„Lebilincselő” könyv: Kígyók öltönyben. Amikor a pszichopaták dolgoznak
Kígyók öltönyben. Amikor a pszichopaták dolgoznak – a könyv címe meghökkentő, de találó. A téma töretlenül népszerű, ám óvatosan kell bánni vele, mert aki más, mint a „nagy átlag”, vagy más, mint mi, azt hajlamosak vagyunk rögtön pszichopatának bélyegezni. Nem mindenki pszichopata – sőt! -, akire rásütjük a bélyeget. (A köztudatban gyakran összemosódnak a különböző személyiségzavarok és pszichotikus zavarok, noha diagnózist eredendően szakember hivatott felállítani.)
Mire számíthat az, akit a jósorsa egy igazi pszichopatával hozza össze a munkahelyén?
Paul Babiak és Robert D. Hare könyve ezt a témát igyekszik alaposan körbejárni. Az alaposság terjedelemre vonatkozik elsősorban; ez a könyv nem egyestés olvasmány, 368 oldalas, de sajnos nem is eléggé köti le a figyelmet ahhoz, hogy egy ültő helyében végigolvassa az ember. Összességében mégis érdemes figyelmet szentelni rá, hasznos ismeretanyagot ad át erről a különös személyiségzavarról.
Pszichopaták. Kik ők valójában?
A filmekben és a regényekben általában hidegvérű sorozatgyilkosként, bűnözőként, zaklatóként, szexuális visszaélőként, manipulatív gonosztevőként tűnnek fel, s ennek van némi valóságmagja – írják a szerzők. A pszichopata férfiak és nők gyakrabban követnek el bűncselekményt, viselkedésük fenyegetőbb és félrevezetőbb, mint a nem pszichopata embereké. Ám a pszichopátiás személyiségzavar megléte önmagában még nem tesz valakit bűnözővé. Nagy részük a társadalom aktív tagja, és nem szegnek törvényt. Gyakran csak a szűkebb környezetükkel kerülnek összetűzésbe, látszólag pedig átlagos életet élnek. Gazdasági, pszichológiai és érzelmi visszaélésre hajlamosak, ám ezek nem mindig nyilvánvalóak. Nem jellemző rájuk, hogy melegszívű és szeretetteljes szülő válik belőlük vagy megbízható barát. Munkahelyen is sok gondot okozhat a viselkedésük.
Sok pszichopata parazita módon mások nagylelkűségéből és naivitásából él, kihasználva a környezete bizalmát és támogatását. Egyik helyről a másikra, egyik támogatási forrástól a másikig járnak.
Jellemző rájuk, hogy hajlamosak szabályt szegni, illetve az elfogadható emberi viselkedés határait feszegetni. Erősebb megfogalmazásban: lelkiismeretlenek, képtelenek az együttérzésre, a bűntudatra és a lojalitásra. Szélsőséges egoizmus jellemzi őket, látszólag képtelenek a mély emberi érzelmekre, különösen a szerelemre vagy a részvétre, ugyanakkor nagyon impulzívak, az indulati kitörések jellemzők rájuk. Kiszámíthatatlanok, olykor kőszívűnek, kegyetlennek mutatkoznak, nehezükre esik intim kapcsolatot kialakítani másokkal, szexualitásukat a felszínesség és a személytelenség jellemzi.
Kívülről teljesen normálisnak, sőt, szórakoztatónak, intelligensnek, elbűvölőnek tűnnek. Hervey Cleckley pszichiáter, aki az elsők között kutatta ezt a személyiségzavart, így ír róluk:
A pszichopata fenntartja az épelméjűség külső látszatát, gyakran igen magas intellektuális képességekkel rendelkezik, és nemritkán sikeres az üzleti és egyéb szakmai tevékenységekben.
Cleckley szerint bár a pszichopatáknál nem figyelhetők meg a mentális betegségek egyértelmű tünetei, olyan zavarban szenvednek, amelynél a gondolkodás nyelvi és érzelmi összetevői nem integrálódtak megfelelően.
Természet? Nevelés?
Sokan szeretnék tudni, hogy a pszichopátiás tünetek mögött vajon a természet vagy a nevelés áll? A szerzőpáros szerint mindkettő. A genetikai tényezők legalább olyan fontos szerepet játszanak az alapvető pszichopátiai vonások kialakulásában, mint a környezeti tényezők. Ikreken végzett vizsgálatok alapján úgy tűnik, a genetikai tényező meghatározóbb. A társadalmi környezetnek igen nehéz felülkerekedni a természeten – nehéz megváltoztatni a felnőttkori pszichopátiát.
Hogy miért érdemes óvatosan bánni a pszichopata jelzővel? Azért, mert ún. pszichopátiás jellemvonások valamilyen formában mindenkinél megfigyelhetők. A jellemvonások száma és súlyossága (sűrűsége) határozza meg, hogy az illető mennyire veszélyes a környezetére nézve.
