Knut és Thomas Dörflein végzete. A legjövedelmezőbb jegesmedve története
Tizenkét éve világra jött egy cuki medvebocs a berlini állatkertben. Híre megkerülte a Földet; Berlinben 30 éve nem született jegesmedve mesterséges életkörülmények között.
S ahogy a csetlő-botló, pihe-puha emlős állatkölykök általában, ez a kis mackó is elbűvölte az embereket; a részvét is felébredt a szívekben, mert a hófehér kis gombolyagot ellökte magától az édesanyja. A berlini zoo gondozóira hárult a felelősség és a feladat, hogy a klímaváltozás miatt különösen veszélyeztetett faj kis képviselője túlélje az első kritikus napokat és megerősödjön. A jegesmacit Knutnak nevezték el; médiasztár lett. Fennállása óta soha nem rohamozták meg annyian a berlini állatkertet, mint ekkoriban. A kis Knut felpörgette a német turizmust, extra profitot termelt az állatkertnek, a Knut-kabalákkal előrukkoló cégeknek, népszerű témát szolgáltatott a médiának, szóval, tudtán kívül jól jövedelmezett.
Az állatkert gyorsan kirendelt mellé egy gondozót, akinek kizárólag az lett a feladata, hogy Knutot éjjel-nappal vigyázza, etesse, szórakoztassa, egyszóval nevelje az anyja helyett. Feltételezhetően a berlini zoo legrátermettebb dolgozói közül esett rá a választás. Thomas Dörflein állatorvos és állatgondozó nevét a világ tán soha nem ismerte volna meg, ha nincs Knut.
S minthogy a gyorsan iperedő mackó az ő gondjaira volt bízva, többnyire együtt szerepeltek a címlapokon, a tévés felvételeken. Az ekkor 44 éves Dörfleinnek a világ nyilvánossága nyilvánvalóan annyira hiányzott, mint hátára a púp, de megtanult együtt élni a médiafelhajtással, készségesen állta az érdeklődők rohamát, a vakuk csattogását. Knut lett a mindene.
Knut is elfogadta őt – látszólag a játékos kismackók gondtalan életét élte. Szépen fejlődött.
Nehéz definiálni, mi minden játszódhat le egy fajtatársaitól elszakított kisállatban, akit ráadásul az anyja is megtagad, mindenesetre kettejük szimbiózisa egy idő után kiváltott valamiféle rossz előérzetet: hogy Thomas számára Knut nemcsak óriási szakmai lehetőséget és életre szóló élményt jelenthet, hanem végzetes sebezhetőséget is.
A sebezhetőség persze fizikai értelemben is felmerül egy ilyen kapcsolatban; egy-egy felvételen láthattuk is, mivel jár, amikor a testes kisállat a kölykökre jellemző szertelenséggel rohan a gondozójához, játékosan víz alá nyomja, méretes mancsaival pacsit ad neki vagy szeretetteljesen megharapdálja. A kisebb sérülésektől, esésektől eltekintve Dörflein testi épsége az együtt töltött 6-7 hónapban nem volt komolyabb veszélyben. A lelkét viszont komoly törés fenyegette. És ez várt Knutra is.
Egy jegesmedve természetes élőhelyén korábban 50 évig is elélt. Ez ma már nem mondható el. A jegesmedvék a globális felmelegedéstől jelenleg leginkább sújtott térségben, az Északi-sarkon élnek. Ahogy olvad a jégtakaró, úgy apad az életterük. A WWF szerint ötven éven belül a jó ideje fogyatkozó állomány kétharmada eltűnhet a Föld színéről. Nem véletlen, hogy ez az állat lett az éghajlatváltozás elleni küzdelem jelképe.
Fogságban nagyjából 30 évig élnek, ezért az állatkertben is arra számítottak, hogy a világ kedvenc jegesmedvéje húsz-harminc évig velük marad. Knut hét hónapos korára 100 kilós lett, ezért a zoo vezetése jobbnak látta, ha önállósodik, mielőtt komoly bajt hoz a gondozójára. Dörflein életének egyik legszomorúbb napja lehetett, amikor 2007 júliusában elszakították attól a lénytől, akinek addig minden lépését felügyelte, akihez érzelmileg is olyan közel került, mint nagyon kevesekhez.
Knut önállósodását eközben tűkön ülve várta a konkurens német állatkert vezetősége; mindenkit megdöbbentett, amikor a neumünsteri zoo magának követelte a jegesmedvét. – Knut a miénk, hiszen nálunk él az apja is, akit csak szaporodási céllal kaptatok kölcsönbe! És elindult a jogi huzavona. Dörfleinen – munkatársai utólagos visszajelzései szerint – már ekkor a depresszió jelei mutatkoztak. Rettegett, hogy Knut még messzebbre kerül tőle – Berlinben legalább naponta láthatta. A két kakaskodó zoo végül megegyezett: a berliniek nem csekély 430 ezer eurót fizettek Knutért. Dörflein fellélegezhetett.
Fotó: Flickr by flavouz
Egy ideig úgy tűnt, Knut jól veszi az akadályokat egyedül is. Pihe-puha cukiságát kinőtte, méltóságteljes vadállattá fejlődött. A látogatók rohama ekkorra némileg csillapodott, de továbbra is sokan voltak kíváncsiak rá.
Knut az első születésnapján, 2007. decemberében
A 2007. decemberében, első születésnapján készült felvételek bejárták a világot; láthattuk, amint a kedvenc ételeiből összeállított tortáját majszolja. Megszoktuk mellette a társaságot, valahogy nem volt jó őt egyedül látni, de úgy tűnt, egészséges, jól van, és eredményes volt az állatkerti szocializáció. Dörfleinnel néha készült egy-egy interjú, de újra láthatatlan munkatársként tette a dolgát. Senki nem sejtette, hogy nem éri meg Knut második születésnapját.
Meghalt Thomas Dörflein! – kürtölte szét 2008 őszén a világsajtó, és az eset mindenkit sokkolt. Három gyermeket hagyott maga után, 45 éves volt. Halálának körülményeiről elindultak a találgatások; egyesek szerint szívroham végzett vele, más források szerint nem sokkal a Knuttal való elszakítás után komoly betegség támadta meg a szervezetét. A nemhivatalos magyarázat szerint Dörfleint a bánat vitte el. Nem tudta feldolgozni a Knut nyújtotta élményt és az elszakításuk nyomán támadt űrt. Sokan ebben a verzióban hisznek – magam is.
Knutról később megállapították, hogy komoly és aggasztó pszichés problémákkal küzd. Ezt orvosolandó mellérendeltek egy hároméves mackólányt, de Knut nem bírta őt maga mellett elviselni, meghiúsult a nász. A világ legjobban jövedelmező jegesmedvéje három évvel élte túl a gondozóját; négy éves korában hatszáz látogató szeme láttára egy hirtelen rosszullét következtében vízbe fúlt.
Nyitókép: Eva Freude, flickr
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.