyiptomból indított támadásaikkal az egész mediterrán térséget rettegésben tartották, ez a magyarázata annak is, miért található a települések többsége a szigetek magas pontjain, melyek nem is látszanak a tengerről. Ők tehát a bizonyos „sarakinikoi” kalózok, akik rettegett hírének emlékére Görögország-szerte manapság minden eldugott kis öblöt elneveznek, melyekhez képzeletbeli vagy megtörtént kalózesemények fűződnek.
Fotók: Agni ©
Kellemes napot kíván Limniből! Agni
Cikkajánló: Görög öblök ölelnek: Limniben az élet kellemes
Webajánló: www.eviasziget.hu
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