Vannak, akik kimondottan a munkahelyi, hivatásbeli siker és előmenetel érdekében alkalmazzák a pszichopátiás életvitel elemeit.
A pszichopaták közül sokan a manipuláció és a taktikázás valódi mesterei, és céljaik eléréséhez bármilyen trükköt képesek bevetni. Jellemző rájuk az ún. háromlépéses taktika: először felmérik, hogy az adott személy mennyire hasznos a számukra, és beazonosítják pszichológiai erősségeit és gyenge pontjait. A felmérés időszakában igyekeznek szoros kapcsolatot kialakítani, a bizalom megszerzésével nyerik meg a játékot, erre tudják alapozni – második lépésként – a manipulációt, a másik uralását. A folyamat harmadik fázisában – amikor már megunták a helyzetet vagy elérték a kitűzött célt – magára hagyják a kihasznált és összezavart áldozatot.
A pszichopaták épp csak a szükséges energiát fektetik bele egy kapcsolat fenntartásába. Ezek a kapcsolatok jellemzően egyoldalúak, mivel a pszichopatának hátsó, önző szándékai vannak.
A felszínes benyomás csapdája
Miért nehéz felismerni, ha pszichopatával van dolgunk? A másokról alkotott benyomásainkat sok esetben az első találkozás első néhány másodpercében alakítjuk ki, ezt követően pedig igyekszünk megerősíteni magunkban, hogy a kezdeti benyomásaink helytállóak, így ezekre a tényezőkre fókuszálunk. Ez a séma a pszichopatáknak kifejezetten kedvez… Rendkívül jó benyomást tudnak tenni másokra.
A munkahelyi pszichopaták meglepően könnyen be tudnak kerülni a cégekhez – rendkívül ügyesen kreálnak írásos dokumentációt a semmiből: önéletrajzokat, ajánlóleveleket, elismeréseket és díjakat. Az adott munkakör követelményeihez igazodva szakmai előéletet szerkesztenek maguknak. A személyes állásinterjúk alkalmával kiváló beszédkészségüknek köszönhetően megnyerő, tehetséges, okos, magabiztos és öntudatos jelölteknek tűnnek. Egy ügyes pszichopata olyan jól adja elő magát tökéletes jelöltként, hogy még a legtapasztaltabb kérdezőket is megvezetik. Márpedig egy cég, szervezet kudarca vagy sikere nagymértékben a munkatársaitól függ. Az alkalmazottak kiválasztásánál fontos tényező a személyiség, ám vannak, akik igen félrevezetőek és rendkívül meggyőzőek is tudnak lenni.
Mi történik a munkahelyen?
Belépésüket követően igyekeznek minél több kulcsemberrel szoros kapcsolatba kerülni és információt gyűjteni. Felmérik az adott személy értékét a szervezeti hierarchiában, kijelölik magukban a számunkra hasznos munkatársakat.
Majd kis idő múltán kezdődik a manipulációs szakasz… A pszichopaták megtévesztő hazugságai általánosak, mindent átitatnak, és fortélyos eszköztárukban az igazság iránti közönytől a rosszindulatú félrevezetésig és befolyásolásig bármit megtalálunk. Jelenléte és viselkedése bomlasztó – megítélése ritkán egységes. Ritkán bontakozik ki annyira egyértelmű csatározás egy cégen belül, mint amilyet a pszichopaták megítélése kísér: a munkatársak egy része elítéli, támogatói viszont, akiket megnyert, istenítik.
Manipulációs képességeiknek köszönhetően a vállalati szélhámosok olyan eredményesen építgetik a karrierjüket, hogy egyre magasabb pozíciókba jutnak a szervezeten belül. Ha beosztottként elviselhetetlenek, főnökként még inkább azok lehetnek…
Mit lehet tenni?
Ha környezetünkben van egy pszichopata, az érzelmileg nagyon kimerítő, pszichésen is nyomasztó, sőt, szélsőséges esetekben fizikailag is veszélyt jelenthet ránk nézve.
Ha bármilyen agresszió áldozatává váltunk, azonnal kérjünk segítséget a körülöttünk lévőkből – barátoktól, munkatársaktól, felettestől -, akár a hatóságokhoz vagy segítő szervezetekhez is fordulhatunk a problémával. Érdemes dokumentálni, mi minden történt velünk, amióta összeakadtunk a pszichopatával. Próbáljuk távolságot tartani, ha erre nincs mód, vagy a problémára nincs a szervezeten belül megoldás, el kell hagyni a munkahelyet (sajnos ezt sokan nem merik/tudják megtenni). Jellemző, hogy segítségkérés helyett a pszichopata emberek áldozatai inkább magukat hibáztatják az elszenvedett sérelmek miatt, és elkerülik az embereket. Éppen ezért rengeteg visszaélésre nem is derül fény.
Az összeállítás a Kígyók öltönyben – Amikor a pszichopaták dolgoznak c. könyv alapján készült. A kötet a Scolar Kiadó gondozásában jelent meg, megrendelhető a Kiadó weboldalán >>
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
