Védett: kezdőlap-regi | Szépítők Magazin

Versmegálló

Lackfi János

Te is, én is

Te vagy az ág, én a levél,
te vagy az ér, én benne vér.
Te vagy a mák, én a dió,
te a tucat, én a bio.
Te vagy a kulcs, én meg a zár,
ha te a bér, én meg az ár,
te vagy a kés, én az acél,
te a szoknya, én a pecér.
Te az írás, én meg a fej,
te a zloty, és én a lej.
Te vagy a szem, én meg a száj,
te a lehet, én a muszáj.
Te az igen, én meg a nem,
ketten együtt a nemigen.
Te fül, én meg fülbevaló,
te a címzett, én feladó.
Te a labda, én az ütő,
te a süti, én a sütő,
te a citrom, én meg a mag,
én is magam, te is magad.
Te vagy a szörny, én meg a szép,
te a festő, én meg a kép.
Te a gitár, én meg a hang,
te vagy a nyelv, én a harang.
Te vagy a fej, én meg a nyak,
te a pohár, én a konyak.
Te vagy a csont, én meg a hús,
te az ajak, és én a rúzs.
Te vagy a sok, én a kevés,
te a sírás, én nevetés,
te vagy a min, én a denem,
te vagy a vég, a végtelen.