Kíméletesen válni, gyerekkel. Lehetséges ez? Titkok, taktikák a nyílt beszéd helyett

hirdetés

A gyerekeket kímélni kell. Sokan ennek jegyében döntenek a válás mellett, meg akarják kímélni a szeretetlen légkörtől, míg mások éppen a „gyerek érdekében” tartanak ki egy boldogtalan házasságban. 

– Ne fosszuk meg a gyerekszobájától, megszokott kis rutinjaitól, az ismerős hely biztonságától. Majd ha nagy lesz, letudjuk a dolgot.

Rengetegen élnek ebben a struccpolitikában boldogtalan nőként, férfiként, „hűen” a semmihez (ágyhoz, asztalhoz), vagy egymást csalva, nyitott házasságban.

Nehéz váltani, nem kérdéses. Nagyon nehéz. Életekre kiható döntés, a felelősség súlyával.
Minden eset más, így nincs általánosan alkalmazható „jó döntés”. Van, hogy a válás hosszú távon kíméletesebb a gyerek szempontjából is, de a váltás a gyerek szemszögéből nézve egy gyors lefolyású dráma, sok ismeretlenes egyenlettel, s ennek megfelelően kellene kezelni ezt. 

Rengeteg gyerek nő fel úgy, hogy fogalma sincs arról, hogy a szüleik miért váltak el. Nem ismerik a valós okokat. Kímélő elhallgatásokkal vagy önfelmentő hárításokkal találkoznak jellemzően: az apád/anyád miatt. Ígéretekkel, hogy jobb lesz így mindenkinek. 

A gyerekek elhiszik, beletörődnek, ha azt hallják, hogy a válás okai nem tartoznak rájuk. Nem értik – munkál bennük az elhallgatás is. Ahogy az önfelmentő magyarázatként bevetett szülőhibáztatás is. Nehéz nyíltan beszélni saját gyengeségekről, hibákról, könnyebb fogást találni a másikon, de gyerekre nézve kifejezetten ártalmas ez a taktika.

Nem várják el tőle nyíltan – meglehet -, hogy állást foglaljon egyik vagy másik szülő mellett, mégis erre kényszerítik. A gyerek világa így hullik darabjaira. Kinek higgyen? Kinek mit mondhat el? Mit kell elhallgatnia? Titkok mételyezik, taktikázásra kényszerül. Az ősbizalom sérül benne.

Hogy mennyire tud egy gyerek a válás adta életválságból érzelmileg kikeveredni, az mindig a szülők és a családtagok intellektusán, érzelmi érettségén múlik. A gyerek az elhallgatásokat vagy a szülői manipulációkat legalább annyira megszenvedi, mint a hangos veszekedéseket. Ha nem jobban.

A válás nem a gyerek döntése. Nem kényszeríthető válásra. Nem szabadna állásfoglalásra kényszeríteni, ez az ő saját hatásköre. 

Az alábbi esetet Tisza Kata író, az ELTE PPK Pszichológiai Intézet doktorandusza osztotta meg a napokban a Facebook oldalán.

Utaztam tegnap a gyerekemért az iskolába. Hosszú út, természetesen agyonzsúfolt villamos. Azt is hallom, amit nem akarok. Meg minden mást is, magánbeszélgetéseket, hacsak nem zenét hallgatok. Mellettem egy huszonévesforma lány meséli egy hasonló korú fiúnak a következő történetet. Másodikos koromban elváltak a szüleim. Sosem beszéltünk róla. Azt hittem, hogy ez így nekem rendben van. Aztán tavaly rettenetes évem volt, az egészet végigsírtam. Állandóan eszembe jutott, hogy elváltak. Nagyon meglepett, hogy ilyenkor mindig elsírtam magam, akárhol voltam, nem tudom miért, pedig nem is beszéltünk róla. Ezért, gondoltam magamban. És magamat erősen visszafogva a Margit hídnál leszálltam.

hirdetés

Szépítők Magazin

Életszépítők néven kezdődött a történetem 2012-ben. Magazinként 2013 óta olvashatsz. Független, önerőből fenntartott magazin vagyok a weboldalak rengetegében. Ha mondanivalód van vagy szeretnél bemutatkozni nálam saját alkotással, írj az info@szepitokmagazin.hu e-mail címre!

A www.eletszepitok.hu weboldal bárminemű tartalma a
Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően használható fel.
Még nincs hozzászólás

Válaszolj!

Az e-mail cím nem lesz nyilvános.

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

hirdetés

hirdetés