A hétköznapi éghajlatbarát szokások boldogabbá tesznek bennünket! Könyvajánló: Klímapszichológia
A közelmúltban jelentek meg az ökopszichológia, könyezetvédelmi szakpszichológus képzések a felsőoktatásban, de klímareferenseket és klímaadaptációs szakembereket is képeznek ma már hazánkban is. Ezen képzéseknél hangsúlyosan jelenik meg a környezettudatos és környezetkárosító viselkedések témaköre, a fenntartható fogyasztás, a szemléletformálás, a pszichoedukáció, a globális klímaváltozásból eredő változások, anomáliák, az éghajlatváltozás természeti, társadalmi, gazdasági hatásai, s az ezekre – jelenleg – adható szakszerű válaszok, megoldások is.
Mindez azt jelenti, hogy felkészült, a témában átfogó ismeretekkel rendelkező szakemberekre az életünk szinte minden területén szükség van, emellett ma már számtalan tanulmány és sok hasznos könyv érhető el bárki számára, aki szeretne elmélyülni a klímaváltozás szerteágazó, már a jelent és a közeli jövőt is meghatározó témában.
A klímaváltozás kapcsán örök kérdés, hogy mit lehet, mit tudunk tenni egyéni szinten? Illetve annak érdekében, hogy az éghajlatváltozás tényéhez adaptív módon alkalmazkodjunk, ne pedig passzívan, közönyösen, pesszimistán?
Fontos kérdések ezek, hisz az utánunk jövő generációk adaptív megküzdését, megoldásait is segítenünk kell ezen a területen.
Klímapszichológia címmel a Cser Kiadó gondozásában jelent meg Solveig Roepstrorff dán pszichológus kötetének magyar kiadása, Patat Bence fordításában.
A szerző a klímapszichológia optimista elemeit felvonultatva mutatja be, hogyan hagyhatjuk hátra az aggodalmakat és a szorongást, hogyan törhetünk ki a tehetetlenségből, és hogyan válhatunk értelmes célokra törekvő, aktív közösséggé a zöldebb jövőért folytatott munkában.
Akár döntéshozóként, akár éghajlattudatos állampolgárként, kommunikációs szakemberként, szülőként vagy pedagógusként vesszük kézbe, a Klímapszichológia fontos és inspiráló olvasmány.
Az éghajlatváltozás gyökeresen változtatja meg az általunk ismert világot – olvasható a fülszövegben -, ennek ellenére sokan úgy folytatjuk az életünket, mintha mi sem történt volna. De miért? „Pontosan azért, mert emberek vagyunk” – magyarázza Solveig Roepstorff. A szakember olyan automatikus reakciók, viselkedésminták sorát mutatja be, amelyeket a bolygó állapotáról szóló hírek váltanak ki belőlünk, és sok mindenre késztetnek bennünket, csak sajnos cselekvésre nem.
Pedig, mint az a könyv 8. fejezetében olvasható,
az éghajlatbarát viselkedés, a hétköznapi éghajlatbarát szokások boldogabbá tesznek bennünket. Minél többet teszünk a Föld érdekében, annál boldogabbak leszünk, és ez még fenntarthatóbb viselkedésre sarkall.
Mindez 30 különböző országban mintegy 50 ezer polgárral készített felmérés eredménye.
Vagyis a fogyasztás, a túlfogyasztás nem egyenes út az e világi paradicsomba, annak ellenére, hogy sokan gondolják ezt. Az anyagi javak megszerzése által kiváltott dopaminlöket hamar elmúlik, a bódító hatás rövid ideig tart, és hosszú távon hozzájárulhat a lelkiismeret-furdaláshoz, a kognitív disszonanciához és további klímaaggodalmakhoz is.
Kutatások azt mutatják, hogy a materiális javakat nagyra értékelő emberek nagyobb valószínűséggel érnek el alacsony pontszámot a szubjektív jóllét skáláján. Ha alapvető szükségleteinket már kielégítettük, és elértünk egy bizonyos életszínvonalat, a további fogyasztás nem tesz bennünket boldoggá.
Ha éghajlatbarátabb módon élünk, és visszafogjuk a fogyasztást, éppen hogy boldogabb és teljesebb emberekké válunk. Solveig Roepstrorff pszichológus szerint igenis létezik éghajlatbarát hedonizmus! Az igazán fontos dolgok gyakorlatilag nem okoznak szén-dioxid-kibocsátást. Bár az éghajlatbarát és fenntartható életmódhoz sokan a nélkülözést és a lemondásokat társítják, valójában a mentális jóllétet és az életminőséget javítják a Föld javát szolgáló cselekedetek.
Solveig Roepstrorff-t idézve: „A klímaválságot az ember okozta, és hogy a mi felelősségünk, hogy a lehető legnagyobb mértékben elősegítsük a válság megoldását és mérséklését. Ezt a felelősséget nem háríthatjuk át másra, például nem bízhatunk csupán jövőbeli technológiai megoldásokban vagy csodákban. Ezek soha nem fognak a kellő mennyiségben rendelkezésre állni. Magunkba kell néznünk, és időt kell szánnunk arra, hogy átgondoljuk saját magatartásunkat.”
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
