Képzeld el, hogy évek óta babára vágysz, és akkor azt mondják: más lelke van annak, aki lombikban fogant

„Csak a természetes úton fogant gyerek az igazi. Nem kéne belenyúlni mesterségesen az ilyen dolgokba; ember nem irányíthat egy ilyen folyamatot. A lélek csak akkor kapcsolódik a testhez, ha spontán, és természetes úton fogan meg. A mesterségesen létrehozott embrió nem a természetes kiválasztódás része. Biztosan probléma lesz vele…Ha az ember beleavatkozik a természetes dolgokba, abból katasztrófa lesz. Mindenkinek el kéne fogadnia, ha természetes úton nem lehet gyereke!”

Egy ilyen betelefonálói szövegbe futottam bele nem rég a Vendég a háznál adását hallgatva… Mélyen érint a téma, bevallottan elfogult vagyok – így a fogam is csikorgott, mikor ezeket a mondatokat hallgattam.

Mert képzeld el, hogy évek óta babára vágysz. És mondjuk méhen kívüli terhességek, vagy régi gyulladások miatt már nincs petevezetőd. Vagy átestél egy petefészekrákon. Vagy a férjednek annyira alacsony a spermaszáma, hogy csak orvosi segítséggel lehet gyermeketek. Esetleg mindez hál’ Istennek már a hátad mögött van; és tiéd a legszebb két éves, lombikban fogant kislány a világon. Érzékeny, okos, ragyog a szeme, de van aki szerint „nem emberi a lelke…”

Levegőt visszafojtva hallgattam ezt az érzékeny témájú beszélgetést. A következő hozzászóló egy görög katolikus pap volt. Hitemtől függetlenül is érdekelt, hogyan áll ma az egyház a mesterséges megtermékenyítéshez. Bevallom, sokkal könnyebb Papp Miklós szavait hallgatni, mint a korábbi hat gyermekes édesanyáét.

Az ember nem két darab. Nem egy darab test, és egy darab lélek. Nem egy test, amibe az elején beszáll a lélek, a végén pedig kiszáll belőle a lélek. Amikor létrejövünk, a teljes személyünk jön létre! Testestől lelkestől jön létre.

Félreértés, hogy csak az a jó, ami természetes. Egy agresszív ember is mondhatná ugyanezt. Hogy az a természetes, hogy aki erős, annak többet jut. Ne kiáltsunk mindenhol ördögöt, ahol technika van. Legyünk szolidárisak ezekkel a párokkal.

A gyermekáldás egy nagy csoda. Egy ajándék. Az egyház ezeknek a pároknak nem mondja azt, hogy „várjatok otthon”… Hanem tessék elmenni orvoshoz, és egy erkölcsi határig tessék elfogadni orvosi segítséget. A létrejött ember, és az, ahogyan létrejött, az két külön dolog. Az egyház úgy tanítja, hogy amikor a szülők eldöntik, hogy gyermeket szeretnének, akkor ők a teremtő isten munkatársai. Részt vesznek a teremtésben.

Minden gyermeknek tudjuk azt mondani, hogy „azért jöttél létre, mert a Nagy Isten akarta, hogy te legyél.” És ez független attól, hogy miként fogan egy gyermek. Spontán, vagy lombikban… Akarták, vagy nem akarták… Vagy megerőszakolásból fogant, vagy lemondtak róla a szülei.

A teológia tudja azt képviselni a gyermekek felé, hogy „Isten akarta, hogy te legyél. Személyesen téged akart. És neked hivatásod, küldetése van ebben a világban.” És hogy az ember jobban az Isten kezében van, mint az emberek kezében.

Végül Gőbel Orsolya gyermekpszichológus beszélt arról, hogy miként kell a mesterséges körülmények közt fogant gyermekeknek mesélni az életük kezdetéről. Szülőként hidegrázós, sőt fájdalmas ugyan ezt tudomásul venni, de a gyermekek sejtszinten hordozzák magukban ezt a fajta életkezdést. És később pontosan meg is fogalmazzák az ezzel kapcsolatos emlékeiket, érzéseiket. A gyermekpszichológus szerint a lényeg annyi, hogy lehessen – szabadjon erről beszélniük. Mert ami nem titok, az feldolgozható. Nem a részletekre van a gyermeknek szüksége, csupán annak a titoknak a feloldására, hogy ő nem a mama pocakjában termékenyült meg.

„Különleges módon érkeztél a mama pocakjába. Amikor még pici magocska voltál, egy doktor bácsi segített az égi angyaloknak, hogy babává válj. És itt a pocakomban nőttél nagyra, majd megszülettél. Nagyon vártunk téged.”

 

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

5 × négy =

hirdetés