Ki akar csinálni a munkatársam, mit tegyek?
Nemrég rövid, tömör kérdést kaptam: „ki akar csinálni a munkatársam, mit tegyek?” Nem derült ki, mi módon, mi célból, egyáltalán valóban a levélíró ellenében cselekszik-e az adott kolléga, így ez a felvetés válaszok helyett kérdések sorát hozta a felszínre.
Talán te is tapasztaltad már, hogy valaki a környezetedben „ki akar csinálni”. Talán sejted, netán pontosan tudod, miért teszi. Ám megeshet, hogy fogalmad sincs, mit ártottál neki…
Persze tudom, leginkább az érdekel, mit tegyél, hogy ez megváltozzon, ám először kénytelen leszel végigmenni a kérdéseken. Össze tudod szedni, konkrétan mit tesz, hogyan teszi az, aki rosszat akar neked? Ha csak egy halvány érzésed van, az még nem lesz elég. A következő kérdéskör: miért teszi? Milyen érdeke fűződhet ahhoz, ha téged „elvág”? Ha többféle módon árthat, vizsgáld meg, melyikkel milyen előnyhöz jutna.
A kérdezéshez kell az empátia. Az empátia itt annyit tesz, nem a helyébe próbálod képzelni magad, hanem a bőrébe próbálsz bújni. Ehhez pedig meg kell ismerned őt, tudnod kell, milyen motivációi vannak. Ha ez nagyjából kiderült, már sejtheted, milyen sérülések, hitek és tévhitek mozgatják.
Kiderülhet az is, hogy semmiféle tudatosság nincs a „furkálódása” mögött. Találkoztam már olyan történettel, ahol – két hölgy esetében – az volt a „probléma”, hogy egyikük 20 évvel fiatalabb volt, és az idősebb kolléganő nem bírta látni a másik hamvas, ránctalan bőrét, karcsú derekát. Ennyi elég volt, hogy úton-útfélen belekössön. Talán még extrémebb história, de jól igazolja, mennyire érzelmi lények vagyunk: az új munkatárs az illetőt emlékeztette valakire a múltjából, akivel rossz élményei voltak, így első látásra megbélyegezte magában az új kollégát, és minden energiájával azon volt, hogy bizonyítsa annak alkalmatlanságát.
Megtörténhet mindez párkapcsolati vagy bármilyen más szituációban is. Ott általában a végtelen szeretet-mohóság és a véges(nek érzett) szeretet konfliktusa húzódik meg. Nem egyszer válás után az új partner az, aki „ki akarja csinálni” párja régi partnerét (aki egy közös gyermek miatt sosem tűnik el teljesen a színről). Nem elég neki, hogy a párja őt választotta, vele van, az a „másik” (és lehetőleg minden potenciális „másik”) tűnjön el teljesen!
Ha sikerült a kérdésekkel „feltérképezni” a támadót, az eredménytől függ, hogy milyen lépéseket tehetsz egy békés megoldás irányába. Kiderül, hogy találsz-e segítőtársat, például egy munkahelyi konfliktusnál fordulhatsz-e a közvetlen vezetődhöz, vagy a fent vázolt párkapcsolati helyzetben érdemes-e az exnél kopogtatni békéltetésért. Kiderül az is, van-e lehetőség szemtől szembeni megbeszélésre, adott esetben erős konfrontációra. Fény derül arra is, hogy van-e a helyzetnek olyan megoldása, amelyben a támadó más úton megkapja, amire vágyik, anélkül, hogy bárkit is tönkre kellene tennie, vagy maga a helyzet „hegylakós” (azaz: csak egy maradhat).
Az is megeshet, hogy nincs semmiféle érzelem a történetben, épp ellenkezőleg, egy igazi „szociopatával” hozott össze a sors, akinek az érzelmei sérültek, ám tökéletesen el tudja játszani azokat, így végtelenül sikeres tagja a társadalomnak, mindig tudja, mikor mit kell tenni a legnagyobb hatékonyság érdekében.
Egy ilyen embert egyetlen dolog érdekel csupán: a saját célja, a saját érdeke. (A pszichológia egész könyvtárnyi irodalommal rendelkezik róluk, így e rövidke „bemutatás” nyilván nem fedi le az egész személyiség-képletet.) Egy biztos: ha te magad nem vagy ugyanilyen, akkor tartsd magad olyan távol tőle, amennyire csak lehetséges, kerülj minden érintkezést, ne nyújts neki felületet! Ha te magad érző lény vagy, nem győzheted le a szociopatát a saját pályáján.
Mindez a sok kérdés és feltérképezés arra lesz elegendő, hogy felismerd, mit is „ártottál” a másiknak (nyilván akaratlanul). Ha ezt meglátod, képes leszel megérteni őt. Megérteni és egyetérteni nem ugyanaz, nem kell elfogadnod az álláspontját, épp elég, ha intellektuálisan megérted. Arisztotelész ezt úgy fogalmazta meg: „A művelt elme egyik jegye, hogy képes foglalkozni egy gondolattal anélkül, hogy elfogadná azt”.
Megértésre alapozva képes leszel további célirányos lépéseket tenni a helyzet megoldása érdekében. De a lépegetés előtt legyen meg a térképed. Tehát először kérdezz – és válaszolj.
Külsős munkatárs
Egyrészt feladatnak tekintem az életet, másrészt tudom, hogy örömre és boldogságra vagyunk „tervezve”, s azt is tudom, hogy ez csupán elhatározás kérdése. Az élet maga a csoda. Az, hogy van. Szépnek látni valamit elhatározás kérdése, tehát – tiszta szemmel – mindent, mindig szépnek láthatunk. Az élet ráadásul állandóan változik, nincs két egyforma pont térben és időben, és ez az ötletgazdagság lenyűgöz. Az élet a terep, az esély a boldogságra. Azt hiszem, ez igazán szép benne.
