„Kérek” helyett „köszönöm”

Nyüzsög a világ, mindenki rohan, hogy beszerezze a karácsonyi meglepetéseket. Tétovázás, izgalom és feszültség is kavarog a szívekben: vajon örülnek-e majd a gyerekek, a nagyik és a kis osztálytárs, akinek a nevét a gyerkőc húzta ki az iskolában? Vajon jót választunk? Sikerül jól teljesítenünk, mint ajándékozó? Megfelelünk ebben a csillogós-készülődős időszakban?

 

Még a télapózás előtt futottam bele egy helyes kis rajzba, ahol Mikulás bontogatja a leveleket, és a „kérek” kupac egyre csak nő, de a „köszönöm-levelek” elmaradnak. Ez a nagyon egyszerű rajzocska – és a mondanivalója – szinte teljesen kisöpörte belőlem a megfelelési kényszert, és átkapcsolta a gondolataimat.

Mennyi mindent kaptam és adtam idén, melyek ezerszer többet érnek, mint a dobozokba és ajándéktasakokba bújtatott tárgyak!

Ajándék a családom, a szüleim és testvéreim szeretete; a munkám, amit szeretek; a barátaim, akikhez klassz beszélgetések és önfeledt nevetések fűznek; gyermekeim pedagógusainak lelkiismeretes munkája; a célok, tervek, melyek hajtanak előre; a kedves visszajelzések, melyek erőt adnak a folytatáshoz.

Idén karácsonykor csak ezekre fogok gondolni, és ezeket fogom megköszönni. Nyugodt, szeretetteljes együttlétekkel, kedves szavakkal, öleléssel, finom ételekkel és szép terítékkel. Gyermekeimmel is beszélgetek majd arról, mi minden ajándék még az életben azon kívül, amit a fa alatt találnak, és mennyi mindenért lehetünk hálásak!

„A Karácsony itt van. Lehet, hogy csak hangulat, csak külsőség: mégis nagyon nagy és áldott alkalom, talán az utolsó alkalom arra, hogy mélységes igazságára ráébredjünk, és a hangulatból valóságot, a külsőségből lelkiséget teremtsünk.” (Makkai Sándor)

 

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

5 − egy =

hirdetés