Kirekesztetten. Mit tehetsz, ha nem fogadnak el egy közösségben? Milyen okok állhatnak a jelenség hátterében?

Amikor azt tapasztalod egy közösségben, hogy szép lassan vagy már az első pillanattól sodródsz a perem felé, vagyis nem úgy viselkednek veled, ahogy azt várod, reméled vagy meggyőződésed szerint megérdemelnéd, rád törhetnek önmarcangoló érzések és – nagy eséllyel – elkezded magadban kutatni az okokat, mert úgy érezheted, hogy veled nem stimmel valami. (Ez sem kizárt, de ne ebből induljunk ki.)

A helyzet korántsem ilyen egyszerű, könnyen lehet, hogy játszma elszenvedője vagy. Mindenesetre a helyzet megfelelő kezelése kellő önismeretet, belső erőt igényel, mert ez a csoportjelenség épp az önmagadba vetett hitedet kezdheti ki. Ha voltál már ilyen helyzetben, vagy éppen benne vagy, érdemes végiggondolnod a következőket!

Családban, munkahelyen vagy egy baráti társaságban, ahová újoncként cseppensz, az első időszak a beilleszkedésről szól. Van, hogy minden simán megy, és nem kell bizonyítanod, de az elfogadás-befogadás sok esetben bizony nem zökkenőmentes. Egy új ember érkezése mindig hatással van az adott közösség életére, így a többiek részéről a kezdeti bizalmatlanság, bizonytalanság normálisnak mondható. Problémák akkor adódnak, ha minden igyekezeted ellenére nem tudsz betagozódni, huzamosabb ideje kilógsz a sorból. Lehet persze, hogy ezt csak te érzed így, a kellemetlenebb, amikor a többiek éreztetik ezt veled.  Ilyenkor próbálsz elfogadható magyarázatot találni a kirekesztés okára, ami gyakran fordul át önmarcangolásba. Magyarul: sérülsz, és sajnos ebben a feszítő lelkiállapotban még nehezebben fog menni a beilleszkedés… 

Mindannyian mások vagyunk. Van, aki könnyen feltalálja magát új helyen, új emberek társaságában, van, akinek ehhez hosszabb időre van szüksége. 

Minden közösségben van legalább egy hangadó, ún. alfahím vagy -nőstény, aki meghatározó szereppel bír a csoportnormát tekintve. Ha ez az ember rendben van magával, alapvetően elégedett, és helyén van a szíve, nagy eséllyel jó – pozitív – csoportnormát közvetít a többiek felé. Például azt, hogy a közösség új tagját támogatni kell érzelmileg éppúgy, mint (például munkahelyen) információval ahhoz, hogy könnyen be tudjon illeszkedni. Na, de ezt elmondhatja magáról az is, aki feltűnésmentesen vagy látványosan számos módon megnehezíti az újonc életét. Látszólag lehet, hogy bevon a közösség életébe, ellát kellő információval, de kiszámíthatatlan, kelletlen, vagyis érzékelteti, hogy ő az „úr” a háznál. Mit akar ezzel elérni? Nevezzük nevén: megalázkodást, behódolást! Elvárja a tiszteletet, a hízelgést, s ki tudja még mi mindent. Ha ezt megkapja, elégedett, mert érzi, nincs veszélyeztetve általad a közösségben kivívott pozíciója. Miért kell ezzel vigyázni? Azért, mert hiába futod nála a megfelelési vágytól vezérelve a tiszteletköröket, egyáltalán nem lehetsz biztos abban, hogy a kegyeibe fogad, és kvázi kijelöli a csoportban a méltó helyedet. Vagyis tartósan alárendelődhetsz. A domináns csoporttárs által felállított hierarchia megmarad.

Árgus szemekkel fog figyelni, mikor, miben hibázol, hogy önigazolást nyerjen, jogos és konkrét okot „keres”, amiért ellenszenveskedhet.

