„Én már mindent elértem.” A készen kapott élet pszichológiája. Elkényeztető, kompenzáló szülők gyermekei
Egy apa mesélte a következő történetet. Huszonéves fiúgyermeke, az apai házban (az apa által) kialakított lakrész nappalijában üldögélve a következőket mondta: „én már mindent elértem, jó helyen élek, van lakásom, van autóm…” Az apa nagyon meglepődött a fia kijelentésén. Így válaszolt neki: „Tévedsz, fiam. Még semmit sem értél el. A lakást én építettem, az autót a nagyapád ajándékozta neked…”
A jelenet jól érzékelteti, miként működik a pszichológiai feljogosítottság sémája a mindennapokban, hogyan nyilvánulhat meg a valóságérzékelés torzulása.
A Feljogosítottság-Grandiozitás sémája
Jeffrey Young amerikai klinikai szakpszichológus nevéhez fűződik a sématerápia pszichoterápiás módszer, melynek célja, hogy feltárja a mélyen, gyerekkorban gyökerező, önsorsrontó mintázatokat (sémákat).
A fenti történet a 18 séma közül a „Feljogosítottság-Grandiozitás” séma működésére jó példa. Ez a séma azt a meggyőződést takarja, hogy az illető különleges, bármit megtehet, nem vonatkoznak rá a hétköznapi, általános szabályok vagy korlátok.
Ha szülő-gyermek kapcsolatra szükítjük a feljogosítottság sémáját, azt érzékelhetjük, hogy a feljogosított gyermeknél nem kapcsolódik össze a teljesítmény, és az ezért járó eredmény (jutalom). A szülő által biztosított erőforrásokat születési kiváltságként, a saját énje kiterjesztéseként éli meg, nem látja a határt a szülői segítség, a szülői háttér és a „saját érdem” között.
Mi történt az apa-fiú között zajló interakcióban?
A fiú kijelentése egy általános napi beszélgetés során hangzott el. Az apa és a fia nem vitatkoztak, csupán beszélgettek. A fiú magabiztos kijelentése azonban váratlanul érte az apát. Meglepődött azon, hogy a fia így éli meg a saját helyzetét. Azonnal reagált rá, higgadtan kimondta az igazságot, közölve a tényeket. A fiatalember az apa reakcióját értetlenül fogadta, mély sérelemként élte meg.
A valóságérzékelés torzulása
A feljogosított személy hajlamos a környezete erőforrásait úgy tekinteni, mintha azok a saját érdemei, a saját státuszának alapvető kellékei lennének, melyek alanyi jogon járnak neki. A fiú kijelentése figyelmen kívül hagyja az apa munkáját (aki felépítette a lakást), valamint a nagyszülők nagylelkűségét. A fiú szemében ők nem önálló áldozatot hozó személyek, hanem „ellátó egységek”.
A feljogosítottság sémának a valóság a legnagyobb ellensége. Amíg az apa fenntartja az illúziót, addig nincs feszültség. Amint azonban megjelenik a határ (a valóság), a séma aktiválódik: a fiú „áldozatnak” érzi magát, akit az apja igazságtalanul „támad”.
Ebből a példából láthatjuk, milyen torz működéssel járhat együtt az ún. feljogosítottság, s mennyire megmérgezheti a legfontosabb kapcsolatokat. Ha az apa holnap azt mondaná, hogy eladja a lakást, a fiú nem azt érezné, hogy „elveszítette a segítséget”, hanem azt, hogy „elűzték, kifosztották”. Ezt az álláspontot képviselné az ismerősei, a környezete előtt, mire esélyesen kibontakozna egy lelketlen apa képe azokban, akik nem ismerik a történetet, nem látják árnyaltan a történteket.
Mi jellemzi a szülői nevelést? Mi vezethet ilyen működéshez?
A sématerápia szerint a feljogosítottság-grandiozitás séma a szülői elkényeztetés, illetve a szülői kárpótlás „talaján” alakul ki gyermekkorban.
Elkényeztetés alatt nem pusztán a gyermek javakkal való kényeztetését értjük, hanem azt is, hogy a szülők nem szabnak határt a gyermeküknek, nem jellemző a szülői következetesség, nincsenek keretek. (A gyerek a szülő fejére nő.) A szülői kárpótlás pedig általában valamiféle bűntudat kompenzálása, gyakori jelenség válás után, és gyakori a pénzkeresésre, karrierre fókuszáló, elfoglalt szülőknél is, akiknek nincs elegendő idejük a családjukra.
Konklúzió
A fiú nem hazudik, ő tényleg úgy érzi, hogy mindent elért a kortársaihoz képest. Az apa reakciója számára fájdalmas szembesítés, de elengedhetetlen ahhoz, hogy a fiú egyszer felnőtté váljon. Ilyen helyzetekben a tényleges felnőtté válás folyamata jellemzően küzdelmes, mert a feljogosítottság sémájával élő személynek le kell rombolnia azt a hamis énképet, amiben addig létezett.
Nyitókép: Ron Lach/Pexels
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