Családban megvívhatod a párod szüleivel, testvéreivel stb. ezt az egyenlőtlen harcot, baráti társaságban is, s persze érintett lehetsz a munkahelyeden is, ha csapatban dolgozol. Gyakori, hogy ún. szimmetrikus kapcsolatokban – például azonos beosztású kollégák között – is kialakulnak az alá- és fölérendeltségi viszonyok. Léteznek olyan kollégák, akik (elő)jogokat formálnak olyasmire, amire más(ok) nem; kritikával, intrikával élnek.

Egy jól működő munkahelyi közösségben, ahol minden munkatársnak más lehet az erőssége, gyengesége, nagyon fontos a kooperálás. Sok feszültség forrása, ha a kollégák egymásban nem partnert, hanem konkurenciát látnak. Ennek felismeréséhez kellő érzékenység, érzelmi intelligencia kell, s persze vezetői figyelem is. A vezetőnek törekednie kell arra, hogy ne váljon fojtóvá a munkahelyi légkör, hogy senki ne legyen kirekesztve.

Mit tehetsz, ha kollégák közösítenek ki?

Amikor érzelmileg érzed magad elhanyagolva a munkahelyen, vagyis látványosan elkerülnek vagy a hátad mögött kavarnak a többiek, gondolj arra, hogy a teljesítmény a lényeg, és az, hogy szeresd a munkád. Erre koncentrálj minden erőddel! Ha nem sétálsz bele a játszmákba, ezek az ártalmas hatások előbb-utóbb semlegesülnek. Nem szerethet mindenki – közhely, de muszáj elfogadnod és megértened! Amíg szenvedsz a kirekesztéstől, nem tudsz önmagad lenni. Védekező álláspontot veszel fel; elterelődik a figyelmed, értékes energiákat veszítesz, nagy eséllyel romlani fog a teljesítményed és a hangulatod is pocsék lesz.

Ha azonban nem vagy biztos magadban, ha nem vagy tisztában a képességeiddel, sőt, azzal sem, hogy a helyeden vagy, addig nagyon-nagyon fontos lesz számodra az, hogy szeressenek. És kész leszel beáldozni ennek érdekében az önbecsülésedet. Munkálni fog benned a megfelelési kényszer. A domináns társak által mozgatható, befolyásolható leszel. 

A csoportműködés törvénye, hogy a hangadók viszik magukkal a csoport egy részét. Akik nem akarnak, nem mernek ellenszegülni, azok konform viselkedést vesznek fel. A „konformistáknak” lehet, hogy az ég világon nincs semmi bajuk veled, ennek ellenére nem fogják (látványosan) a társaságodat keresni. Ne hidd hát, hogy a csoport egésze pikkel rád, még ha így is tűnhet. Van, amit meggyógyít az idő, van, amit nem. Ne add fel könnyen, tarts ki, de ismerd fel, ha már nincs értelme maradni… Rámehetsz.

Az érdemtelen kirekesztést mindenki megszenvedi. Sokkal szebb lenne a világ, ha nem nehezítenénk meg egymás életét, ha nem akarnánk magunk alá gyűrni másokat, ha elfogadóan, nyitottan közelednénk.

Az önismereti munka részeként gondold át, hogyan bánsz másokkal! Főleg azokkal, akiket az általad felállított értékranglistán alsóbb szintre teszel. Mennyire tudsz szeretetteljesen megnyilvánulni? Mi vált ki benned kapásból ellenszenvet? Tudd, hogy ez rólad szól, nem a másikról. Belső irányítóink feltárása komoly figyelmet, fegyelmet és érzelmi teherbírást követel… Nem szívesen nézünk szembe a saját démonainkkal, könnyebb ezt a terhet másokra tenni, kirekesztés, gyűlölködés, ellehetetlenítés formájában.

Konklúzió: dolgozz magadon, hogy igazságosabb és jobb lehess a többiekhez!

A kiközösítés különösen ártalmas jelenség gyerekközösségekben, a kiszemelt későbbi szociális viselkedésére, felnőttkori kapcsolataira is kihat sok esetben. Ha szülőként érdekel a téma, olvasd el ezt a cikket:

Mesterházy Mónika

Alapító-főszerkesztő

Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.

Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.

2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.

A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát.

MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.